Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

62 Az országgyűlés képviselőházának 66 nak, semmiféle egyéni elleneségeskedésnek vagy gyűlöletnek e kérdések elbírálásában teret engedni. Kérem a válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veMi. Következnék Korláth Endre képviselő úr második interpellációja. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért. (Égi/ hang a ssélsőbaloldalon: Elment a kedve!) Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást .megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar kir. miniszterelnök lírhoz a német nyelvű lakosság körében terjesztett megfélemlítő híresztelésekről és ezek körében tett egyes intézkedésekről. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a német nyelvű lakosság körében nyugtalanító híreket terjesztenek, melyek alkalmasak arra, hogy a lakosság békéjét zavarják és a hivatalos intézkedések terén hátrányos elbánás érzését keltsék? Hajlandó-e a magyar kir. kormány intézkedéseket tenni, hogy ezek az állapotok megszűnjenek és hajlandó-e a hivatalos személyeket utasítani, hogy az ilyen hírek terjesztésében ne vegyenek részt, hanem azt gátolják meg?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! Olyan kérdésben jegyeztem be interpellációt, amelynek figyelemmel kisérése a túloldal és az ellenzéki oldal számára egyaránt kívánatos és amely kérdésnek nyugodt megtárgyalása és nyugodt mérlegelése nemzeti érdek, olyan nemzeti érdek, ^amelyről éppen a közelmúlt percekben Faragó képvislőtársani beszélt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Jandl Lajos: Interpellációmnak a plénum elé való terjesztésével az volt a célom, hogy ismertessem azokat a dolgokat, amelyek a felszín alatt a nyilvánosságra nem jutva, az ország lakosságának egy részét igen közelről érintik, amelyek főként az utóbbi időben, a külpolitikai helyzet akuttá válása óta nagymértékben érintik az országnak azt a lakosságát, amely német leszármazása folytán ma lelkileg és társadalmilag bizonyos válságot él át. Nagyon jól tudom, hogy a külpolitikai események megindulásával kapcsolatban egy szóbeli és a nép köréhez nagyon közel férkőző propaganda indult meg, amelynek eszköze elsősorban a hiresztelés. Ezek a hiresztelések azok, amelyek ebben az országban a politikai gyűlölet felkeltésére rendkívül alkalmasak, ezek a hiresztelések azok, amelyek ennek a nyugtalanságnak elsősorban forrásaivá váltak. Nagyon jól tudom, hogy nem lehet tárgyi bizonyítékokat szolgáltatni arra, hogy ezek a propagandáhullámok honnan indultak ki, azonban én hónapok óta figyelemmel kisértem ezt a propagandát és megállapítottam, hogy teljes következetességgel ugyanazon a nyomon halad, amelyen az 1918-as propaganda haladt annak idején. Annak is élsô eszköze volt és ma is az az első eszköíz, hogy a hazáját féltő, a nemzet sorülése 1939 december 13-ÓM, szerdán. sóért aggodalommal eltelt lakosság körében emoäovbctn. a nemzeti érza-i seienne iránti féléimet ébresztik lei és amikor ezt a félelmet leiebresz tettek, már adva van a propaganda következő lépese: ezt gyűlöletté átalakítani. Amikor en az események üarmadik hónapjában megiigyeiéseket tettem annak a népnek a körében, amelynek sorsáról és lelki nyugtalanságáról interpellációm kapcsán éppen beszélni akarok, megállapítottam azt, hogy a külpolitikai események változásának hullámszerű emelkedésével és süllyedésével ezek a propagandalépések is erősödnek vagy csökkennek. Megállapítottam azt, hogy a magyar nemzet, a magyar Szent Korona összességének kötelékében élő német leszármazású lakosság körében olyan híreket terjesztenek, amelyek alkalmasak arra, hogy ez a nép hitében, a nemzethez, a magyar Szent Koronához való tartozásának érzésében meginogjon. (Nagy zaj jobb felől. — vitéz Patacsi Dénes: Ilyet nem lehet mondani! Baranyába^ nincsen ilyen hír!) A leghatározottabban állítom, hogy van, méltóztassék nyugodtan megvárni, amíg előterjesztem azokat az érveket, amelyekkel ezeket bizonyítani tudom. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Én nem akarok itt kiprovokálni zajos jeleneteket, amelyek ellen éppen az önök oldaláról Faragó képviselőtársam emelt szót és amelyeket a leghatározottabban kerülni akarok. De ha a túlsó oldalról provokálni akarnak, kénytelen vagyok valami módon védekezni, (vitéz Hertelendy Miklós: Alljon el az interpellációtól. — Zaj.) Elnök: A képviselő urat r figyelmeztetem arra, hogy általánosító kifejezéseivel méltóztatik provokálni. Méltóztassék kerülni az általánosításokat, interpellációjában tessék konkrétumokat felhozni és akkor nem ad alkalmat viharos jelenetekre. Jandl Lajos: Fel fogok hozni konkrétumokat. En a magam részéről nem akartam, ismétlem, kiélezni az összetűzést és remélem, hogy a jövőben nem is kell ez ellen védekeznem. Azok a tények, amelyekre hivatkozni akarok, meg fogják győzni igen t. képviselőtársaimat, hogy okom és jogom volt ebben a kérdésben felszólalni. (Folytonos zaj.) Elsősorban a német lakosság körében az utóbbi hónapokban olyan híreket terjesztenek, a külpolitikai eseményekkel kapcsolatban, amelyek szerint nekik az országot el kell hagyniok. '((Zaj a jobboldalon.) Most méltóztassék elképzelni, hogy egy, az országhoz, a hazához hű és ragaszkodó néu lelki életében micsoda válságot jelent ez. Méltóztassanak elképzelni, hogy azok a felelőtlen személyek, akik ennek híresztelésében résztvesznek, milyen nemzetietlen és mennyire a nemzettől távol álló intenciók szerint lépnek fel ennek a népnek a körében. Ezért nem tudom elhinni és nem is (hiszem el, hogy erről bármilyen fórumnak, akár hivatalos, akár társadalmi fórumnak tudomása lenne, mert meg vagyok győződve arról, hogy akkor már régen intézkedések történtek volna ezzel szemben. Sajnos, azt is meg kell állapítanom, hogy nem egyszerű emberek, de éppen a fiatalabb, künn a falun funkcionáló, néha hivatalos személyek köréből hallottam ilyen kijelentésről említést tenni. Azt is nagyon jól tudom, hogy ez semmiféle hivatalos intencióra nem történt. Tudom nagyon jól s gondolom és kötelességemnek tartom azt is megmondani, hogy kormányköröknek, a miniszterelnök úrnak és az illetékes hivatalos köröknek erről talán tudomásuk nincsen. Éppen azért tartottam szükségesnek ezt itt fel-