Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-82

492 Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 194-0 február 13-án, kedden. Ion. — Matolcsy Tamás: A kivitel egész más! — Felkiáltások a jobboldalon: Itt kutsat is van! •— Az elnök csenget. — Matolcsy Tamás ismét közbeszól.) A vita folyamán Mátéfíy Viktor és Meixner Emil képviselőtársaim ielhiviak a figyelmemet arra, bogy vigyázni kell abban a tekintetben, hogy a munkaadó és a munkavállaló, gazda és a gazdasági cseléd ne kerüljön ugyanegy (bizottságba, mert feszélyezett állapotban lesz a munkavállaló, ha abban a bizottságban vele szemben ott van a munkaadója- Ezt az aggályt bizonyos mértékig magam is megértem és a végrehajtási utasításban teliét olyan irányítást adni, üogy ez a helyzet elkerül tessék. (Matolcsy Tamás: Minden attól iügg, hogy milyen lesz a végrehajtási utasítás! — Felkiáltások a jobboldalon: Jó lesz!) Elnök: Matolcsy Tamás képviselő urat ké-. rem, méltóztassék közbeszólásaival feinagym. vitéz gróf Teleki Miftály i'ölűmívelésüsyi miniszter: A végrehajtási utasítás az n egyete-: mes magyar érdekeket fogja szeiim előtt tartani es helyes és jó lesz. lia én fogom elkészíteni. (Ügy van! a jobboldalon. — Matolcsy Tamás: iüz igaz!) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy még egy másik problémával is foglalkozzam. Minden törvény annyit ér, amennyit végre teliét belőle hajtani és főleg, amennyit ismernek is belőle a vidéken. (Matolcsy Tamás: Es amilyen a miniszter, aki végrehajtja! — Meskó Zoltán: Es aki a kezet lefogja!) Éppen Tildy Zoltán képviselőtársam volt az, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy szükséges, hogy a vidéken nagyobb nublicitást adjunk az ilyen szociálpolitikai törvényalkotásoknak, hogy a kisemberek tudják, hol lehet keresni és hogyan lehet megvédeni az ő jogaikat. Hivatkozott arra, hogy a mezőgazdasági aggkori biztosításról szóló törvény nem, vagy legalább is nem eléggé ment át minden vonatkozásban a köztudatba. Rá kell mutatnom, hogy én. e tekintetben is megtettem már a megfelelő intézkedéseket, amennyiben eddig 150.000 példányban kisebb brosúrákat, nyomtatványokat küldtem szét az ország minden községébe. Most pedig azért, hogy biztosítsam a bélyeglerovásokat, amint a múltkor az egyik interpellációra adott válaszomban említettem, repülő bizottságokat szerveztem, amelyek kimennek a helyszínére és tájékoztatják az érdekelteket. Ezenkívül ismét többszázezres példányszám brosúrákat fogok kiadni, hogy a mezőgazdasági munkavállalókat felhívjam a biztosítási járulékok befizetésére. (Helyeslés.) Eddig tulajdonképpen a javaslatnak azokkal a részeivel foglalkoztam, amelyek a munkaadókra nézve terhesek, a munkaadókra rónak kötelezettségeket. Teljes mértékben osztozom Sigray István, Gesztelyi Nagy László és Lázár Imre t.' képviselőtársaimnak abban a felfogásában, hogy nemcsak a munkaadóknak vannak kötelességeik, hanem a munkásoknak is. A munka etikájának érdekében is szükséges, hogy a munkás jó munkát adjon a jó bérért. A mun. kafegyelemnek tehát meg kell lennie. A munkafegyelemről gondoskodott az 1898:11. te. és gondoskodott az 1907:XLV. te. is, de hajlandó vagyok a részletes tárgyalás folyamán olyan módosítást elfogadni, amely a munka felügyelöknek lehetőséget ad arra, hogy ne csak a munkaadókat ellenőrizzék, hanem ha kiszállnak, akkor egyúttal állapítsák meg ott a gazdaságban, hogy a munkavállalók is megfelelően teljesítik-e kötelességüket. (Elénk helyeslés.) Sigray István t. képviselőtársam felszólalása folyamán felhívta figyelmemet a németországi pomeritzi mezőgazdasági kísérletügyi állomásra. Sajnos, a mi pénzügyi lehetőségeink nem olyan nagyok, mint a Német Birodaloméi, bár nagyon szeretnék magam is ilyen kísérletügyi állomást felállítani. Mondom, pénzügyi nehézségek vannak e tekintetben. De kisebb mértékben, kisebb pénzügyi befektetéssel, kisebb összegek igénybevételével megfelelő kísérletek folynak e*bben az országban is, egyes gazdasági akadémiákon is. Hivatkozhatom arra, hogy tavaly például a mezőhegyes! ménesbirtokon kipróbáltuk a Thomka-féle kaszát, tehát ebben a tekintetben is megtörténtek a kezdő lépések. Kerneleim, ha meglesznek a pénzügyi lehetőségek, akkor a kezdő lépés után továbbhaladhatunk. Szeder Ferenc igen t. képviselőtársam azt kifogásolta, hogy a törvényjavaslat nem adja meg eléggé az érdekképviselteknek a bekapcsolódási lehetőséget. Én ebben a felfogásban egyáltalában nem osztozom, mert az érdekképviseletek bekapcsolódása teljes mértékben biztosítva van a mezőgazdasági, bizottságokon keresztül, de biztosítva van abban a vonatkozásban is, hogy a vármegyei munkabérmegállapító bizottság elnöke szakértőket hívhat be, akik természetszerűleg bármilyen érdekképviseleteknek vagy foglalkozási ágnak speciális kiváló tudósai lehetnek. Ezzel kapcsolatban ellentmondok Vásáry István igen t. képviselőtársamnak, aki kifogásolta a mezőgazdasági kamarák és bizottságok bevonását, mondván, hogy a kamarai intézmény, a vármegyei és a járási mezőgazdasági bizottságok nem helyes kifejezői a gazdaközönség lelkületének. Ez ellen tiltakoznom kell. A mezőgazdasági bizottságok és egyáltalában az egész mezőgazdasági törvényalkotta érdekképviselet összes tagozatai a legdemokratikusabb választójogon épülnek fel és ha a választói jogosultak nem teljesítik kötelességüket, ha a mezőgazdasági bizottságokban vagy a választásokon kevés ember vesz részt, akkor az nem a törvény hibája, hanem az tisztán — sajnos, meg kell mondanom — a gazdaközönség hibája. (Meskó Zoltán: A jegyzőké! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A jegyzőké! — Meskó Zoltán: A közigazgatásé! A falusi kiskirályoké!) Tessék a gazdaközönségnek elmenni a választásokra. (Egy hang a jobboldalon: Nem törődnek vele! — Zaj. — Elnök csenget.) Serényi Miklós igen t. képviselőtársam azt kifogasolta, hogy a vármegyei munkabérmegállapító bizottságban tulajdonképpen a munkásságnak csak egy kúriája vesz részt, a munkaadóknak viszont több kúriája vesz részt. Az teljesen közömbös, hogy hány kúria vés« részt: az a kérdés, hogy hány tagot választanak összesen. A törvényjavaslat szerint éppen annyi tag van a munkavállalók, mint a munkaadók részéről, tehát itt semmi injuria nem éri a munkavállalókat. Nagy Ferenc igen t, képviselőtársam azt kifogásolta, hogy 10—30 holdas kisgazdák nem kerülnek be munkaadókként a vármegyei mun kabérmegállapító bizottságokba. Azért nem kerülnek be, mert az 1923 : XXV. te. sem intézkedett erre vonatkozólag, — aszenint is csak a magasabb kategóriák képviselői vettek részt a bizottságokban — és soha semilyen panasz ebben a tekintetben nem futott be; de azért sem, mert a 10—30 holdas kisgazdák leginkább a saját erejüket és családjuk munkaerejét hasz, nálják, (Ügy * van! a jobboldalon.) idegen