Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

Az országgyűlés képviselőházának SI. u Pest vármegye például az ország területének 15%-át teszi ki. Ebben talán kicsinynek fog bizonyulni az a konstrukció, amelyet a javaslat kontemplál. Ahogyan én látom Pest vármegye helyzetét, itt igazság szerint három munkabér-bizottság létesítése volna kívánatos. Az egyik Budapest környékén, ahol egészen más viszonyok vannak, mint másutt, a másik Ceglédig a mezőgazdasági vidékre, a harmadik pedig Ceglédtől lefelé, a szőlő- és gyümölcstermelő vidékre kiterjedő hatáskörrel. Ha azonban ezt már nem lehet megtenni, akkor az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy Pest vármegyében a bizottság ne 4—4, hanem ennél több tagból álljon; vagy annyi tagból, • ahány járása van a vármegyének, vagy legalább 8—8 tagból, hogy mégis jobban kiküszöbölhetők legyenek azok a szélsőségek, amelyek a megyében elénk meredeznek. A másik, amit meg akarok említeni, az, hogy nem tudom, tud-e majd érvényesülni a januárban megállapítandó munkabér az év folyamán. Ki gondolta volna például az elmúlt esztendőben, hogy a sok esőzés folytán oly sürgős lesz a szőlőpermetezés a szőlővidékeken, hogy 8—10—12 pengőt is fognak adni a permetezés idejében egy napszámosnak. Ezért a megállapítást esetleg évszakonként lehetne megtenni. Harmadik megállapításom a 17. §-nak az órabérre vonatkozó részével kapcsolatos, amely ebben a formájában a mezőgazdaságra nézve esetleg nem lesz előnyös. Éppen ezért kívánatos volna ennek valamilyen formában való átalakítása. E szakasz első bekezdésében az áll, hogy a Budapesti Közlönyben kell közzétenni a vonatkozó határozatokat. Tisztelettel bátor volnék javasolni, hogy azok, emellett az egyes mezőgazdasági kamarák hivatalos lapjaiban is tétessenek közzé, mert hiszen falun csak a községházán van hivatalos közlöny, ahol nem igen bontják fel, úgyhogy ezen a módon senki sem fogja megtudni, milyen intézkedések történtek ezen a téren. (Kovarcz Emil: Ki kell dobolni!) A mezőgazdasági kamarák lapjában ez könynyebhen közhírré tehető, T. Ház! Vadnay Andornak egy értékes mondásával fejezem be beszédemet. A kiváló munkásbarát-főispánnak egy idézetével, aki egy helyen azt írja (olvassa): »A mai kor államfér fia előtt nyitva áll a halhatatlanság útja. Aki az alföldi kisembereket a pusztulástól megmenti és a síkföldi magyarság természetes szaporodását a munka útján való megélhetés által lehetővé teszi, második megváltója lesz ennek a nemzetnek«. Ezzel az idézettel örömmel fogadom el ezt a javaslatot. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Varga Béla! Elnök: Varga Béla képviselő urat illeti a szó, , M , Varga Béla: T. Ház! Az előttem szólott Gesztelyi Nagy László igen t. képviselőtársam és általában a javaslat vitájának összes szónokai mindnyájan szeretettel és nagy megértéssel szóltak ehhez a javaslathoz mind a mezőgazdasági munkásság, mind a mezőgazdasági munkaadók részéről. Csak ebből a megértésből születhetik meg a törvény végrehajtásánál is az a lelki erő, amely nem írott malaszttá, írott betűvé teszi a törvényt, amelyet alkotunk, hanem szép valósággá. . Igen t. Ház! Gesztelyi Nagy László igen t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére kívánok reflektálni; amikor tudniillik a mezőgazKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. lése 19 W február 9-én, pénteken. 473 dasági cselédek asszonyairól beszélt, azt mondotta, hogy az asszonyok nem dolgoznak eleget. A mezőgazdasági cselédség asszonyainak elsősorban az a kötelessége, hogy a maguk kis házatáját rendben tartsák, a maguk kis kertjét, állatait, sertéseit, baromfiait, esetleg tehenet gondozzák. Látjuk is, hogy általában az asszony, aki ezekkel törődik, e mellett, ha van mondjuk, hat-nyolc gyermeke, sokszor mind a nyolcat tisztán, szépen járatja iskolába. Ha valahol, a mezőgazdasági cselédekre áll tehát igazán az, hogy a férfi sorsa a nő. Az asszonyon múlik tudniillik, hogy azt a terménymennyiséget, amelyet a mezőgazdasági cseléd konvencióképpen megkeres, hogyan kamatoztatja. Csak az asszonyokon keresztül lehet tehát a mezőgazdasági cselédséget felemelni. Aki közelről Játja őket és velük együtt él, tudja, hogy minden azon dől el, hogy az asszony takaros-e, tiszta-e, rendes-e, mert ha igen, akkor annak a mezőgazdasági cselédnek rendes, szép otthona van ugyanabból a keresetből és ugyanabból a terménymennyiségből, amelyet a másik keres, akinek az asszonya azonban nem tudja gyermekeit rendesen ellátni s azok rogyosan, lábbeli nélkül járnak és betegség tanyázik náluk. Amint mondottam, úgy látom, hogy ennél a javaslatnál a megértés a vezérmotívum. Tárgyilagosan akarok hozzászólni a dolgokhoz s így meg kell állapítanom, hogy ezzel szemben a földreformjavaslatnál a vezérmotívum mindkét részről, tehát a követelők, az igénylők részéről és azok részéről is, akiktől igényelnek, a gyűlölet. Ez okozza azt, hogy az egyik részről mindent megpróbálnak és minden szakaszba belekapaszkodnak azért, hogy meglassítsák a földreform végrehajtását, a másik részéről, az igénylők részéről pedig látva ezt a lelkületet, szintén gyűlölettel nyúlnak a kérdésekhez. Pedig, ahol gyűlölet van, ott sohasem születhetik jó, mert a gyűlölet mindig a viharok magva. felhozok erre egy példát. Az egyik somogymegyei községben kidobolták, hogy lehet földeket íratni. A szegény emberek, akik ezt hallották, hazamentek és elmondották cselédtársaiknak, amit a törvény rendelkezése alapján közhírrététel útján tudtak meg. írattak is földeket és az eredmény az lett, hogy az uraság, a földbirtokos megharagudott rájuk, öszszeveszett velük .és keresett módot és alkalmat, — hiszen ilyent mindig lehet találni — hogy kellemetlenkedjék nekik, sőt, azt a szegény embert, aki a hírt vitte, hogy lehet földet iratni, ki is tette uradalmából. A társulati adónál ugyanez volt a szellem. Ott a bankokkal, a vállalatokkal szemben éreztek nagy gyűlöletet. Minden gyáros, bankár és mindenki, aki pénzzel gazdálkodik, vérszopó volt, pedig — amint itt a t. Képviselőházban is sokszor hallottunk — a mezőgazdaságot iparosítani kell és az ipart decentralizálnunk kell. Iparosodnunk kell, mert nem lehetünk egy idegen állam gyarmatává, már pedig ha nem iparosodunk, akkor egy másik állam gyarmatává válunk. T. Ház! Mondom, ennél a javaslatnál, a mezőgazdasági munkások minimális bérének megállapításával kapcsolatban nem ezt a szellemet tapasztaltam, hanem azt, hogy mindenki megértéssel nyúlt a dolgokhoz s a felszólalók általában megértő tanulmányok tárgyává tették ennek a javaslatnak a tartalmát. En hiszem azt, hogy ebből születik meg egy úí világ és ez a megértés, ez a keresztényi szolidaritás, 71