Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. i felszólalások nemzeti szempontból káros határainak me»gelőzése érdekében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il- í leti a szó. vitéz Farag-ó Ede: T. Házi (Halljuk! Hall- > Juh! Jobb felől.) Ugyanazzal a panasszal kezd- i hetném, amelyet a mélyen t. ellenzék hangoztat szüntelen, mondván: sajnálom, hogy nincsen jelen az érdekelt miniszter úr. Amint méltóztatnak látni, ez saját pártunk esetében is előfordul, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az \ nem mentség!) tehát a miniszter uraknak bi- ; áonyára vannak sürgősebb dolgaik és én tisz- ! telettel tudomásul veszem a miniszter úr távol- ; létét. (Zaj. — Maróthy Károly: Egy hónapban j egyszer csak meg lehetne tenni?!) Elnök: Csendet kérek! vitéz Faragó Ede: Az utóbbi időben a költ- i ségvetési hozzászólásoknál nagyon gyakran '•• hallhatjuk pártokra való tekintet nélkül azt a ; tiszteletreméltó hangot, amely körülbelül ab- ; ban csúcsosodott ki, hogy külügyi vonatkozású dolgókfban lehetőleg tartózkodók, lehetőleg óvatosak legyünk. Ezzel szemben sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy interpellációk is hangoztak el külügyi vonatkozású dolgokban» olyan interpellációk, amelyek brosúrák- , ikal foglalkoztak, kicsi kis hitvány brosúrákat ' tartottak méltóknak arra, hogy a Ház aszta- j Iára tegyék őket. Tessék elhinni, hogy ezek i hangjukban sokszor olyan provokálnak voltak, i hogy provokálták az ellenvéleményt erről az ! oldalról. . Méltóztassék mérlegelni, mit jelent kül- ! ügyi szempontból az, (Ügy van! Úgy van! jobb- j felöl.) bogy mi ebben a kicsinyes pártharcban i pártgyőzelmeket akarunk aratni csak azért, ; Ti agy pártgyőzelem legyen. Hogyan tehető ez | mérlegre azzal a súlyos következménnyel j szemben, amely ilyen esetben bekövetkezhetik, • akikor t. i., amikor ilyen izgalomban, ilyen iz- ! galmas atmoszférában, az ellenzéki pszicho- ! zist ismerve, mondunk el izgató dolgokat, J tudva, hogy az ellenzék rá valószínűleg válaszolni fog ós egy idegen nemzetet, vagy talán baráti nemzetet talál ez a provokáló hang és a provokáló felszólalást viszonválaszra méltatják, egy indulatból fakadó viszonválaszra, amely majd a magyarságnak, nem a Magyar Élet Pártjának, nem is a mélyen t. ellenzéknek, hanem a magyarságnak baj és a magyarságnak kellemetlen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Pröhle Sándor: Minket interpellál? — Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek! vitéz Faragó Ede: Nagyon gyakran hallottam és örömmel fogadjuk minden oldalról azt a véleményt, amely a külügyi vezetésben valami megnyugtatót, és elismernivalót talál. Ez csakugyan így van, mert hála Istennek azt látjuk, hogy a külügyi vezetésben a külügyminiszter úr és a miniszterelnök úr mérhetetlen nyugalommal dolgozik, (Ügy van! úgy van! a jobboldalon.) nem ideges kapkodással, hanem mérhetetlen nyugalommal. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Aki a harctereket járta, — hogy analóg «setét említsek — az tudja, hogy mit jelent a nagy bajban a nyugalom. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) En most senki ellen nem beszélek, mélyen t. uraim, én most egyedül egy célért és gondolatért beszélek, a mi nagy magyar ügyünkért, amely messze magasan minden pártgondolat felett áll. Ugyanakkor hallottam, hogy mégis mégtetiése Î939 december í3-én, szerdán. 53 ték egyes képviselő urak, hogy beszéltek a szomszédos államokról... (Maróthy Károly: Ott van az elnök, ő szólhat, ha nem tetszik!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr ! vitéz Faragó Ede: ...velünk szövetségben lévő államokról és másokról. Ha elismerjüka külügyi vezetést és annak komolyságát,-— s én azt hiszem, hogy el kell ismernünk annak komolyságát, nyugalmát és bölcsességét — ha elismerjük annak nyugalmát, azt is tudnunk kell, hogy a nyugalomban erő van, (Úgy van! Űgp van! a jobboldalon.) az a bizonyos ázsiai erő, az a keletről hozott erő, amellyel a hisztérikus Európában nyugodtak tudunk lenni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pröhle Sándor: A hatósági csend!) Elnök: Kérem Pröhle képviselő urat, méltóztassék az állandó közbeszólásokat abbahagyni, (vitéz Patacsi Dénes: Szerintem az többet ér a hazának!) Kérem Patacsi képviselő urat, méltóztassék nyugodtan maradni. vitéz Faragó Ede: Én azt láttam, uraim, hogy aki a fronton nagy bajban nyugodt maradt, az győzött. Sajnálom, de az én véleményem az, hogy nem valók ide a Ház elé különösen olyan röpeédulák. amelyek szégyenteljesek, alantasak és hitványak, nem valók különösen akkor, — az én felfogásom szerint — ha külügyi vonatkozásuk van ezeknek a röpcéduláknak. Hiszen az a képviselő úr, aki odarak egy ilyen röpeédulát a Ház asztalára, egy ilyen szennyes kis darabot, átadhatta volna azt a rendőrségnek. Egyébként is az én véleményem az, hogy a szemetet a szemetesnek kell eltakarítania, az utcaseprőnek, (Úgy van! Úgy van! —JF a ps a jobboldalon.) n szemetelő pedig rendőrkézre való és a rendőr feladata vele elbánni. Veszélyesnek látok minden ilyen interpellációt, valahogy nincs is meg... (Budinszky László: Melyiket? Tessék megnevezni!) Elnök: Kérem Budinszky képviselő urat* méltóztassék csendben maradni! (Budinszky László: Nevezze meg!) Figyelmeztetem Budinszky képviselő urat, hogy nincs joga közbeszólni a házszabályok értelmében. vitéz Faragó Ede: Hu bay képviselő úr interpellációjára gondolok és gondolok még más felszólalásokra. Ezekre értettem. Méltóztassék megengedni, nekünk magyar célt kell szolgálnunk ós amikor mi itt ezekkel a dologokkal hadakozunk és kiállunk egy nemzetért, egyáltalán nem a magyar lovagiasság gesztusát gyakoroljuk. A lovagiasság az, hogy megkímélem azt a nemzetet az ilyen hitványságtól. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Êz a lovagiasság és lovagiasság az, hogy nem élek örökös, állandó bókolásokkal. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Mozgás g a szélsőbaloldalon.) Kérem, t. képviselőtársaim, én emlékeztettem arra, hogy ilyen interpelláció hangzott el, nem akarok neveket mondani, de méltóztassék megnézni, méltóztassék visszaemlékezni arra a viharos napra. Látom, hogy néhányan keresik az urak közül, hogy kiről lehet itt szó. Én világosan beszélek, arról van szó, hogy nem hiszem, hogy rászorulna akármelyik baráti nemzet arra, hogy mi ilyen módon és ilyen eszközökkel a védelmére keljünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) s az a szomorú és az a kellemetlen ebben az egész dologban/— és szerintem veszélyes is — ha ezek a bizonyos szimpátiatüntetések, amelyek itt akárhol elhangzanak és megtörténnek, túlságosan provokálóak. Ha a mi oldalunkról
