Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. nak jutott az a szomorú sors, hogy meg kellett érnünk ezeréves hazánk feldarabolását. Az örök isteni igazság úgy rendelte, hogy most a mienk legyen a feladat, hogy ezt az országot, ezt a birodalmat, Szent István birodalmát mi építsük újjá. Gyönyörű feladat ez, de óriási felelősséget ró ránk. A hosszú évtizedek rabságában elsenyvedi nemzet karjait kell munkára dörzsölnünk, hogy a népi erők kimunkálásával biztosíthassa a magyarság történelmi szerepét itt a Kárpátok medencéjében, hogy a magyarság vezető szerepét itt továbbra is megtarthassa. Ez az újjászületés csak úgy következhetik be, csak úgy fogjuk tudni a magyar faj számára a velünk évszázadok óta sorsközösségben itt élő testvérnépek mellett a vezetőszerepet biztosítani, ha a legszélesebb nép"rétegre támaszkodunk, h a a legősibb forráshoz, a legszilárdabb talajhoz, a magyar parasztsághoz nyúlunk, ha azt emeljük fel és onnan merítünk új erőt. T. Ház! Egy nép számára a vezetőszerepet csak a kulturális fölény, a gazdasági túlsúly és a számszerinti szaporodásban való egyensúly biztosítása nyújthatja. Egy alacsonyabb kultúrájú nép minden körülményeik között a mellette élő magasabb kultúrájú nép befolyása alá kerül, s abban felolvad. Ha a kulturális különbségek igen nagyok, akkor a difundációs kiegyenlítődés annyira eltüntetheti az alacsonyabb kultúrájú nép jellegzetes tulajdonságait, hogy azok előbb-utóbb fel sem ismerhetők. Ha meg akarjuk őrizni a magyar kultúrát, akkor lehetetlenség erre nem gondolnunk. A szegényebb népet a gazdagabb gazdaságilag kihasználja, mert itt is ugyanaz a helyzet, mint az egyes embernél. A gazdag nép a munkaadó, a szegény a munkavállaló. A gazdagnép a szegényt munkába állítja saját érdekének megfelelően, saját céljai irányában és a munkavállaló nép kénytelen ezt a szolgálatot végezni s ezzel — hogy úgy mondjam — elnyomóját szinte erősíteni. Végül világos, hogy minden nép elpusztul, -ha a természetes szaporodásban nem tudja szomszédjával a versenyt felvenni. Mérhetetlen munka előtt állunk, amikor a magyar faj kulturális, gazdasági és számbeli fölényét a Kárpátok medencéjében a jövőre nézve újra biztosítani akarjuk. Óriási munka <ez, mert a magyar kultúrát nagyon mélyről, igen mély iszapból kell kikaparnunk, nagyon vastag iszapréteget kell eltávolítanunk; mert erre a magyar kultúrára igen vastag idegen réteg telepedett. Óriási munka ez, mert az egész magyar nép együttes erejére van szükség, hogy a nemzetünkre fonódott és a vérünket szívó polipkarokat le tudjuk magunkról tépni, mert ma a 10-000 holdas földbirtokosnak éppúgy barázdás a homloka a lejárt váltó gondja miatt, mint az Ötholdas gazdának a kölcsönvett egy mázsa vetőmagért. Óriási munka, mert védekeznünk kell 700.000 itt élő idegen fajú vérrel való keveredés ellen, amely elsősorban nemzetünk vezető rétegeiben történik, így beállhat nagyon rövid idő alatt az, hogy a nemzetet vezető főbb osztályok egészen más vérségi összetételűek lesznek, mint a vezetett nép. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal foglalkozni. Kovarcz Emil: A munkához hozzá kell kezdenünk, az újraépítést meg kell indítanunk. ülése 194-0 február 9-én, pénteken. 467 Örömmel látom, hogy ez a munka már meg is kezdődött és ennek a bizonyítékát ebben a javaslatban látom. A munka lassan, nehezen indiul, lassan halad, de biztos vagyok benne, hogy mindinkább gyorsuló ütemben fog tovább folytatódni. A földmívelésügyi miniszter úr magyar szíve megérezte a magyar probléma rugóját, ahol a kérdést meg lehet fogni, hogy a magyar parasztságnak a sorsát kell megszilárdítani, ezt a fundamentumot kell megerősíteni, hogy erre az új magyar épületet szilárdan fel lehessen építeni. örömmel állapítom meg, hogy eddig a javaslathoz előttem felszólalt képviselőtársaim valamennyien megértették ezt a súlyos kérdést és egymástól egészen ellentétes világnézetű képviselőtársaim közösen együttdolgoznak ebben a kérdésben. (Müller Antal: Talán világnézetben még sincs olyan nagy különbség köztünk! — Rapcsányi László: Éppen ott van a legnagyobb! — Müller Antal: Az nagy baj!) Elnök: Kérem Müller képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. Kovarcz Emil: Segíteni akarunk a magyar mezőgazdasági munkásság sorsán. Végre egy kérdés, amiben egyet tudunk érteni. A javaslatból a földmívelésügyi miniszter úr szociális gondoskodását, jóakaratát, komoly segítő szándékát látom, örülök, hogy innen a legszélsőbb ellenzéki oldalról kívánhatok szerencsét a földmívelésügyi miniszter úrnak ehhez a jószándékú munkájához és ezért a javaslatot az általános vita alapjául elfogadom. Tudom, hogy szokatlan dolog ellenzéki oldalról, a kormány általános politikájával szemben a legteljes mértékben bizalmatlansággal viseltető képviselő részéről, hogy a kormány egyik tagjának ilyen fenntartás nélkül előlegez bizalmat. Annyira szokatlan, hogy szinte attól félek, hogy a földmívelésügyi miniszter urat kompromittálom. (Derültség. — Felkiáltások a jobboldalon: Nahát, annyira nem vagyunk! Nem félünk tőle! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Távol áll tőlem ez a szándék, csupán tisztelettel akarok adózni a földmívelésügyi miniszter úrnak azért a bátor kiállásáért, amelylyel ezt a javaslatot elénk hozta, azért a nehéz harcáért, amelyet bizonyára megvívott ebben a kérdésben s amely harcot még ebben a kérdésben a felsőházban is meg kell vívnia és főleg azért, mert tudjuk, hogy milyen harcai lesznek a végrehajtás körül. (Somogyi Ferenc: Ott leszünk!) T. Ház! En a javaslatban a segíteniakarást. a jószándékot és főleg e^y új gazdasági rendszer egyik alkotóelemét jelentő szervnek, a magyar mezőgazdaságban első fecskeként megjelenő érdekképviseleti szervnek a létesítését látom. Először fog megtörténni, hogy a magyar munkás egy tárgyalóasztalhoz legalábbis törvényesen egyenlő jogokkal üljön le a magyar földesúrral. Ha a sors úgy fogja hozni, hogy egy asztal mellé kerül egy szociális érzékű, melegszívű földesúr és egy ért einlies magyar munkás, akkor ez a két magyar meg fogja egymást érteni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a közéven.) és ezzel kezdetét fogja venni annak a régi kínai falnak lebontása, amely a társadalmi osztályokat eddig úgy elzárta egymástól, hogy nem tudták egymást megérteni. T. Ház! Sajnos, tisztán látom, hogy ez a törvényjavaslat minden jószándéka mellett sem tudja megoldani a kérdést és nem tudja elérni azt a célt, amelyet maga elé tűzött, a mezőgazdasági munkásság életszínvonalának 70*