Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. illése 19.W március 13-án, szerdán, 115 A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a m. kir. miniszté­rium jelentését a magyar Szent Koronához visszacsatolt területnek az országai való egyesítéséről szóló 1938:XXXIV. te. 4. §-ában, illetőleg a Szent Koronához visszatért kárpát­áljai területnek az országgal való egyesítésé­ről szóló 1939: VI. te. 7. §-á'ban foglalt felhatal­mazás alapján kibocsátott minisztériumi ren­deletekről. Kérem a Jelentés kinyomatását, szétosztá­sát s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a í'Öldimívelésügyi, igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi, közigazgatási, közjogi, 'köz­oktatásügyi, pénzügyi, társadalompolitikai, valamint véderő bizottságoknak való kiadását. (Keek Antal: Nincs itt hiba, dolgozik a Ház!) Elnök: A Ház a beadott jelentést kinyo­matja, tagjai között szétosztatja s előzetes tár­gyalás és jelentéstétel végett a miniszterelnök úr által megjelölt bizottságoknak adja ki. (Keek Antal: Lesz itt annyi törvény, hogy a végén nem tudjuk hová tenni! Naponta egy­egy rendelet és törvény!) Következik ifjabb Tatár Imre képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az inter­pelláció szövegét. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvasna): »Interpelláció a m. kir. kormányhoz a zsidó birtokok kisemberek részére juttatásának ren­dezése tárgyában. Módjában van-e a m. kir. .kormánynak olyan rendelkezést kiadni, mely a most közel­jövőben juttatásra kerülő zsidó birtokok ügyét közmegelégedésre rendezni tudja?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Sok min­den összefutó tényező kényszerítette korma ny unkát arra, hogy a második zsidótörvóny­nyel párhuzamosan a zsidó birtokosok tulaj­donában levő földbirtokok kérdésében is meg­oldást találjon a falusi kisember javára. An­nak ellenére, hogy már két esetben is kény­szerítve volt a kormányzat arra, hogy ezt az égető kérdést a Ház elé hozza, a tervezett megoldást nem lehet másnak, mint tákolmány­nak és foltozott nadrágnak nevezni, mert hi­saen arról az eljárásról, amelynek keretében ma meg akarják oldani a zsidó tulajdonban levő' földbirtokoknak a falusi kisemberek ré­szére való juttatását, már eleve megállapíthat­juk, hogy fiaskóval fog' végződni. Nekem, mint az egyik község mezőgazdasági bizottsága el­nökének módomban volt egy ilyen zsidó bir­tok igénybevételére vonatkozó tárgyaláson részt venni ég; kijelenthetem, hogy kalapot kell emelnünk a m. kir. gazdasági felügyelői kar gondolkodása, mentalitása és eljárása előtt, mert ezek az urak olyan nemes gondo­latokat akarnak a gyakorlatba belevinni, ame­lyek remélhetőleg mindenkor sikerrel lesznek belegyökereztefhetŐk a rideg valóságba, a gya­korlati életbe. Annak ellenére, hogy ezt a ta­pasztalatomat a t. Ház tudomására kell hoz­nom, azt hiszem, mégsem fog ez a kérdés köz­megelégedésre megoldódni, mert hiszen _ van egy szakasz, amely kimondja, hogy az újdon­sült birtokosoknak, akik szőlő-, kaszáló-, szántó-, erdő- vagy legelőbirtokot akarnak tu­lajdonul szerezni, a föld minősége szerint a vételár 25-—50 százalékát előzetesen tartoznak lefizetni. Éppen ezért meg kell , említenem, hogy a zsidótörvénynek azt a nemesszándékú intézkedését, amely kimondja, hogy az ország­ban zsidófajú egyén 600 négyszögölnél nagyobb ingatlannal nem rendelkezhet, előbb tett kije­lentésem megsemmisíti, mert nagyon jól tud­juk, hogy ma a leszegényedett falusi nép kö­rében nagyon kevés embernek van annyi pénze, hogy a juttatandó földbirtok vételárá­nak 25—30 vagy 50 százalékát előre lefizet­hesse. Ha ez így van, akkor azt hiszem, na­gyon sok ember véleményét nyilvánítom itt, amikor azt mondom, hogy ezt a rendelkezést a magyar falusi nép érdekében olyanformán kell megváltoztatni, hogy a dolgozó, szorgal­mas magyar falusi kisember mindenkor boldo­gulhasson és ne a zsidóság javára legyenek megoldva ezek a kérdések. Arra kérem tehát az igen t. kormányt, tegye megfontolás tárgyává ezeket a kérdése­ket és rendeleteivel és eljárásával ne tűnjék úgy fel a világ zsidóságának szemében, mintha gyenge volna és nem volna mersze ahhoz, hogy ezeket az égetően sürgős kérdéseket a magyar falusi kisembereik érdekében megoldja. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A falusi kisemberek ­érdekeit mindenkor figyelembe véve. változ­tassa meg tehát a kormány törvények vagy rendeletek segítségével a fennálló lehetetlen helyzetet, mégpedig olyan formán, hogy a jut­tatásra kerülő zsidóbirtokok vételárának 25—. 30—50%-át ne kelljen előre lefizetnie az illető kisembernek. Bocsásson ki a kormány olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy a zsidó­birtokoknak kisemberek kezébe való juttatásá­nál a kötvényesítés legalább 3%-os kamatozás mellett történik és a vételárat 28—30 év alatt kidl törleszteni, valamint, hogy a kisemberek a vételárnak részletekben való fizetését Csak az első évi termés értékesítése után kezdik meg. (Keek Antal: Zsidók vették meg a" pa­rasztoktól!) Ha ilyen formán történik meg a zsidó birtokoknak kisemberek kezébe jutta­tása, akkor nem következik be az a gazdasági zökkenő, amelyet ma sokan jósolnak, de ha mégis bekövetkeznék, akkor is a dolgozó, szor­galmas, becsületes magyar nép érdekében azt kívánjuk, hogy ezt a kérdést közmegelégedésre minél hamarabb oldják meg. Én csak így tu­dom a nemzet erősítését és fejlődését elkép­zelni. De ez az építő munka is esalk akkor lesz hasznos, ha a szorgalmas és becsületes falusi kisembereket minél nagyobb számban begyöke­reztetjük a magyar földbe. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kor­mánynak, Következnék Paczolay György képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi, valamint a belügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondására ha­lasztást kért. Kérdem, méltóztatnak a halasztáshoz hozzá­járulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzá­járul. Következik Matolcsy Tamás képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz az elmebetegek ápolási költségei terén tapasztal­• ható sérelmek tárgyában Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felol­vasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kisvagyonú emberek exisztenciáját az ápolási költség tönkreteszi, ha a család egyik tagja hosszabb ideig intézeti ápolásra szorul, 'különösképpen az elmegyógyintézeteknél?

Next

/
Thumbnails
Contents