Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. Hailandó-e a miniszter \\r intézkedni aziránt, hogy a Mezőgazdasági Kamara autonómiáját minél sürgősebben visszanyerje, hogy alkotmányos formák között megalakulhasson és munkáját a magyar mezőgazdaság érdekében megkezdhesse? — Nagy Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk.' Halljuk!) Néhány nappal ezelőtt, december 7-én két évi hallgatás után az Országos Mezőgazdasági Kamara alakuló közgyűlést tartott. Az alakuló közgyűlésen különböző pártok nézeteltéréséből izgalmak, mondhatnám viharok és botrányok támadtak, amelyek következtében a közgyűlés jóformán eredménytelenül végződött, ellenben a kormány még aznap felfüggesztette az Országos Mezőgazdasági Kar mára működési jogát. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon helyes volt.) T. Ház! Két esztendő óta nincs Országos Mezőgazdasági Kamaránk. Ez alatt a két esztendő alatt a magyar közgazdasági életben igen jelentős események zajlottak le. Ez alatt a két esztendő alatt megszülettek törvények, amelyek közgadasági életünket jóformán egészen átállítják. Ez alatt a két esztendő alatt a mezőgazdaság helyzete kezdett kissé javulni, amit kétségkívül fokozni lehetett volna akkor, ha az érdekképviseleti szervezet helyén lett volna. Mindenképpen kívánatos lett volna tehát, hogy a két esztendő ne essen ki a mezőgazdasági érdekképviselet életéből munkátlanul. A gazdaés a földmunkásközönség érezte azt, hogy hiány van és mind nagyobb és nagyohb erővel sürgette az Országos Mezőgazdasági Kamara megalakulását. En magam interpelláltam itt, többízben szóvátettem, kerestem, kutattam az okait annak, miért nem tud két esztendő alatt az országos kamara megalakulni és nem tudtam megállapítani, nem tudtam azt, hogy az országos kamara tisztviselői vezetőségét, vagy a földmívelésügyi kormányt, vagy a közigazgatást okozzam-e ezért, nem tudtam rájönni ennek a késedelemnek az okára, de azt láttam, hogy láthatatlan erők mintha yisszafelé húznák a gazdatársadalomnak azt a törekvését, hogy az érdekképviseleti szervezetet minéi előbb munkába állítsa. E két eszteudő alatt, amíg munka nem folyt, de a magyar gazdaközönség a kamarai illetékeket hűségesen fizette, igen különös, de az adott helyzetben bizonyos mértékig érthető jelenségek bontakoztak ki az Országos Mezőgazdasági Kamara központjában. Nem volt elnökség, nem volt igazgatóválasztmány, nem volt közgyűlés, egyszóval nem volt irányító szerve, alkotmányos irányító szerve u mezőgazdasági kamarának és így minden hatalom a központi adminisztrációnak, elsősorban a kamara igazgatójának a kezébe került. (Zaj.) A kamara e két esztendő alatt nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy a közgazdasági átalakulások idején helytálljon a mezőgazdaság érdekében, a mezőgazdaság befolyását növelje, nem tudott helytállani nagy problémák megoldásánál. Bevált intézményeket építettek le a kamaránál. De egy dologra elég erős volt a kamara igazgatósága: felkészülni arra a közgyűlésre, amely azután valóban botrányos módon zajlott le az elmúlt héten. (Tóth János: Szép kis közgyűlés volt!) A közgyűlés azt a képet mutatta, hogy két párt alakult ki. Nincs is ebben az ég világon senimi, mert végtére is máskor is láttam én már kamarai választást, amikor több KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1989 december 13-án, szerdán. 71 jelölt közül választott a kamara, (vitéz Hertelendy Miklós: Pedig csak egy gazdaérdek van!) A kamara autonóm szervezet lévén, joguk van a tagoknak bárkit jelölni vagy választani azok közül, akik a jelölő bizottság jelölésén átestek, A baj azonban ott volt, hogy a kamara igazgatósága hivatalos hatalmával állást foglalt az egyik jelölt mellett, míg a másik jelölt mellett valósággal ellenzéki formák között kellett kialakulnia egy csoportosulásnak. Aki ennek a közgyűlésnek a lefolyását végignézte, az meggyőződhetett arról, hogy a legtökéletesebb önkényuralom formájában igyekeztek az igazgató jelöltjét behozni. (Br. Vay Miklós: Ügy volt!) T. Ház! Kezdődött a kérdés ott, hogy ha valaki kamarai tag, akkor az alakuló gyűlésen igazolják, igazolja pedig az egyik kúria a másikat. Itt az igazoltatásnál az fordult elő, hogy előre megjelent az igazgató delegáltja minden igazoló bizottságban azoknak a névsorával, akiket szerinte nem szabad igazolni, (Úgy van! a balközépen.) ezeknek indokolását is hozta, hogy kit miért nem szabad igazolni. Miután azonban a gazdák erélyesen a sarkukra álltak, jóformán mindenkit igazoltak, ehhez azonban az kellett, hogy először az igazgató úr rendőrökkel járja végig külön-külön az igazoló-termeket (Br. Vay Miklós: Ügy volt!) és még rendőrök igénybevételével is próbálja a független gazdákat a maga álláspontjának elfogadására preszszionálni. (Maróthy Károly: Vayt is kivezették! Egyszer megjárta legalább! — Derültség és zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Meg kell még mondanom, hogy olyan jelenetnek voltam a tanuja... (vitéz Hertelendy Miklós: Neon pártpolitika volt ott! — Zaj,) Elnök: Csendet kérek! Nagy Ferenc: Ez nem pártkérdés, hanem mezőgazdasági kérdés, (vitéz Hertelendy Miklós: Azért mondom!) mert (különiben nem, tenném szóvá azt, hoigy Vay Miklós igen t. képviselő és kamarai tagtársam kezéből az igazgató egyik eimibere kikapta azt az ívet, amellyel igazolni akarta a kamairiai tagságát, elfutott vele és aimikor a képviselő úr utánament, hogy visszaszerezze atz okmányát, rendőrrel fogatták meg és nem engedték... (Matolcsy Mátyás: Ez az ellenzéki sors! — Zaj. — Elnök csenget.) A közgyűlés második felvonása a következő volt. Köztudomású és alapszabályszerű, hogy a jelölőbizottságot a kamara közgyűlése választja. A jelölőbizottság megválasztása érdekében egyik kamarai tagtársunk odament az elnöki emelvényhez és a jelenlévő Plósz István ott elnöklő gazdatársamuak és képviselőtársamnak átadott egy ívet (Br. Vay Miklós: így volt!) tötbb mint 40 aláírással... (Br. Vay Miklós: így volt! — Plósz István: Nem áll!) Egy ívet adott át... (Plósz István: Nem adta át! Nem áll! — Derültség a baloldalon. — Zsengellér József (a jobboldal felé): Vesszenek össze! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Nagy Ferenc: ... amelyben az aláírók a jelöltek összeállítására éppen titkos szavazást kértek. Ezt az elnök nem vette tudomásul, egyszerűen az elnök az általa bejelentett jelölőbizottságot küldötte ki, azután azok közül a jelöltek közül az egyiket választották meg. Itt legyen szabad megmondanom, t. Ház, mindenki megnyugtatására, hogy sem az egyik, sem a másik jelölt úr nekem nem volt szívügyemu mert sem az egyiket, sem a másikat nem tartom olyan kimagasló gazdavezérnek, akit minden körülmények között oda kellett volna állí11
