Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-82

Az országgyűlés képviselőházának . ország. Ha azonban a statisztikát nézzük, őszintén meg kell vallanunk, hogy amíg 1900-ban i a lakosságnak 60'8%-a volt mezőgazdasági foglalkozású, addig az 1930-as statisztika szerint osaik 51 '8% volt, teihát az agrárlakosság többsége már csak 1'8% volt 1930-ban. Ha tehát nem teszünk megfelelő intézkedéseket, akkor azzal a sokat hangoztatott érvvel, hogy Magyarország agrárország, ímert hiszen lakosságának több mint a fele földmívelésisel foglalkozik, nem fogunk tudni argumentálni. (Ügy van! Úgy van!) Szükségesnek tartom tehát, hogy e téren megfelelő intézkedéseiket tegyünk. T. Képviselőház! A^ mezőgazdasági lakosságnak a városiba tódulása nem tisztán magyar jelenség, hanem világjelenség. Hivatkozhatom e tekintetben arra, hogy Németországban is észrevették az úgynevezett Landflucht-ot és ennek meggátlására törvényes intézkedéseket hoztak, továbbá arra, hogy Amerikáiban és más államokban is, így például Angliában is, alig van mezőgazdasági munkás, mert mind az iparba tódul. Ha felsorakoztatok néhány adatot, meg méltóztatnak látni, hogy milyen elnéptelenedés következett be például Németországban a vidéken. Amíg 1871-ben a német lakosságnak 63"9%-a lakott 2000 lélekszámon aluli községekben, addig 1925-ben ez az arányszám 35"6%-ra ősökként, tehát a lakosságnak majdnem a fele a városokba tódult. Ennek a jelenségnek nálunk semiimi körülmények között sesn szabad bekövetkeznie. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! A kérdést nagyon fontolóra kell venni, mert ha {magyar viszonylatban nem a háboirúelőtti, haneim a háborúutáni adatokat hasonlítóim össze, akkor még szomorúbb kép tárul elénk. Az 1920-as és az 1930-as népszámlálási adatokat összehasonlítva ugyanis, azt láthatjuk, hogy amiig ezalatt a 10 év alatt az. ország egész lakossága 8'7%-kal szaporodott, addig a mezőgazdasági lakosság 'hsak 1%-kal emelkedett, vagyis a népszaporulatnak számszerűleg kilenctized része a városokba tódult és csak egytized része maradt a falun, bár amint az előbb említettem, falun a legnagyobb a népszaporodás. Az utóbbi időkre vonatkozólag talán az OTI-nál biztosítottak létszámából lehet leginkább következtetni, természetesem a háztartási alkalmazottak levonásával. Az adatok azt mutatják, hogy az iparban ismét nagymértékű foglalkoztatás állt be, — hála Istennek. Ez azonban természetesen mindig a mezőgazdasági munkásság rovására következik be. Amíg 1928-ban 660.000 főnyi volt az OTI-nál biztosítottak létszáma és a igazadsági válság idejében. 1932—33-ban ez a szám 460.000-re csökkent, addig most, amidőn meglehetősen nagy ipari konjunktúra van, 740.000 főre emelkedett. T. Ház! Ezeket az adatokat annak igazolása végett hoztam itt elő, hogy nemcsak a mezőgazdasági munkások szempontjából, hanem a mezőgazdasági munkaadók szempontjából is szükség van ennek a törvénynek a megalkotására. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy nemcsak kormánypárti oldalról, hanem ellenzéki uadsorokból is, úgyszólván minden oldalon, örömmel üdvözölték ezt a javaslatot (Ügy van! Ügy van!) és én teljes mértékben osztozom Tildy igen t. képviselőtársam véleményében, hogy senki sem érdemel dicséretet ezért a javaslatért, mert minden nárt követelte ennek a javaslatnak megalkotását, minden párt Î, ülése 1940 február 13-án, kedden. 489 sürgette és csak örülhetünk mindnyájan, hogy ezt a rég vajúdó kérdést közös erővel dűlőre tudjuk juttatni. (Tavs.) Én magam is éppúgy, mint Haulik igen t. képviselőtársaim,, csodálkozom azonban azon, hogy még mindig vannak ebben a parlamentben olyan képviselők, akik magukat a munkásság — hogy úgy mondjam — szabadalmazott képviselőinek tartják. (Ügy van! Ügy van!) Mi éppen úgy dolgozunk mindnyájan a mezőgazdasági munkásságért, mint azok a? igen t. képviselőtársaim. (Ügy van! Ügy van!) A helyes mezőgazdasági szociálpolitikának az alapja természetesen a helyes gazdaságpolitika. Ebben teljes mértékben osztozom Prick? és Boér képviselőtársaim véleményében. Szükségesnek tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való válása után olyan törvényjavaslattal lépjek a t. Képviselőház elé, amely a mezőgazdaságot az inteazivitás. a belterjesség felé fogja terelni. (Helyeslés.) Jutalmakban kívánom részesíteni az úgynevezett mezőgazdaságfejlesztő törvényben azokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek belterjesen dolgoznak, amelyek több munkásnak adnak biztos kenyeret. (Élénk helyeslés.} Természetesen és magam is azon a véleményen vagyok, mint Meskó és Varga képviselőtársaim is voltak, hogy a mezőgazdasági munkaadóknak és munkásoknak a legtöbbször egy vonalon kell hogy haladjanak és _ halainak is az óhajai, kívánságai és érdekei. Azokban a bizottságokban, amelyekben a munkabéreket meg fogják állapítani, paritásos alapon fognak résztvenni a munkaadók és a munkások s ennek következtében diszharmónia egyáltalán nem fejlődhet ki, hanem — hogy úgy mondjam — baráti és szociális érzéstől áthatott eszmecsere közepette fogják remélhetőleg megállapítani a legkisebb munkabéreket. Említettem azt is, hogy a munkabérek alakulása természetesen szoros összefüggésben kell hogy legyen a mezőgazdaság rentabilitásával. Szükséges tehát, hogy minden eszközt megragadjunk, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségét fenntartsuk és fokozzuk. (Elénk helyeslés.) Minél nagyobb a 'mezőgazdaság jövedelmezősége, természetszerűleg annál nagyobb munkabéreket fog tudni fizetni. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy e tekintetben a javaslat által kontemplált felállítandó munkabérelemző bizottság is igen hatékony szolgálatokat fog tenni. Ennek a törvényjavaslatnak volt egy elődje, az 1923 :XXV. te., amelynek áldásos eredményeit bizonyos vonatkozásban már eddig is láthattuk. Valamelyik képviselőtársam felszólalásában említette, hogy az utolsó négy év folyamán mennyivel emelkedett azoknak a járási mezőgazdasági bizottsági határozatoknak a száma, amelyek a legkisebb munkabéreket megállapították. Ezzel kapcsolatosan pár szóval rá kívánok mutatni arra, hogy amennyivel emelkedett ezeknek a határozatoknak a száma, ugyanolyan arányban emelkedett a munkabér is. 1936-ban csak 71 járási (városi) mezőgazdasági bizottság állapított meg legkisebb munkabéreket, ez a szám azután 1937-ben 95-re, ]93S-ban 113-ra és 1939-ben 131-re emelkedett. Ha a gazdaságkutató intézet statisztikai adatait összehasonlítom a földmívelésügyi minisztérium által megállapított munkabérstatisztikákkal, igen érdekes jelenségre mutathatok rá. A mezőgazdaság készpénzbevétele a gazdaságkutató intézet szerint az 1934/33. évben