Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
68 Az országgyűlés képviselőházának ú meg volt, termeljünk rizst, a terv azonban csak terv maradt addig, míg egy meglehetősen agilis, keresztény, képzett fiatal vállalkozó társaság megalakította a Robur gazdasági szövetkezetet. Ennek a szövetkezetnek egyrészt az volt a célja, hogy a szikes puszták magyarjait becsületesebb megélhetéshez juttassa, másrészt pedig, hogy az ország rizsbehozatalával szemben áldozatos és kemény 'munkával rizskivitelt varázsoljon elő. Ennek a szövetkezetnek egyik lelkes igazgatója, Molnár Jenő, házát ezrekkel megterhelte és egy szikes pusztaterületet Deszknél kibérelt, hogy bebizonyítsa azt, hogy igenis időszerű a rizsültetés, jogos az a követelés, hogy a szikes területeken rizst termeljünk. Vállalkozását a legnagyobb elismerés kísérte és az 1934. évi nemzeti munkahéten megjelenő magyar rizsnek csodájára jártak. Az újságok a következő cikkekbon számoltak be róla (olvassa): »Bizsvetés- kalásztengere a deszki szikes sivatagon. Útmutatás a Hortobágy hasznosítására. -- Hogyan lesz a birkalegelőnek is alkalmatlan szikből dúsan termő rizsföldi« — A Köztelekben: »Rizsára tás Deszken«. — A Debreceni Független Újság »Közbeszólás« rovatában azt mondja a cikkíró, hogy (olvassa): »Nem lehet, nem szabad behunyt szemmel, süket füllel haladni el a deszki csoda mellett. Folytatni kell a munkát szünet nélkül, feszülő inakkal, bő áldozatkészséggel, mert ez a munka, ez az áldozatkészség ma több mint vállalkozás: országmentés«. — A Nemzeti Élet »Mit várhat Magyarország a fokozottabb rizstermeléstől 1 !« címmel a következőket írm (olvassa): »Jugoszlávia már igényt tart tőlünk vetőmagra. Természetesen erről szó sem lehet, mert a vetőmagra most kezdetben nekünk igen nagy szükségünk van«. — Az Ui Magyarság hatalmas cikkben számol be a dologról (olvassa): »Elsőrendű rizs terem az eddig meghódHhatatlnu deszki sziken«. A következőket mondja az Újság az egyik helyen (olvassa): »1934-ben Molnár Jenő székesfővárosi tisztviselő, aki egyik lelkes előharcosa a magyarországi rizstermelésnek és ezen a téren nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. segítségére sietett egész vagyonkájával Schmidt Rezsőnek és lehetővé tette a termelés folytonosságát.« A »Nemzeti Munka« 4 a következőket írja (olvassa): »2-5 millió új munkanapot és 50.000 mezőgazdasági munkás foglalkoztatását jelentené a tervszerű hazai rizstermelés. — 60.000 munkást lehetne elhelyezni, ha egyelőre 60 ezer holdon elindulna a magyar rizstermelés«. Általános tehát az elismerés a sajtó részéről, amikor azonban ő értékesíteni akarta a rizsmagvait, amelyek a magyar klíma és a magyar talaj sajátos keresz+pződéses eredményei, dr. Barczn-Buchsbaum Ernő miniszteri osztá.lvf önöktől a követlcpző levelet kapta (olvasna): »90.6931934. II. 1. Folyó évi október hó 10-én kelt beadványára értesítem, hogv a felajánlott rizsvetőmagkészletet megvásárolni nem kívánom«. Nagv volt tehát az elismerés, de jött a kartell (Felkiáltások: Ilyen is ran? — Egy hann a baloldalon: Még van!) Jöttek a kartel értelmi yeze+őí: a Hungária Gőzmalom, a Schmidt és Császár erözmalom. valamint a Király prő/malom 38—52, illetve 10°^-kai érdekelt -!f>"a^<yatá a á<ri tachai: Weinev Samu. Bn«só, Vida, Auer, Frommer, Bernátih; Beck. Salamon. S^hnopr, BiVhler, Weisz, Kf>hn. Fleischl, Lóránt, Mahl és S*ux. (Nany ?a,?J siettek összeülni és a nemzet érdekét soha szem előtt >. ülése Î9S9 december 13-án, szerdán. nem tartó méregkonyhájukban összeszedték azokat a közismert zsidóeszközöket, amelyekkel iparkodtak a rebachot menteni. Nemcsak maguknak mentették azonban a milliókat, hanem újabb évtizedekre meghagyták a puszták szegény népét a nyomorúságban. Ezek az igazgatósági tag urak sok sürgés-forgás eredményeként azután mindjárt meghozták a döntést az illetékeseknél, a rizstermelés terve csak terv maradt, megpecsételték Molnár Jenő es a többi kísérletező sorsát. Azt mondták, hogy ez liliputi egyéni akció, és a szegény kezdeményező fiatalemberek munkája ezzel erkölcsi és anyagi támogatás nélkül maradt. A körúti sajtó is egyszerre abbahagyta a támadást a rizskartel ellen. Nem is tudom miért, de valószínűleg megvolt az oka. Mit tehetett mást ez a keresztény Robur szövetkezet, mint hogy 1935 május hó 17-én kérvényt intézett az akkori kereskedelemügyi miniszter úrhoz, amely kérvényre azt mondta Tóbiás Kornél miniszteri segédtitkár, hogy »Gyorsan, gyorsan, kérlek, mert a kegyelmes úr anár várja & kérvényt«; ebben a kérvényben a magyarországi rizs; szükséglet 20%-ának behozatalára kértek engei délyt és rizshántol óni alom. felállítását kérték s ezzel szpm>v"n köteipzték' magukat, hogy abT| a haszonból, amelyet számukra a rizsbehoj zatal biztosit-, evenként 500 hold területtel fog: ják növelni az ország rizstemőterületSt, de ez a kérvény még ma sincs elintézve. T. Ház! Azt kérdem, amit a Sorakozó cikkírója kérdfez: mi gátolta eddig a rizstermelésnek, mint új termelési ásrnak inezőgazdasá: gunkba való bevezetését? Mi gátolta tehát? A ' rizskartel, amely 14 esztendőn keresztül gyilkos erőszakkal minden eszközzel harcolt äz ellen, aki Magyarországon rizst akart termelni ; és aki rizshántlómalom felállítását akarta kérni, T. Ház! A rizskartel kérdése is olyan kérdés, amelyhez igen veszedplmes dolos: hozzányúlni, mert >zt sem intézik el úgy, ahogyan a magyar közvélemény kívánja. (Ramiss Ferenc: Ki az eltvíikt) A?, Ui Magyarság jól ismeri, mert sokat piszkálta őket. T. Ház! Éppen az Ui Magyarság cikkéből tudtam meg azt, hogy 2600 vagon rizsszükségletünk van. 1921-ben a vámtörvénybe felvett záradék felhatalmazta a miniszter urat, hogy a rizskikés r /í tokáraidnak abban az esetben, ha a rizst külföldről clőhántoltan hozzák be, elengedheti a vámilletéket, ami mázsánkónt két pengő. T. Ház! Körülbelül öt nagy malomnak és sörgyárnak volt ilyen hántolóberendezése, ezek siettek a maguk kis érdekében azonnal kartelbe tömörülni és megvédeni a maffuk érdekét, mert hiszen körülbelül két és félmillió pengő évi ha''.zönról yan itt szó. Miért, t. Ház 1 ? Azért, mert a rizskikészítésnek 32' művelete van és ebből a 32 műveletből külföldön 31-et hajtanak végre és csak egy marad Magyarországnak, a fényezés. (Huszovszky Laios: A fogyasztás! — Br. Vay Miklós: Ki eszi meg akkor? — Ramiss Ferenc közbeszól. — Elnök csenget. ):. A fényezés mázsánként körülbelül 20 fillérbe kerül, ezzel szemben a kartel mázsánként két pengő vámmentességet élvez. Sajnos nem tudom befejezni, mert beszédidőm lejárt. (Felkiáltások: Megadjuk!) Meg kell állapítanom, hogy mázsánként körülbelül 17— 20 pengőt nyernek, ami évi három és félmillió pengőnek felel meg. A rezsiköltségeket leszámítva, a rizskartel évenként két és félmillió pengőt vág zsebre, így tehát természetesen ér-
