Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

480 Az országgyűlés képviselőházának 81. kintetben jobbra akarták fordítani. (Rajniss Ferenc: Néha a kaszinó is lázadozik, nemcsak a szegény emberek! — Jandl Lajos: Es a Galilei-kör!) Legfőképpen a munkásság lázadozik, mert hiszen azt a társadalmi réteget lehet a legjobban lázítani, amelynek a megélhetése a legalsóbb fokon van. Azt a társadalmi réteget, amelynek ez az ország minden anyagi jót megad, nehéz volna fellázítani, mert hiszen ők csak veszthetnének, nem nyerhetnének, azt a társadalmi réteget ellenben könnyű lázítani, amelynek nincsen semmi veszteni valója s amely a felforduláson csak nyerhet. Amikor én látom, hogy a munkásság körébe lázítók mennek, akkor természetesen mindig arra intem a munkásságot, hogy ilyen * lázítóknak felülve, lázítók szavaira hallgatva, nagyon sokszor a saját érdekük ellenére cselekednének, mert lehetetlenné tennék ebben az országban a gazdasági élet egészséges folytonosságát, amely pedig az ő munkájuk gyümölcsét egyedül képes megfizetni. Amikor ezeknek a kérdéseknek taglalásába bocsátkozunk, amikor mindnyájan elismerjük, hogy ennek a társadalmi rétegnek az életszínvonalát emelni kell, akkor eszembe jut Tildy képviselő úr felszólalásából az, hogy ezekhez a kérdésekhez nagyon óvatosan kell hozzányúlni, mert avatatlan kézzel talán többet árthatunk, mint amennyit javíthatunk. E kérdések tárgyalásánál nekem az a véleményem, hogy nem pusztán statisztikai adatokra van szükség, hanem szükség van e társadalom életének az ismeretére. Egy 30.001) lakosú községnek voltam községi bírája és így tapasztalatból tudom, hogy nagyon sokszor miképpen születnek meg a statisztikai adatok. Bemegy a főjegyző meg a bíró egy szobába, azután megállapítják, hogy a határban ennyi mákterület van bevetve, vagy ennyi kenderterület és ez a statisztika. így történnek sokszor a vetés- és terméseredmények bejelentései is, amikor statisztikát állítanak össze. Vitathatatlan tény, hogy az egyszerű földmíves emberek a statisztikai adatokat még ma is úgy tekintik, hogy azok fogják alkotni majd az adókivetés alapját. Állítom tehát, hogy a statisztika nem mindenkor megfelelő. Sokkal megfelelőbb az, amit az ember az életben, a gyakorlatban tényleg lát és le tud szegezni. Éppen ezért nem vagyok híve annak, amikor itt igen sok szónok kimondottan csak statisztikákra hivatkozik felszólalásában, de a gyakorlati élettől nagyon mesnsze áll. Hivatkoznom kell itt Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam felszólalásaira, aki minden felszólalását a statisztikára alapítja és a valóságos élet nagyon sokszor egészen távol áll az ő megállapításaitól. (Rapcsányi László: Nemcsak a statisztikára, hanem az életre is hivatkozik!) Csak felhozok egyes kitételeket Matolcsy képviselő úr beszédéből. (Jandl Lajos: Gyakorlati gazda!) Akkor még jobban csodálkoznom kell rajta, hogy olyan adatokat hozott fel, amelyek a valódi életben nem úgy állanak. Felhozta például a munkások sérelmeként a negyedes kukoricaföldkapálást. A gyakorlati ember, aki nemcsak a statisztikát nézi, tudja, hogy mit jelentett a harmados kapálás és mit jelent az, amikor negyedes a kapálás. Ha ezt tudjuk, állítom, hogy nincs egyetlenegy munkás sem, aki visszatérne a harmados kapálásra azokkal a feltételekkel, amilyen feltételekkel akkor még kapálni kellett. Akikor nem volt még lóeke, hanem • kis kézikapával ülése 19W február 9-én, pénteken. kellett az egész földet átvágni, most pedig a negyedes kapálásnál, legalább is a mi vidékünkön, mindenütt lóekével kapálnak. (Jandl Lajos: De nem mindenütt! — Temesváry Imre: De mindenütt, csak pár helyen kapálnak másként!) De nemcsak lóekét kapnak, hanem a részszállításhoz a szükséges fuvart is megkapják. Kérdezem, hogy ha vissza kellene térni a régi kapálásra, amikor kis kézikapával kellett kapálni, vájjon akadna-e ember, aki inkább a harmados kapálást választaná? Eiz óriási differencia. Aki nem tudja, meg sem tudja érteni. (Rapcsányi László: A jövedelem azonban kevesebb a kedvezőbb munkakörülmények mellett!) Nincs jövedelemcsökkenés, mert a munkaidőt kell számítani. Három hold földet kiskapával egy hétig kellett kapálni, míg lókapával egy nap alatt keresztülmegy rajta a munkás. Így tehát jövedelme nem kevesebb. Nem a munkásság ellen akarom ezt felhozni, csak azok ellen a beállítások ellen, amelyek kimondottan egyoldalúlag csak a földbirtokra kívánják hárítani a teljes felelősséget. Matolcsy Mátyás képviselő úr mondotta azt is, hogy az aratóknak legalább 12 hold földet kellene biztosítani. Ha minden aratónak 12 hold földet biztosítanának aratásra, akkor a mezőgazdasági munkásoknak, akiknek most csak hat hold föld jut aratásra, a fele kimaradna az aratásból. Ez az egyik oldala a kérdésnek. A másik oldala pedig az, amit már sokan felemlítettek, hogy mire az illető a 12 holdat learatná, akkorára a magból egy rész már einullana. A gyakorlatban ezt a gondolatot tehát nem lehet mevalósítani. Egyébként, bár a mezőgazdasági cselédekkei kapcsolatosan sok sérelmet felhoztak itt, egyetlenegy 'helyről sem hallottam, hogy kivételt tettek volna. Felhoztak egy kirívó esetet, amely megtörténhetett, hiszen amint az előbb hallottam, az aranynak is van salakja. Ma, amikor a mezőgazdasági birtoknak 64—65 százaléka kisgazdakezekben van és csak 34—3b százaléka nagygazdakezekben, nem lehet általánosítani és egyes nagybirtokoknál előforduló Olyan dolgokat beállítani, amelyek természetesen sérelmét képezik a munkásságnak. Én magam is kisbirtokos vagyok, nagyon jól, tudom, hogy a kisbirtokosnál mi a helyzet. A kisbirtokosgazda maga is dolgozik a családjával együtt, mert száz holdon alul nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy csak úgy munka nélkül parancsolgasson. Alföldi vagyok. Az Alföldön — Bodor t. képviselőtársam állításával szemben — igenis azt mondom: vannak kisbirtokok. Mondhatnám, az egész országban ott van a legjobban kifejlődve a tanyarendszer, ott élnek kint a kisbirtokosok tanyájukon. (Bodor Márton: Én a munkásokról beszéltem!) Ön azt mondotta, hogy ott nincsenek csak egy-két hold földes emberek. (Zaj a középen, felkiáltások: Mi úgy értettük!) Ott van a legjobban kifejlődve a kisbirtokosrendszer, a tanyarendszer. Az a kisgazda ott van egész héten a munkában, együtt dolgozik a munkásával, tehát elvetemült és lelketlen embernek kellene lennie, ha nem tudná megérteni, megérezni és méltányolni ennek a munkásnak sorsát, amikor maga Is kifáradva teszi le este a kapát vagy a kaszát a munkásával együtt. Egy pillanatra sem kell azt felté

: telezni, hogy olyan konok ember legyen, aki este a munka után, a munkáját elvégezve, ennek a munkásnak munkaerejét ne tudná méltányolni. (Bodor Márton: A végrehajtó közeg... — Tildy Zoltán: Végrehajtó közeg gazda nincs!) Lehetnek kivételek, vannak kivételek, és én