Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

528 Az országgyűlés képviselőházának 84 a négyszakaszos törvényjavaslat helyett hozza ide a képviselőház elé és ebben az esetben — meg vagyok győződve róla — a képviselőház nagyon szívesen, nagyon szakszerűen és nagyon hamar le fogja tárgyalni azt a törvényjavaslatot. Én éppen ezért egy határozati javaslatot terjesztek elő, amely szerint arra kérem a képviselőházat, hogy (olva&sa): »utasítsa a [pénzügyminiszter urat arra, hogy vonja vissza a biztosítási magánintézmények állami felügyelete, valamint a felügyeletet ellátó biztosításügyi közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozására benyújtott 176. számú törvényjajvaslatot és a biztosítási jog szabályozásáról, beleértve az állami felügyelet szabályozását is, hat hónapon belül törvényjavaslatot nyújtson Be.« Ha a pénzügyi kormányzat benyújt egy törvényjavaslatot, amely a biztosítási jog minden ágazatát felöleli, akkor abból nem kerettörvény, hanem tételes törvény lesz. Abban a -törvényjavaslatban megoldható akár az állami biztosítás kérdése is, megoldható a felügyelet kérdése is és az a törvényjavaslat akkor a preventív kritika ellenőrzése alapján alaposan, részletesen fog intézkedni ebben az igazán lényeges és — mint említettem — gazdasági, szociális és pénzügypolitikai jelentőséggel bíró kérdésben. Éppen azért, mert nem ez történt, én a Javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Temesváry Imre! Elnök: Temesváry Imre képviselő nrat illeti a szó. t Temesváry Imre: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam és különösen Szöllősi t. képviselőtársam beszédében foglalkozott a biztosítási ügynek úgyszólván minden részletével, amelyek az én szerény megítélésem szerint azért sem kapcsolhatók szervesen ehhez a törvényjavaslathoz, amelyet most tárgyalunk, mert hiszen ez a törvényjavaslat egy meglévő, a biztosító magánvállalatok felügyeletére vonatkozó, ma is érvényben lévő törvény egyes szakaszainak kibővítéséről szól. Ennek következtében azt hiszem, hogy azok a kérdések, amelyekre Szöllősi képviselőtársam és Mosonyi képviselőtársam kitért, lehetnek majd talán egy későbbi törvényalkotás tárgyai. (Egy hang balfelől: Mikor?) de semmi esetre sem tartozhatnak ehhez a javaslathoz, (Szöllősi Jenő: A felügyelet kérdéséhez tartoznak!) mert hiszen ez a javaslat tisztán csak a felügyeleti hatóság jogkörének kibővítéséről és ezzel kapcsolatban egyéb szükségessé váló intézkedésekről szól. Ez a javaslat voltaképpen egyfelől az 1923 :Vin. te. 1. §-át, vagyis az állami felügyeletet terjeszti ki, a biztosító magánvállalatokon felül, a biztosítási ügyletekkel foglalkozó egyesületekre, kiterjeszti továbbá az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárakra, nyugdíjalapokra és mindazokra a vállalatokra, amelyek biztosítási ügyletekkel foglalkoznak, másfelől pedig kimondja, hogy a biztosító magánvállalatok állami felügyeleti hatóságának jogkörét, — ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után — pénzügyminiszter úr fogna gyakorolni. Voltaképpen már az 1923 : VIII. te. is a pénzügyminiszter úrra ruházta az állami felügyelet gyakorlását, de ugyanennek a törvényhelynek egy további rendelkezése kimondotta akkor, hogy erre a célra a pénzügyi kormányzat egy külön hatóságot köteles felállítani, Éz a hatóság . ülése 1940 február 15-én, csütörtökön. már 17 esztendő óta működik és az ez alatt az idő alatt leszűrt tapasztalatai révén bebizonyosodott, hogy a biztosításokhoz fűződő nagy közgazdasági és szociálpolitikai érdekek és kérdések megkívánják ennek a rendszernek további szabályozását, mégpedig legfőképpen azért, mert kifelé alakilag úgy szerepelt ez a felügyeleti hatóság, mint egy külön hivatal, holott voltaképpen a törvény szerint a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott és annak egyik ügyosztálya volt. A jövőben tehát meg kell szüntetni ezt a visszás állapotot, mert hiszen ez ennek a hivatalnak a tekintélyét csak a minisztériumba való teljes beolvadás oldhatja meg. T. Ház! A törvényjavaslat értelmében tehát a legfőbb felügyelet a pénzügyminiszter úr kezében fog összpontosulni. Ennek következtében ezzel az átszervezéssel kapcsolatosan további teendőkről is gondoskodik ez a törvényjavaslat, amennyiben kimondja, hogy a biztosítások felügyeletével megbízott tisztviselőknél — aJkik a jövőben a fogalmazási tisztviselők sorába fognak tartozni — a kvalifikáció tekintetében a fennálló törvénytől való eltérést is megenged, mert hiszen szükséges is az, hogy éppen a biztosítás ellenőrzésében teljesen szakképzett, speciális ismeretekkel rendelkező férfiak álljanak a kormány rendelkezésére. Hiszen a biztosítás nagy szociális, gazdasági és pénzügypolitikai jelentősége elkerülhetetlenül szükségessé teszi a lehető legtökéletesebb ellenőrzést és így szükséges, t. Ház, hogy ezeknek a nemzeti vagyon igen-igen jelentékeny részét alkotó értékeknek ellenőrzői, felügyelői, rendelkezzenek mindazokkal a speciális ismeretekkel, amelyeik ennek a nagyfontosságú kérdésnek az elbírálásához és ellenőrzéséhez kívánatosak. Ez nemcsak a biztosítottaknak, hanem maguknak a biztosító vállalatoknak is elsőrendű érdeke. Maga a biztosított fél ugyanis csak a lehető legritkább esetben képes elbírálni azt, hogy az a biztosító társaság, amelynél ő biztosítva van, helyesen vezeti-e egész üzletét, nem képes elbírálni azt, hogy kellő biztonságban vannak-e az úgynevezett díjtartalékok, valamint a hozzá nem értő laikus biztosított polgár azt sem r tudja elbírálni, hogy azok a mortalitási táblázatok,^ amelyeknek alapján az életbiztosításokat számítják ki, — amelyeket HZ H biztosító társaság használ, amelynél ő van biztosítva — helyesek-e és megfelelnek-e azoknak az összegeknek, amelyeket ő, a biztosított fél a társaság részére befizet. De azt sem tudja elbírálni, hogy a díjjegyzékek, amelyeknek alapján fizetik a biztosításokat, helyesek-e. Feltétlenül szükséges tehát, hogy megnyugtatást adjunk maguknak a biztosított feleknek is (Boér Ágoston: Főképpen a kisembereknek H és ez csak úgy történhetik meg, ha maga a biztosított fél is tudja, hogy mindezekkel a speciális ismeretekkel rendelkező független állami szerv őrködik felette és azok felett a hatalmas értékek felett,_ amelyek a biztosítási ügyletek révéin nemzeti vagyoniunkból erre a célra le vannak kötve. T. Képviselőház! Felvetőidhetik még az a kérdés is. vájjon nem lenne-e helyesebb a Pénzintézeti Központ példájára felállítani egy biztosítási központot is. amely a kormán y zattal csak nénzü£rypolitikai szempontból van vonatkozásban, de earyébként teljesen függetlenül intézné nmgát a biztosítás ügyét. Felvetődhetnék kérdés is. — amire éppen Mosonyi előttem szólett t. képviselőtársam célzott —