Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. dalon.) Az ilyen utóbbi esetekben tehát a mezőgazdasági cseléd fizetése egyötöde egy rendes uradalomban megkapott cselédkonvenciónak. A rendes uradalomban kapott földből, mint mondottam, a cseléd tud gazdagodni, tud családot nevelni. Ennek a kormányzatnak kötelessége arról is gondoskodni, hogy a mezőgazdasági munkásság tudomást vegyen arról a szellemről, amely ennek a képviselőháznak minden egyes tagját áthatja, akár a legszélső baloldalon, akár a legszélső jobboldalon üljön is. Ha a munkásság látná, megérezné az országban, hogy hogyan, mennyi komoly gondoskodással tárgyalnak az ő sorsáról, meg vagyok róla győződve, hogy a segítés egy része elintézést nyerne, mert a lelkek jobban megbékélnének és egy békés ember mindig többet tud produkálni akár a maga kicsi környezetében, kicsike cselédségében vagy munkásotthonában, akár a mezőgazdasági munkaadó alkalmazásában. Aki azt állítja, hogy egycsapásra megoldja ezeket a bonyolult problémákat, az nem ismeri a kérdéseket. Aki nem akar időt engedni ahhoz, hogy ez a törvény, amelynek végrehajtásához tényleg nem egy év, hanem évek kellenek, ezzel a szellemmel valóban átitassa az egész országot, az vétkezik a magyar munkásság ellen. T. Ház! Olvastam valahol, — ezt egy nagy magyar író írta le — hogy a mezőgazdasági cselédnek és munkaadójának, .a földesasszonynak a könnye lehullott a földre, az eső belemosta a könnyeket a földbe, ezek a mélységben valahol találkoztak s ebből a két találkozó könnycseppből fakadt az új magyar élet. Hiszem, hogy ez a gondoskodás, amellyel az államhatalom, a mai kormányzat ennek a rétegnek a kérdéseit megoldani próbálja^ résztvevő és szenvedő könny és ha ez a két könny találkozik az életben, a törvény végrehajtásában, akkor ebből a keresztény és nemzeti szolidaritásból a törvény végrehajtása során — mert minden attól függ, hogyan hajtják végre — val óban_ megszületik az a nemzeti szolidaritás, az az új világ, amelyért ezt a törvényjavaslatot a földművelésügyi miniszter úr ide beterjesztette. Ebben a szellemben a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

1

? Megay Károly jegyző : Bodor Márton ! Elnök: Bodor Márton kéüviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! Annak ellenére, hogy a legnagyobb elismerésem, a legnagyobb szeretetem és mee-becsülésem a földmívelésügyi miniszter úré, (Éljenzés jobb felől.) mégis kénytelen voltam a javaslat ellen feliratkozni, mégpedig annál a csekély oknál fogva, mert —• amint láttam — eddig felszólalt képviselőtársaim többnyire vagy a nagybirtokos, a feudális osztály köréből, vagy pedig nem a munkásság köréből valók voltak. En, mint mezőgazdasági munkás, mezőgazdasági gépész, aki előtt lejátszódott a gazdasági munkásságnak egész élete, aki henna éltem a mezőgazdasági életben, aki onnan merítettem mindent és aki azt mondhatnám, a faluról fakadtam, kénytelen vas-yok megállani tani, hogy voltak egves kénviselőtársaim, akik téves megvilágításban tüntették fel ezt a javaslatot. Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat szépen ki van dolgozva, mindamellett azonban a törvényjavaslat végrehajtása tekintetében aggodalmaink vannak. Nagyon sok képviselőtársam rámutatott arra, hogy aggodalmai vannak, de a javaslatot ülése 19UO február 9~én

} pénteken. 477 azért elfogadta mint kezdő lépést, mint első kapavágást. Azért fogadta el, mert majd későbben ki fog bővülni ez a javaslat és majd egyenesen megszabja az irányt a mezőgazdasági munkásság jobb léthez juttatása felé. En ebben a javaslatban egyáltalában nem bízom ebből a szempontból, mert úgy látom, hogy olyan végrehajtó közegekre fogják bízni a legkisebb munkabérek megállapítását, akiknek vajmi kevés érzékük van ehhez. Más lesz a helyzet, ha az illető végrehejtó közeg keresztényi és nemzeti szempontból megbízható lesz, mert akkor talán át tudja ezt érezni és talán az ő szívét is át fogja sugározni, ki fog belőle. törni az

? hogy igenis a mezőgazdasági munkásnak is Doga van az élethez, neki is meg kell adnunk azt a létminimumot, amelyet minden egyes ember, aki megszületett, magának megkövetelhet. T. Ház! Rá kell mutatnom arra, hogy az előadó úr a Genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatalra hivatkozott, azt mondotta, hogy az ott megállapított munkabéreknek az egész világon mindenütt alatta vannak a munkabérek. Én elhiszem, hogy akkor magasan állapítottak meg a munkabéreket. De miért? Mert akkor még az életviszonyok mások voltak, akkor a mezőgazdasági termények értéke is sokkal magasabban állt, mint ma. Emlékezzünk csak vissza, hogyan emelkedett 1927-ben. sőt 1937-ben is a búza métermázsánkén ti ára. Akkor tehát a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal megállapíthatott egy munkabérminimumot, most tessék azonban megállapítani, amikor a búza métermázsánkénti ára 18—19—20 pengő, a rozsé pedig 16 pengő. Kénytelen vagyok még egypár kitételre rá

; világítani, amelyeket Gesztelyi Nagy László igen t. képviselőtársam mondott, így például arra, hogy Kecskeméten 10—13 pengős napibérek is vannak. Nem tudok olyan napot elképzelni, amikor egy mezőgazdasági munkás 13 pengőt tud keresni. (Csorba Sándor: Aratás ideje alatt!) Még az aratási idő alatt sem, mert az a munkás a 13 pengős napszámbért nem egyedül keresi meg, hiszen abból neki még marokverőről is kell gondoskodnia s azt élelemmel, sőt ruházattal is el kell látnia; nem állja meg tehát a helyét az, hogy 13 pengőt tudna keresni egy nap alatt egy mezőgazdasági munkás. Ha talán meg is közelíti ezt az összeget, de nem éri el egészen. Nem mondom, lehet, hogy ha jó termés van, megközelíti keresete az egy métermázsa búzának megfelelő összeget másodmagával, de amint mondottam, neki élelemmel is el kell látnia társát, tehát nem egymaga keresi meg ezt az összeget, hanem ketten keresik. A cséplésnél pedig ha egy részes munkás egy héten 1.20 métermázsa búzát keres, akkor mar sokat keresett, tehát már a cséplési időre sem áll ez a megállapítás. Ha pedig elvégezte a cséplést, ha betakarított, ha a kukoricát letörte, a szárakat rendbe tette, utána következik a Pató Pálok ideje, egész télen otthon ül, semmiféle munkalehetősége nincsen. r Itt akarom megemlíteni azt, amit Gesztelyi képviselőtársam mondott, hogy óriási nagyarányú a falusi lakosságnak a városokba való felözönlése. Igen, mert vidéken nem gondoskodtunk arról, hogy azokat a szünidőket, amelyeket a munkás munkanélkül tétlenségre kárhoztatva otthon tölt el, munkában tölthesse és mert erre az időre munkaalkalmakról nem gondoskodtunk. Nagyon szép, amikor elolvassa az ember az Alföld öntözéséről szóló jelentéseket, de még ennél sokkal bővebben is csinálhattuk volna, sokkal többet dolgozhat-