Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-94
Az országgyűlés képviselőházának 9 4. latot tart, több állatot tenyészt, mint a nagybirtok. Elismerem, hogy vannak üdvös kivételek, de ha vannak is nagybirtokok, amelyeiken az állatlétszám egyes kisbirtokok területének megfelelő területein nagyobb, országos átlagban feltétlenül a kisbirtok tenyészt több állatot. Ha pedig ez így van, akkor most, amikor a földbirtokreforra folytán a földbirtokok elaprózód ása fog bekövetkezni, szükséges, hogy a kisbirtokok színvonalát, tehát a köztenyésztés színvonalát mindenképpen emeljük és biztosítsuk. A íföldibirtokreformmal is összefüggésben van tehát -a most tárgyalandó törvéínyjaiviaslai mert egészen bizonyos, hogy az állattenyésztés jelentőségét és fontosságát a földbirtokreform is emelni fogja. Ha el is fogadom ebben a vonatkozásban azt <a tételt, amelyet ugyan nem tartok helyesnek, hogy a nagybirtok a szemtermelés tekintetében a kisbirtok felett áll, illetőleg a kisbirtokkal szemben előnyben van, egyenesen tagadásba veszem, — amint a tények is bizonyítják — hogy az állattenyésztés terén a nagybirtok felette állana, illetőleg előnyben lenne a kisbirtokkal szemben. Minőség tekintetében is tud a kisbirtok olyan állatállományt produkálni, mint a nagybirtok, ha megfelelő magasabb tenyésztési eljárásra neki lehetőséget nyújtunk. Hiszen megmutatta éppen a jelenlegi tenyészállatvásár, hogy igenis, a kisgazdaságok, a kisgazdák is, ha megfelelő körülmények közé juttatjuk őket, ha hónuk alá nyulunkilyen Vonatkozásban is, ha lehetővé tesszük, bogy magasabb tenyésztési eljálrások birtokába kerüljenek, akkor éppen olyan eredményt tudnak felmutatni, mint a nagybirtok Tehát igenis, ebben a vonatkozásban az, állattenyésztés fejlesztése előtt még igen nagy terep ós sok lehetőség van. Ha én most ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban megemlítettem az országos tenyéSzállativásárt, - amely éppen ennek a _ törvény javaslatnak tárgyalása alkalmával zajlik le. úgv vélem kötelességet teljesítek akkor, amidőn elismerésemet fejezem ki erről a helyről is az országos tenyészállatvásár rendcziőbizottságá • nak, (Helyeslés és taps.) elsősorban Vitéz gróf Teleki Béla rendezőbizottsági elnöknek, de IVHIIkülönben hűsége« munkatársainak, elsősorban Konkoly-Thege Sándor Omge.-igazga tónak (Éljenzés.) és Batta Pál miniszteri osztálytanácsos úrnak. (Éljenzés.) akiknek munkássága kétségtelenül jelentőségteljes. Ma már a Budapesten minden évben, megrendezett tenyés'zállatvásárok ne'mesak belföldön^ hanem külföldön is eseményszámba memmek és ez is egyik propagálója annak, hogy igenis, mi tenyészállatvásárainkat ne csak a belföld, hanem a külföld és elsősorban a Balkán számára is kell, bogy megrendezzük. De nem mulaszthatom el az állattenyésztés fejlesztése tekintetében a r szarvasmarhatenyésztő egyesületek munkásságát is kiemelni. Szinte ugrásszerűen emelkedik az állatálllomány színvonala ott, ahol ilyen egyesületek működnek. A>z ilyen egyesületek működésének minél szélesebb mértékben való elterjesztése rendkívül kívánatos volna. (Helyeslés.) Ha elgondolásaim helyesek az állattenyésztés fejlesztése tekintetében, mint ahogyan én Vlyesfknpik tartom, akkor viszont kézenfeíkyő ; hogy az állatállomány mennyiségi és minőségi fejlesztése tekintetében nekünk ebben az országban minden lehetőt meg kell tennünk. Be az árnyoldalakat is meg kell néznünk, mert ezen a téren még igen sok a tennivaló. ülése 19 UO április 2-án, kedden. 139 Több nagyon szép és méltánylandó példát említettem fel a kisgazdák állattenyésztése tekintetében. Ha azonban megnézzük a köztenyésztés keresztmetszetét, meg kell állapítanunk, hogy bizony, a köztenyésztés terén még igen sok kívánnivaló van. Akinek alkalma van községi méneseket, gulyákat, csordákat, esürliéket, nyájakat megtekinteni, az láthatja, hog;, ezen a téren még igen sok követelnivaló van. Elbbcn az országban ebben a vonatkozásban igen nagy ellentétek vannak. Vannak nekünk kiváló, magas tenyésztési színvonalon álló tenyészeteink és vannak egyenesen elmaradott köztenyésztéseink. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a két végletet valahogyan közelebbi kell hozni és egészen, bizonyos, hogy a most tárgyalandó törvényjavaslat ezt a kérdést eredményesen fogja szolgálni. Szinte meglátszik, hogy abban a vármegyében, ahol a gazdasági felügyelő vagy a gazdasági felügyelőség vezetője, aki végeredményben a köztenyésztést irányítja, nemcsak hiviatals'zerűen, de hivatásszerűen, hozzáértéssel és szeretettel is foglalkozik az állattenyésztés kérdésével, az állattenyésztés tenyészszínvonala rohamosan emelkedik és szinte néhány év alatt megjavul. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Mint minden kérdésnél, amikor a mezőgazdaság fejlesztéséről beszélünk, ennél a kérdésnél is szembetalálkozunk a szakismeret hiányával. Indokolt és szükséges lenne, hogy addig is, amíg a gazdasági szakoktatásnak annyira kíválnatos és annyira sürgetett reformjia bekövetkezik, legalább ebben a vonatkozásban fejlesszük a szakértelmet és elterjesszük a szakismereteket. Nagyon jók és rendkívül áldásosak a szarvasmarhatenyésztő egyesületeknek az egyes vidékeken rendezett ilyenv irányú állattenyésztési és takarmányozási tanfolyamiai. Ezek a tanfolyamok élénken bizonyítják azt, hogy a magyar gaada igenis szeret tanulni. Ezek a tanfolyamok, amelyek látogatottak, nemcsak azt mutatják, hogy tudományszomjjal mennek oda a gazdák, hanem azt is, hogy amit ott tanultak, azt a gyakorlati életben megfelelően alkalmazni is akarják, T. Háizí Tisztelettel kérek 10 pere beszédidomeghossziabbítást. Eln;ök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Megay Károly: Nagyon kérem a föklmívelésügyi miniszter urat, hogy ezeknek a tanfolyamoknak tartását szorgalmazna, és rendelje el, mert aránylag kis összegbe kerülnek ezek a tanfolyamok, de az ezekből származó haszon mérhetetlenül nagy. Akkor, amikor az állattenyésztés és a köztenyésztés kérdéséről beszélünk, nem mulaszthatom el, hogy akármilyen röviden és pár szóval is, foglalkozzam magával a pásztorkérdéssel. Ha a legjobb törvényeket is alkotjuk — a tenyésztésben az eredmény sokszor kinn a pásztorkérdésen múlik. Szinte érthetetlen az, hogy a magyar g'azdaközönség vagyonát vagy vagyonának egyik nagy hányadát, talán legértékesebb részét olyan kezekre bízza, amelyek erre nem alkalmasak, sem szaktudás, sem erkölcsi tekintetben. (Felkiáltások a jobboldalon: Cigányokra!) Amikor mindenféle, foglalkozási ág bizonyos képesítéshez van kötve, — ha nem is akarok most ebben a vonatkozásban konkrét javaslatot tenni — szükségesnek tartom, hogy a pásztorkérdéssel behatóan foglalkozzunk. (Elénk helyeslés.) Szükséges, hogy igenis olyanok kezébe kerüljön a köztenyésztésben az állatállomány gyámolítása és közvetlen kezelése, akik erre alkalmasak. Különösen nagy