Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

62 Az országgyűlés képviselőházának 66 nak, semmiféle egyéni elleneségeskedésnek vagy gyűlöletnek e kérdések elbírálásában te­ret engedni. Kérem a válaszom tudomásul vé­telét. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul ve­Mi. Következnék Korláth Endre képviselő úr második interpellációja. A képviselő úr inter­pellációja elmondására halasztást kért. (Égi/ hang a ssélsőbaloldalon: Elment a kedve!) Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást .megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Jandl Lajos képviselő úr inter­pellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szöve­gét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpel­láció a magyar kir. miniszterelnök lírhoz a né­met nyelvű lakosság körében terjesztett meg­félemlítő híresztelésekről és ezek körében tett egyes intézkedésekről. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a német nyelvű lakosság körében nyugtalanító híreket terjesztenek, melyek al­kalmasak arra, hogy a lakosság békéjét zavar­ják és a hivatalos intézkedések terén hátrá­nyos elbánás érzését keltsék? Hajlandó-e a magyar kir. kormány intéz­kedéseket tenni, hogy ezek az állapotok meg­szűnjenek és hajlandó-e a hivatalos személye­ket utasítani, hogy az ilyen hírek terjesztésé­ben ne vegyenek részt, hanem azt gátolják meg?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! Olyan kérdésben je­gyeztem be interpellációt, amelynek figyelem­mel kisérése a túloldal és az ellenzéki oldal számára egyaránt kívánatos és amely kérdés­nek nyugodt megtárgyalása és nyugodt mérle­gelése nemzeti érdek, olyan nemzeti érdek, ^amelyről éppen a közelmúlt percekben Faragó képvislőtársani beszélt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Jandl Lajos: Interpellációmnak a plénum elé való terjesztésével az volt a célom, hogy is­mertessem azokat a dolgokat, amelyek a fel­szín alatt a nyilvánosságra nem jutva, az or­szág lakosságának egy részét igen közelről érintik, amelyek főként az utóbbi időben, a külpolitikai helyzet akuttá válása óta nagy­mértékben érintik az országnak azt a lakossá­gát, amely német leszármazása folytán ma lel­kileg és társadalmilag bizonyos válságot él át. Nagyon jól tudom, hogy a külpolitikai ese­mények megindulásával kapcsolatban egy szó­beli és a nép köréhez nagyon közel férkőző propaganda indult meg, amelynek eszköze el­sősorban a hiresztelés. Ezek a hiresztelések azok, amelyek ebben az országban a politikai gyűlölet felkeltésére rendkívül alkalmasak, ezek a hiresztelések azok, amelyek ennek a nyugtalanságnak elsősorban forrásaivá váltak. Nagyon jól tudom, hogy nem lehet tárgyi bi­zonyítékokat szolgáltatni arra, hogy ezek a propagandáhullámok honnan indultak ki, azon­ban én hónapok óta figyelemmel kisértem ezt a propagandát és megállapítottam, hogy teljes következetességgel ugyanazon a nyomon halad, amelyen az 1918-as propaganda haladt annak idején. Annak is élsô eszköze volt és ma is az az első eszköíz, hogy a hazáját féltő, a nemzet sor­ülése 1939 december 13-ÓM, szerdán. sóért aggodalommal eltelt lakosság körében emoäovbctn. a nemzeti érza-i seienne iránti fé­léimet ébresztik lei és amikor ezt a félelmet leiebresz tettek, már adva van a propaganda következő lépese: ezt gyűlöletté átalakítani. Amikor en az események üarmadik hónapjában megiigyeiéseket tettem annak a népnek a kö­rében, amelynek sorsáról és lelki nyugtalansá­gáról interpellációm kapcsán éppen beszélni akarok, megállapítottam azt, hogy a külpoliti­kai események változásának hullámszerű emel­kedésével és süllyedésével ezek a propaganda­lépések is erősödnek vagy csökkennek. Megál­lapítottam azt, hogy a magyar nemzet, a ma­gyar Szent Korona összességének kötelékében élő német leszármazású lakosság körében olyan híreket terjesztenek, amelyek alkalmasak arra, hogy ez a nép hitében, a nemzethez, a magyar Szent Koronához való tartozásának érzésében meginogjon. (Nagy zaj jobb felől. — vitéz Pa­tacsi Dénes: Ilyet nem lehet mondani! Bara­nyába^ nincsen ilyen hír!) A leghatározottab­ban állítom, hogy van, méltóztassék nyugodtan megvárni, amíg előterjesztem azokat az érve­ket, amelyekkel ezeket bizonyítani tudom. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Én nem akarok itt kiprovokálni zajos jeleneteket, amelyek ellen éppen az önök oldaláról Faragó képviselőtár­sam emelt szót és amelyeket a leghatározottab­ban kerülni akarok. De ha a túlsó oldalról pro­vokálni akarnak, kénytelen vagyok valami mó­don védekezni, (vitéz Hertelendy Miklós: All­jon el az interpellációtól. — Zaj.) Elnök: A képviselő urat r figyelmeztetem arra, hogy általánosító kifejezéseivel méltózta­tik provokálni. Méltóztassék kerülni az álta­lánosításokat, interpellációjában tessék kon­krétumokat felhozni és akkor nem ad alkalmat viharos jelenetekre. Jandl Lajos: Fel fogok hozni konkrétumo­kat. En a magam részéről nem akartam, is­métlem, kiélezni az összetűzést és remélem, hogy a jövőben nem is kell ez ellen védekez­nem. Azok a tények, amelyekre hivatkozni aka­rok, meg fogják győzni igen t. képviselőtársai­mat, hogy okom és jogom volt ebben a kérdés­ben felszólalni. (Folytonos zaj.) Elsősorban a német lakosság körében az utóbbi hónapokban olyan híreket terjesztenek, a külpolitikai eseményekkel kapcsolatban, amelyek szerint nekik az országot el kell hagy­niok. '((Zaj a jobboldalon.) Most méltóztassék elképzelni, hogy egy, az országhoz, a hazához hű és ragaszkodó néu lelki életében micsoda válságot jelent ez. Méltóztassanak elképzelni, hogy azok a felelőtlen személyek, akik ennek híresztelésében résztvesznek, milyen nemze­tietlen és mennyire a nemzettől távol álló in­tenciók szerint lépnek fel ennek a népnek a körében. Ezért nem tudom elhinni és nem is (hiszem el, hogy erről bármilyen fórumnak, akár hivatalos, akár társadalmi fórumnak tu­domása lenne, mert meg vagyok győződve ar­ról, hogy akkor már régen intézkedések tör­téntek volna ezzel szemben. Sajnos, azt is meg kell állapítanom, hogy nem egyszerű emberek, de éppen a fiatalabb, künn a falun funkcio­náló, néha hivatalos személyek köréből hallot­tam ilyen kijelentésről említést tenni. Azt is nagyon jól tudom, hogy ez semmiféle hiva­talos intencióra nem történt. Tudom nagyon jól s gondolom és kötelességemnek tartom azt is megmondani, hogy kormányköröknek, a miniszterelnök úrnak és az illetékes hivatalos köröknek erről talán tudomásuk nincsen. Ép­pen azért tartottam szükségesnek ezt itt fel-

Next

/
Thumbnails
Contents