Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

522 Az országgyűlés képviselőházának 8U. túlzás és hangulatkeltés, mégis nagyjában és egészében ennek a törvénynek az alapján olyan helyzet alakult ki, amelyen segíteni imost már csakis a törvény életbelépése után erre teljes hatalmat nyert pénzügyminiszter úrnak lesz majd a hivatása. Talán annak is elérkezett már az ideje, hogy foglalkozzunik itt az ország nagy nyilvánossága előtt a biztosító társaságok összevonásának kérdésével, éppen annál a szempontnál fogva, amelyet az előbb kifejtettem, hogy a biztosítások díjtétele rendkívül drága. Kis országunkhoz képest ugyanis túlzottan nagynak látom a biztosító társaságoknak körülbelül az ötvenet megközelítő nagy számát., Mi lehet az oka annak, Jiogy a hitel- és biztosítási élet intézményei összevonásának pár évvel ezelőtt oly hangos követelése teljesen elült ? Itt is érvényesül talán a magyar közéletnek cLS cl betegsége, hogy könnyen felejt? Talán még az illetékes helyről elhangzott kijelentésnek is, amely a racionalizálást súlyos követeimlénynek állította fel, az elhallgattatására, illetve az eltemetésére szintén elegendő az érdekelteknek egypár évi következetes és céltudatos hallgatása? Féltétlenül üdvösnek tartanám, ha a pénzügyminiszter úr ebben a kérdésiben is szíveskednék az ország közvéleményét tájékoztatni. Minthogy a felügyelő hatóságok részéről sem történt ebben az irányban egyáltalában semmi kezdeményezés, a társadalom próbálkozott itt-ott olyan kezdeményezésekkel, amelyek a biztosításokat éppen a díjtételek csekélysége révén lehetővé teszik a kicsiny ember számára is. Egy ilyen próbálkozásról szeretnék itt néhány szót mondani a t. Ház tagjainak és ezzel kapcsolatban ismertetni szeretném a Makói Gazdálkodók r önsegélyző Egyesületét. Annál inkább szükségesnek tartom ezt itt megemlíteni, mert — ha nem csalódom — a törvényjavaslat 1. §-a alapján ezek a biztosító egyesületek is a pénzügyminiszter úr felügyelete alá fognak kerülni és én meg akarom kérni a pénzügyminiszter urat arra, hogy kísérje jóindulatú figyelemmel ezeknek a kis önsegélyző egyesületeknek az ügyét, mert ezek komoly lépést jelentenek a biztosítás szociális megoldása felé. Ezen a makói önsegélyző egyesületen kívül tudtommal az országban alig két-három ilven intézet működik és éppen ezért rendkívül fontosnak tartanaim, ha ezeket az intézeteket jóakarattal felkarolnák, mert nekeim, aki ezeknek az életét egypár esztendő óta figyelem, meggyőződésem, hogy ezt feltétlenül megérdemlik. Ez a makói önsegélyző egyesület tűz és villámcsapás elleni biztosításra, illetőleg önsegélyezésre alakult 1935-ben. Biztosítása felöleli a kisgazda tanyaeüületét, tehát a lakóépületet, a gazdasági épületeket, azután a terményt, az élő és a holt felszerelést. A belépéskor minden gazda fizet 50 fillér belépési díjat minden egyes birtokában lévő katasztrális hold föld után. tehát egy 10 holdas s^azda fizet a belépéskor 5 pengő belépési díjat. Ezekből az 50 fillérekből, amelyeket katasztrális holdanként fizetnek, tevődik össze ennek az önsegélyző egyesületnek a rendelkezési alapja, amelynek az a rendeltetése, hogy az év folyamán előálló 'károkat belőle megtérítsék. Az év végén tehát, amikor letelt az üzleti év, megállapítják, hogy mennyi a hiánya ennek a rendelkezési alapnak. A hiányt katasztrális holdakra szétosztják és mindenki befizeti a ráeső részt a rendelkezési alapba. Így a rendelkezési alapot az év végén mindig eredeti nagyságára töltik fel. Nézzük meg most már, hogy mennyi az az ülése 19UO február 15-én, csütörtökön. összeg, amit ezeknek a gazdálkodóknak, évenként és katasztrális holdanként be kell fizetniük. A biztosítottak fizettek 1935-ben katasztrális holdanként 20 fillért, 1936-ban 15 fillért, 1937-ben 10 fillért, 1938-ban 5 fillért, ami azt jelenti, hogy egy 10 holdas gazda tűzbiztosítása belekerült 50 fillérbe, egy 20 holdas gazda tűzbiztosítása pedig 1 pengőbe. Hangsúlyozni akarom, hogy ezzel az önsegélyző biztosítással biztosítva Volt a gazda tanyája, illetőleg lakóépülete, összes gazdasági épületei, tehát az istálló, hombár stb„ élő és holt felszerelése és biztosítva volt lábonálló és asztagban lévő terménye is. (Maróthy Károly: Meg is kapta a pénzt!) Ez tehát azt jelenti, hogy egy 10 holdas gazdától egy biztosító társaság díjbevétele évenként 50 fillér lenne. Hasonlítsuk össze ezt az összeget azzal, amit a gazda a rendes biztosító társaságoknál fizet. Nekem van egy saját 28 katasztrális holdas kis örökölt tanyásbirtokom, amely ugyanúgy van biztosítva, mint ahogy biztosítva vannak az önsegélyző egyesületben az imént említett kisgazdák. Fizetek a 28 holdas kisbirtokomért 43 pengő biztosítási díjat, ivagyis katasztrális holdanként több mint 1'50 pengőt. Átnéztem egy csomó egyéb tűzbiztosítási kötvényt is és azokból ugyancsak megállapítottam, hogy a rendes biztosító társaságoknál huszonöt-harmincszoros díjat fizetünk, szemben az önsegélyző egyesület csekély, de az önköltséget teljesen fedező díjkövetelésével, így azután nem is lehet csodálkozni azon, hogy az önsegélyző egyesület fejlődése relatíve amerikai arányokat mutat. 1935-ben volt 205 tagja 5000 kataszteri holddal, 19364)an 340 tagja 9000 kataszteri holddal, 1937-ben 483 tagja 14.200 kataszteri holddal, 19384>an 678 tagja 16.000 kataszteri holddal és 1939-ben 822 tagja 18.200 kataszteri holddal, ami azt jelenti, hogy ebben a kis önsegélyző egyesületben már biztosítva van a makói Ihatár fele. (Maróthy Károly: Gyönyörű!) öt esztendő alatt r a tagok száma megnégyszerződött. Az igazságos megítélés kedvéért meg kell állapítanom, hogy az önsegélyző egyesületnek nem volt _ kevesebb tűzesete és károsodása, mint a többi biztosító társaságoknak és nem is térítették meg f kisebb percentben a kárt, mint a biztosító társaságok. (Maróthy Károly: Agyonkeresik magukat a biztosító társaságok!) T. Ház! Kérek tizenöt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért negyedórás meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Szöllősi Jenő: Azt sem hallgathatom el viszont, hogy az önsegélyző egyesület 4000 pengőnél nagyobb kárt alapszabályai szerint nem téríthet meg, azonban meg kell azt is állapítanom, hogy ez a 4000 pengős értékhatár teljesen kielégíti a gazdalközönség igényeit. Azt sem hallgathatom el, hogy ez az önsegélyző egyesület ötéves anűködése alatt minden egyes káresetet megfelelő > százalékban kielégített, úgyhogy teljesen hivatása magaslatán áll. Említésreméltónak tartom még; azt is, hogy ez az önsegélyző egyesület természetesen majdnem teljesen rezsi nélkül dolgozik, mert azok a jó magyar kisgazdák, akik felismerték az öhsegélyzés gondolatában és az ekként való szövetkezésben rejlő nagy példaadást, felelősségteljes munkájukat teljesen mobile officiumként vállalták el s ezért tisztelet adassék nekik: és példaadásuknak, mert véleményem szerint ezzel a jó régi táblabírák szellemi Örök• ' s égét vették át,