Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

106 Az országgyűlés képviselőházának 92, azokat a hiányokat pótolják ki, amelyek a magánosok kezdeményezésében fellelhetők. Nálunk Magyarországon az állattenyésztés helyzete egészen rendkívüli. Rendkívüli pedig azért, mert mind a négy ágazatában, nevezetesen a szarvasmarha-, a ló-, a sertés- és a juhtenyésztésben túlprodukcióval állunk szemben. Ennek a túlprodukciónak természetes következménye az állatárak állandó ingadozása, amely minden kalkulációt, minden reális számítást veszélyeztet és oly gyakran halomra is dönt. Éppen ezért különösen nagy fontossága van nálunk az állattenyésztés törvényes szabályozásának, az átfogó irányításnak, nemcsak a kül- és belföldi értékesítés terén, hanem az állattenyésztés egész folyamata alatt is. Szükségét látom ennek az irányításnak különösen ma, amikor a földbirtokreform végrehajtásának, megvalósításának előestéjén állunk, amikor az önálló kisexiszteneiák, a kishaszonibérlők számának ezrekkel való gyarapodását várjók, mert hiszen jól tudjuk, hogy a kisgazda földje, legyen az a legkorszerűbben megmunkált föld, egymagában nem nyújt elegendő biztosítékot családjának megélhetésére, fenntartására és arra az önállóságra, amelyet most neki biztosítani kívánunk. A kisgazdaközönség nagyobb része" nem annyira, a szántóföldi produktumok, termeivények értékesítéséből biztosít magának jövedelmet, mint inkább az állat tartásából. Abból pénzel, ahogyan mondani szokás. (Forster György: Szeretne!) Éppen ezért nem lehet közömbös a fölclbirtokpolitikai reform várható esélyei szempontjából, hogy a korszerű állattenyésztés, állattartás igen nagyfontosságú kérdését miképpen rendezzük, miképpen szabályozzuk. Igénytelen véleményem szerint két dologról kell feltétlenül gondoskodnunk. Az első az, hogy az állattenyésztés rentábilis legyen (Forster György: Úgy van! Nagyon helyes! r Végre!), a második az, hogy megfelelő minőségű állat álljon rendelkezésre. Az első követelmény azt jelenti, hogy az állat ára olyan legyen, hogy a gazda visszakapja a befektetett nyersanyagnak és munkájának minimális ellenértékét (Forster György; Többet nem is kíván, de legalább ezt kapja meg!), tehát olcsóbb takarmányozási viszonyok mellett kevesebbet, drágább takarmányozási viszonyok mellett nedig többet kapjon. Helytelen követelés volna ragaszkodni a minél alacsonyabb erőtakarmányárakhoz, sőt B termelői kedv fokozása érdekében igenis kívánatos volna a minél magasabb erőtakarmányár. Feltétlen követelésünk azonban, hogy ezek a magasabb erőtakarmányárak az állatárakban kifejezésre jussanak. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! A megfelelő állatár biztosítása egymagában még nem elegendő, mert nem lehet közömbös az, hogy a drága erőtakarmányokat milyen minőségű állat használja^ fel. Közisrnert dolog, hogy a jobb minőségű állat jelentékenyen jobban értékesíti a feletetett takarmányt. És amilyen nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az iparban racionálisan termeljünk, éppen olyan eminens közgazdasági érdek, hogy brőtakarmánytermelésünket

% mint a nemzeti jövedelemnek jelentékeny részét, racionálisan használjuk fel. (Úgy van!

r a jobboldalon.) Az álattenyésztés minősége és mennyisége igen nagy szerepet játszik az anya- és apaállatok külföldi értékesítésében is. Földrajzi fekvésünknél fogva valósággal predesztinálva vagyunk arra, hogy a Balkán-államokütése 19h0 március 13-áw, szerdán. nak, különösen apaállatokban, beszerzési forrása legyünk. Meg kell állapítanunk, hogy ma állattenyésztésünk igen magas fokon áll, az eddigi eredménnyel azonban nem lehetünk megelégedve. Fokoznunk kell a minőségi tenyésztést, ha azt akarjuk, hogy a külföld, különösen a Balkán-államok érdeklődését még nagyobb fokban felkeltsük és olyan tenyészanyagot kell előállítanunk, amelyet a külföld keres. Állattenyésztésünk minőségének és menynyiségének emelését meg fogja könnyíteni szántóföldi termelésünk bizonyos fokú átállításának szükségessége. A _ búza értékesítése, mai árszintjének tartása igen nagy nehézségekbe ütközik és én úgy látom, hogy a jövő kilátásai szerint ezek a nehézségek még csak fokozódni fognak, A tengerentúli hatalmas kiterjedésű országok és Oroszország is a technika fejlődésével párhuzamosan még veszedelmes meglepetéseket tartogatnak kis államunk 1) úzatermelésére nézve. Nálunk a búzatermelés folyamán a szociális szempont sem hagyható egyelőre figyelmen kívül és ugyanez a szociális szempont állja útját annak, hogy a rideg kalkulációval dolgozó, úgynevezett racionalizáló módszerrel termeljünk. Ha a búzavetés területek csökkentése és különösképpen a belföldi fogyasztás emelése következtében elérjük azt, hogy kevés, vagy éppen semmi búzafölösleggel nem rendelkezünk, nem látom akadályát annak, hogy az erőlakarmány-szükségletünket saját termelésünk útján, tehát itthon teljesen fedezni is tudjuk. Ez volna szerintem az a feltétlenül szükséges átállítás mezőgazdasági termelésünkben. Ügy a nemzeti, mint a magánérdekek egyaránt megkövetelik, hogy ez az átállítás mielőbb következzék be és ennek a nemzetközi helyzetnek mai feszültségében nem látom aka dályát. Éppen azért' a közhatóságnak, az érdekképviseleteknek és a magánosoknak mindent el kell követniök, hogy már a jövő gazdasági évben, tehát az 1940/41. gazdasági évben a gazdaközönség kevesebb búzát termeljen és helyette olyan és annyi erőtakarmányt, "olajos magvakat termeljen, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) niint aimennyi az állatállományunk gyarapodása mellett szükségletünket ki tudja elégíteni. Én tudom, hogy ez lehetséges, azt is Indom, hogy a hazafias magyar gazdaközönség akarni is fogja és meg is fogja csinálni, egy feltétellel, ha előre biztosítva van, hogy az erőtakarmány'ok termeléséből ugyanazt a jövedelmet tudja, magának biztosítani, mint amennyit a búza hozott. Másszóval az erőtakarmány és az árai olyan magasan legyenek megállapítva, hogy ez a gazdaközönségnél jovedelemkiescst ne jelentsen. ^Én ebben látom az egész probléma megoldásának egyetlen 1 kulcsát. T. Ház! Bizonyára lesznek olyanok, akik ezen állítás ellen aggályokat fognak táplálni, mégpedig a következő okoknál fogva. Szociális szempontból kevesebb búzaterület, kisehb aratórész, kevesebb búzarész jut a mezőgazdasági munkásság- részére. Másodszor a forgótőke hiánya. Harmadszor a kellő mezőgazdasági tapasztalatok és ismeretek hiányossága. Ezekre vonatkozólag legyen szabad észrevételeimet a következőkben megtennem. Ha a búzavetés terület csökkentése folytán kevesebb is lesz a mezőgazdasági munkásságnál az úgynevezett aratórész, az erőtakarmányokból a munkásság ugyanolyan értékű részt éppúgy meg tud magának keresni, amelynek eladása-