Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

118 Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 19U0 március 13-án, szerdán. tendeig sem intézik el; addig az a szegény j kocsmáros-jelölt tartozik lizetiii a bért azért a helyiségért, amelyet kibérelt, esetleg átalakítá- | sokat is eszközöl s végül megkapja az elutasító végzést. Ennek következménye ^ az, bogy külö­nösen városokban igen tekintély eis összegeket fizetnek rá ezek a kocsmárosok és vendéglősök arra, bogy kibérelnek egy ilyen helyiséget és anélkül, hogy használhatnák, fizetik a bért, elköltik, egész tőkéjüket, még mielőtt egyál­talán üzletet tudnának csinálni. (Müller Ali­tai; Templom és iskola közelében nem lehet!) Nemcsak a templom és iskola közelsége A szempont, hanem a helyiség berendezése és más közegészségügyi szempontok miaU is kell előzetesen bejelenteni a helyiség minőségét. Ennek a jelentősége különösen most, a fel­vidéki ügyekkel kapcsolatban, rendkívül nagy. A Felvidéken — mint mindenütt — a zsidók­tól a törvény értelmében meg kell vonni az italmérési engedélyeket. (Lili-János: Kellene!) Kellene és be is vonjak. Nem lenne szabat! tűrni, hogy azokon a felvidéki helyeken, ahol ezeket az engedélyeket a zsidóktól elvonják, azok a szegény keresztény vállalkozók, akik azt a bizonyos őrségváltást akarnák végrehaj­tani, — nem a magas igazgatósági pozíciókban, hanem a kis üzletekben t— kénytelenek legye­nek ilyen bérletekbe .belemenni, beruházásokat eszközölni és félesztendeig vagy egy eszten­deig fizetni • olyan kiadásokat, amelyeknek el­lenértékeképpen semmi néven nevezendő bevé­telük és jövedelmük nincs. Tessék csak végig­menni a felvidéki városokon, Kassán, Loson­con, Érsekújváron vagy akárhol: minden má­sodik üzlet be van zárva és nem tudják meg­nyitni ezeket a vendéglőket vagy kocsmákat. de a bért fizetni kell. A r zért nem tudják meg nyitni az üzleteket, mert az engedélykérvények még ninicsenek elintézve. Az a szegény keresz­tény magyan* vállalkozó, aki így remél magá­nak exisztenciát teremteni és aki — mondjuk — a zsidó kocsmárost ki akarja helyéből szo­rítani a kormány intencióinak megfelelőiéit tönkremegy, amíg elintézik "kérvényét. A ve­gén esetleg nem is kapja meg az engedélyt és aztán nézhet más foglalkozás után. Ennek alapján tehát az a kérésem a mé­lyen t. pénzügyminiszter úrhoz, adjon ki olyan rendelkezést, amelynek értelmében az italmé­íési engedélyeket ki lehet adni a helyiség elő­zetes bemutatása s minősítése nélkül is. Ami­kor a kérelmező már megkapta az engedélyt, akkor gondoskodj éle megfelelő helyiség^ szer­zéséről s akkor nyithassa meg italmérését, amikor megállapítják hogy az a helyiség a követelményeknek megfelel. A másik sérelem az italmérési engedélyek­kel kapcsolatban a hadijogosultak körében tapasztalható. A törvény megállapítja^ hogy a hadiözvegyek és hadiárvák az italmérési en­gedélyek kiadásánál bizonyos előnyökben ré­szesülnek. A pénzügyi hatóságok most arra a gyönyörű álláspontra helyezkednek, hogy az a hadiarva, aki elmúlt 24 esztendős, már nem hadiárva és így nines meg az az elsőbbségi joga, amelyet a törvény biztosított számára. Amíg nem volt 24 esztendős, azért nem. adtak neki engedélyt, mert ném volt nagykorú és ezért nem élvezhette ezt a kedvezményt, most pedig, hogy nagykorú lett és elérte az önálló üzletnyitás lehetőségét, azt mondják, most már nem hadiárva, hanem felnőtt ember, igényjogosultsága tehát már nincs meg. Ma­guk a pénzügyigazgatóság közegei azt mond­ják, nem tudnák eligazodni, hogy mit csinál­J janak. Szerintük a 24. évet bíetöitött hadiárva nem hadiárva, tehát nincs meg az elsőbbségi I ioga. Ugyanígy van a hadiözvegy ékkel is. Ha az a hadiözvegy még egyszer férjhezmegy, akkor azt mondják, elvesztette a hadiözvegyi minőséget s akármilyen koldussorban» akár­milyen szegénységbe ment is férjhez, nem él­vezheti az italmérési engedélyek terén elsőbb­ségi igényét, mert már nem hadiözvegy. Ha a törvényben konstruáltuk azt a jog­címet, hogy a hadiérdemek elsőbbséget bizto­sítanak az állami jogosítványoknál, akkor tartsuk: is ezt meg, mert ha az a hadi árva el­veszítette apját, az én véleményem szerint, 60 éves korában is hadiárva marad a Jogosult­ság szempontjából. Kérem; tehát a pénzügy­miniszter urat, hogy ilyen irányban is szíves­kedjék -a végrehajtási utasítást módosítani, és kérem, hegy az interpelláció tekintetében mi­előbb méltóztassék a pénzügyminiszter úr nemcsak válaszolni, Ihianem intézkedni is. (He lyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminiszter úrnak. Következik Konkoly-Thege Kálmán képvi­selő úr interpellációja a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felol­vasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Van-e tudo­mása a miniszter úrnak arról, hogy a Páz­mány Péter Tudományegyetem szülészeti kli­nikáin meglévő ágyakból körülbelül 30% az előirányzott költségvetés, csekély volta miatt nem használható fel a szülőnők, részére, s haj­landó-e a miniszter úr *a fenti klinikákon "a. meglévő ágyakból további 50—50-et a szegény vajúdó szülőnő neszére bocsátani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Konkoly-Thege Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tudom, a kormány politi­kájának lényege a szociális Magyarország megteremtése, a szociális gondoskodás min­den téren, tehát a közsgészségügy terén is. Is­merem a kormányzat törekvéseit és intézkedé­seit, amelyek a család- és gyermekvédelemre vonatkoznak. Tudom, hogy a zöldkeresztes ak­ció, a vízellátás javítása, a gyógyszerellátás ellenőrzése, a fertőző betegségek elleni küzde­lem, a tüdőbeteggondozók és tüdőbetegottho­nok, a tejakció és a cukorakció: mind-mind a nemzet megerősödését szolgálják. (Ügy van! Ügy van! — ifj. Tatár Imre: Csak akciók!) Szükség van ezekre az intézkedésekre. De itt nem szabad megállnunk. A nemzetek és fajok küzdelmét elsősorban az dönti el, hogy szapo­rodnak-e, vagy nem? (Ügy van! Ügy van!) Lát­juk a történelemből, hogy egy faj kifáradásá­nak első jele az, hogy szaporodása megszűnik. Nem akarok nyers adatokat itt a t. Ház tagjai elé hozni, akik, tudom, úgyis ismerik ezeket, de mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a legutóbbi 30 évben szaporodási indexszámunk katasztro­fálisan zuhant* ijesztően csökkent, (ifj. Tatár Imre: Sok az akció!) Az egykés vidékek jellem­zésére szállóige lett: egykés város, egykés falu. Vannak helyek, ahol a halálozási szám na­gy ob, mint a születési szám. Tudom azt is, hogy a gyermekvédelem mellett igen sok más intéz­kedés történt. A statisztikai számok azt bizo­nyítják, hogy 1925 óta, hála Istennek, a^ ha­landóság csókkent, s ezek a számok bizonyítDák elsősorban azt, hogy a születésszám csökkenése ellenére mégis szaporodik a nemzet. ^

Next

/
Thumbnails
Contents