Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 193i) december 13 án, szerdán. 47 elvet most is helyesnek fogadja el, mert meglehetősen távolról kormányoz. Nem ismerkedik meg vagy nem akar megismerkedni az alsóbb rétegek kérelmeivel és annak az adminisztrációnak esetleges helytelen szokásaival és gyakorlatával, amely pedig nagyon sok kívánnivalót hagy maga mögött. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a belügyminiszter úr ezt az elvet, hogy messziről kell kormányozni, elfogadja, fogadja el a közelről való adminisztrálás elvét is és nézzen jobban körmükre azoknak, akik az adminisztrációt Magyarországon végzik. Innen, erről az oldalról megmondom, hogy nincs jogom a belügyminiszter úr jóhiszeműségét ebben a tekintetben kétségbevonnom, nem kételkedem kemény akaratában, gerincességében ós abban a jószándékában, hogy segíteni akar és mindenáron rendet akar Magyar országon teremteni. (Rapcsányi László: Egyenlő mértékkel tegye!) Sajnos, azonban a belügyminiszter úr nem méltatta válaszra Hubay Kálmán pártelnökünknek azt a tegnapi felszólítását, hogy a választói névjegyzékek összeállítása felett különös gondossággal őrködjék a beluügyminiszter úr, mert ott sérelmek, jogfosztások történnek politikai szempontból; beszédének egyéb részeire vonatkozólag pedig nagyon súlyos és gúnyos kijelentéseket tett a belügyminiszter úr. (Rapcsányi László: Nem válik dicsőségére!) T. Házi A törvényjavaslat egy evvel meghosszabbította a törvénythatósági bizottsági tagságok idejét. Nézzük meg most, hogy ebből valóban egy esztendő lesz-e? Nem tudunk megnyugvást meríteni sem a tegnapi, sem a mai javaslat tartalmából, de különösen az indokolásából. Nem tudunk etekintetben megnyugodni, mert a tegnapi javaslat is azt mondja, hogy »a törvényhozás további intézkedéséig elrendelem az alábbiakat«. Már pedig ez a kifejezés, hogy »a törvényhozás további intézkedéséig«, nyitott ajtót, nyitott kaput'jelent. Ezzel könnyen el lehet az időt húzni. A mostani iavaslattal kapcsolatban ugyanez a veszély esete forog fenn. Bár az indokolásban nincs benne szószerint az előző kifejezés, de a belügyminiszter úr a tegnapi javaslat vitája soan adott válaszában kitért erre is, hogy a tulajdonképpeni indok az a világégés, amely bennünket egész Európában körülvesz, az a háború, amelynek továbbterjedésével is számolnunk kell. Ha ez a tulajdonképpeni indok, kérdezem, ki biztosít bennünket arról, hogy egy év múlva ez a külső világégés befejeződik, hogy egy év múlva nem lesznek-e még súlyosabb külpolitikai és ennek következtében belpolitikai állapotok, amelyek újabb halasztásra fognak alkalmat adni, újabb halasztást tesznek esetleg szükségessé? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Akkor majd a törvényhozás újra mérlegelni fogja a kérdést!) Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy akkor a törvényhozás és a kormányzat ezt a körülményt lijból mérlegelj Mérlegel jük azonban azt, hogy a magyar történelem során] azok az intézkedések, amelyekkel^ törvényhatósági bizottsági és az ország-gywési választásokat elhalasztották, helyesek v^ítak-e. Nézzük meg Tisza Kámántól kezdve ezeket az időszakokat, amikor a háború miatt nem tudott a törvényhozás megújulni, nézzük meg Bethlen István tízéves uralkodását és mérlegeljük, hogy ezek a hosszú ideig tartó és minden politikai leváltást kizáró időszakok nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. voltak-e károsak? Ha azonban ezekkel meg vagyunk elégedve és azt mondjuk, hogy ez alatt az idő alatt Magyarország fejlődött, ám akkor szavazzuk meg ezt a meghosszabbítást is és a rákövetkező mérlegelés után szavazzuk meg újabb két-három eszteaidőre is. Mi azonban azt látjuk, hogy ezek az időszakok a magyar történelemben károsak voltak, ezek az időszakok juttatták el az országot a trianoni békéhez, tehát ezeknek az időszakoknak és ezeknek a politikai elveknek megújulását minden erővel ínég kell akadályozni. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs tehát semmi szükség és semmi indok arra, hogy ezt a meghosszabbítást most adjuk meg, amikor Magyarország még a nyugalom szigete, amikor Magyarországon még most nyugodtan meg tudjuk tartani a törvényhatósági választásokat és miután a tagok megválasztása öt esztendőre szól, szilárdságot és állandóságot tudunk létrehozni, ami pedig szükséges ahhoz, hogy a változó időkre és a külpolitikai nyomások ellen fel legyünk vértezve, a megíVjított törvényhatóságok pedig elég erősek legyenek mindazoknak a feladatoknak megoldására, amelyek a törvényhatóságok hatáskörébe tartoznak. T. Ház! Legyen szabad még egy körülményre felhívnom a többségi párt ama részének figyelmét, amelyet józan érvekkel meg lehet győzni. (Zaj.) A közelmúltban a következők történtek Szeged szabad királyi városban, amelynek országgyűlési képviselője vagyok és ebben a minőségemben, azt hiszem, Rassay Károly t. képviselőtársam utódja. (Rassay Károly: Az nem emeli az állást! — Élénk derültség, — Rapcsányi László: Nem is azért mondta!) A szegedi tiszti főügyészi állás megüresedett, azt be kellett tölteni. A tiszti főügyészi állás betöltése a legnagyobb gondot okozta azoknak az igazán jobboldali érzésű törvényhatósági bizottsági tagoknak, akik nem nemzeti szocialisták; mindenesetre mi nemzeti szocialisták ebben az aggodalomban velük együtt voltunk, mert a törvényhatósági bizottság összetétele még a régi, virilis jogúak, liberálisok, szabadkőművesek vannak benne és kérdés volt, hogy a jobboldali jelölt be tud-e kerülni a tiszti főügyészi állásba. Nem intézkedik a javaslat arról, hogy^ mit csináljon az a törvényhatóság, amely még hozzá csonkulást is fog szenvedni éppen a javaslat előirányzása szerint is, ha ilyen fontos főtisztviselői állások üresednek meg. Vájjon kívánatos-e az, hogy a jövőben ezzel a törvényhatósági bizottsággal, — amely nem mindenben állta ki a próbát a keresztény és jobboldali gondolat szempontjából — az ilyén megüresedő állásokat még egy esztendeig ilyen kockázatosan töltsük be? Ha már ez a halasztás keresztül is menne, nagyon fontos volna, hogy ezek a főtisztviselői állások, amelyeknek betöltése nem közömbös, szintén függesztessenek fel arra az egy esztendőre, amíg a törvényhatóság azután ismét megújul. T. Képviselőház! Nem akarom tovább igénybe venni a t. Ház figyelmét, meg kell azonban még jegyeznem, hogy ez a javaslat éppen úgy, mint a tegnapi napon tárgyalt javaslat, szintén politikai kérdéseket mutat fel indító okául, amelyeket ugyan a kormányzat nem vall be, de a valóságban mégis fennállnak. Éppen ezért, miután nem látom e javaslat szükségességét, én azt tisztelettel nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! A tegnapi ülésben hozott határozatunk értelmében az interpellációkra 8