Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

458 Az országgyűlés képviselőházának 8. haszonélvezők, akiknek birtokai az 500 holdat meghaladják, (vitéz Hertelendy Miklós: Es a gazdatisztek?) A választások a községi, illetőleg városi mezőgazdasági bizottságok megalakításával kezdődnek és ezekbe rendes körülmények között 12 rendes és 12 póttagot választanak, mégpedig minden kúriából 2—2 tagot. Már most, ha a statisztikát nézzük, megállapíthatjuk azt, hogy az ország ötmilliónyi agrárlakosságának 71%-a* tehát 3,571.000 lélek tartozik az első és második kúria választói és választhatói közé és csupán 5%, tehát 25.000 ember tartozik az ötöldik és hatodik kúria választói és választhatói közé. Az egyik oldalon tehát három és fél millió választó szavaz és ugyanannyi tagot küld be a bizottságokba, mint a másik oldalon 25.000 választó. Az eredmény az, hogy a nagybirtokosság, amelynek számottevő része zsidókból is áll, 80—90%-ban kerül be a bizottságokba, viszont a mezőgazdasági munkásság, a cselédség és a 10 holdon aluli birtokosok csupán 1—2%-kai képviseltethetik magukat a mezőgazdasági bizottságokban. , Konkrét esetet szeretnék példaképpen felsorolni a veresegyházi mezőgazdasági bizottsági választásokból. Ebben a községben 1500 szavazó van, akikből 1065 szavaz az első és második kúriában. Ezek Összesen négy tagot küldenek be a mezőgazdasági bizottságba. A hatodik kúriában viszont csak két szavazó van és csak két jelöltet lehetett állítani, mert 500 holdnál nagyobb birtokos csak kettő volt. Véletlenségből mindkettő zsidó, így ezek voltaik az egyedüli hivatalos jelöltek és ezek szavaztak, természetesen egyhangúlag saját magukra. Az a helyzet állott tehát elő, hogy az első kúriából 800 becsületes magyar ember csak két tagot küldhetett be a bizottságba, 600 becsületes ember a második kúriából szintén két tagot küldött csak be, viszont a hatodik kúriáiból a két zsidó tag szintén két tagot küldött he és ilyenmódon bekerültek a járási mezőgazdasági bizottságba is. Ha véletlenségből nem engem választanak ott meg elnöknek és ezek emiatt le nem mondanak, akkor könnyen bekerülhettek volna a vármegyei mezőgazdasági 'bizottságba és a kamarába is, ha pedig már ott vannak, akkor r

beválaszthatták volna őket a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat szerint a munkabérmegállapító bizottságba is. Ebből tehát világosan látszik, hogy ha azt akarjuk, hogy a munkabérmegállapító bizottság összetétele megfeleljen a magyar nép igazi érdekeinek, akkor elsősorban meg kell változtatnunk ezt az 1920:XVIII. tc-et és olyan törvényt kell hoznunk, amely lehetővé fogja tenni azt, hogy a mezőgazdasági bizottságok a magyar nép igazi érdekeit képviseljék. Ugyanebből az okból kifogásolom azt is, hogy a mezőgazdasági kamaira által választott öt tagból a főispán nevezze ki az elnököt és a helyettes elnököt. A mezőgazdasági kamara tagjai a községi és városi mezőgazdasági bizottsági tagokból kerülnek ki, ha tehát ezek nem felelnek meg az igazságos követelményeknek, akkor ugyanez mondható a kamara tagjaira is. Ennek fényes bizonyítékai a legutóbbi események, amelyek az országos mezőgazdasági kamarában és az alsódunántúli ka^ marában előfordultak. A főispán kinevezési joga szintén nem felel meg a követelményeknek, mert ez egyenesen a rendszer kezébe fogja adni & tárgyalások menetét, irányítását, vezetését és így az egész bizottság mun[. ülése 1940 február 9-én, 'pénteken. kásságára rá fogja ütni a politikai hatalom bélyegét, (vitéz Lipcsey Márton: Rémlátó!) Nagyon örülök annak, hogy nemcsak panaszok alapján indul meg a vizsgálat a munkabérmegállapításánál, hanem r a munkafelügyelők helyszíni szemle, helyszíni tárgyalások és kiszállások alapján hivatalból is tehetnek feljelentéseket. Sok esetben azonban ez sem fog sok eredményre vezetni, mert az a munkás, akinek kenyere függ attól a munkaadótól, kétszer is meg fogja gondolni, hogy vájjon megtegye-e a feljelentést, mert hiszen az ő szemében sokszor a rabszolgakenyér is többet ér a semminél. Ezért okvetlenül törvénybe kell iktatni azt, hogy a legszigorúbban büntetendő a munkaadó, ha elbocsátja állásából azt a munkást, aki hivatalos úton a munkafelügyelo előtt a kevés munkabér fizetése miatt panaszt emel. Ha a munkás érezni fogja azt, hogy az államhatalom őt védelemben részesíti, akkor nem fog semmit sem elhallgatni és az ő feljelentése igazságos alapja lehet majd a magyar munkaadó és munkás közötti vitás kérdések békés elintézésének. A megyénként történő munkabérmegállapításokat johbnak tartom, mint az eddigi járásonkénti megállapításokat, de szerintem ez sem tökéletes megoldás. Előfordult például Pest megyében, az aszódi járásban, a selypi cukorgyár részvénytársaság karteli gazdaságában, — amely a Schossbergerek kezéhen van — hogy a munkaadó, mivel sokallotta az aszódi járásban megállapított legalacsonyabb napszámbéreket, elküldte a szomszédos birtokára Nógrád megyébe a munkásokat és ott jóval alacsonyabb béreket fizetett nekik. Ilyen esetekre a jövőben is számítani kell és a legszigorúbb törvényt kell hoznunk, hogy hasonló visszaélések ne fordulhassanak elo. Feltétlenül kívánatos lenne, hogy ha ez^ a javaslat legkésőbb február végéig vagy március közepéig nem emelkednék törvényerőre, akkor rendeletileg állapíttassanak meg az országban a legkisebb munkabérek. Ha ez nem történik meg, akkor ez ismét szörnyű elégedetlenségnek és elkeseredéseknek lesz forrása. Okvetlenül elrendelendő az is, hogy ezek a munkabérmegállapító bizottságok

f a megjelölt munkásságukon kívül még az aratási és az öszszes gazdasági szerződéseket is felülvizsgálják és jóváhagyják. így nem fognak előfordulni olyan esetek, hogy olyan pontok kerülnek a mezőgazdasági munkásszerződésekbe, amelyek ellenkeznek a szociális követelményekkel és egyenesen a munkásság érdekei ellen valók. Legyen szabad ezzel kapcsolatban ismét egy konkrét esetet elmondanom. Dr. várpalotai Palotai Andor, gyönyörű magyarnevű, de zsidó származású földbirtokos Marosok Jánossal és tizenkilenc társával sommás szerződést kötött, amelynek néhány pontját imertetem. A második pont így szól (olvassa): »A munkások tartoznak munkahelyeiken minden vonakodás nélkül pontosan a naptár szerinti napfelkeltekor megjelenni és napnyugtáig dolgozni.« 4. »Távolmaradásuk esetén, bármilyen okból történik is, megfelelő helyettest tartoznak állítani, ellenkező esetben a rendes napszámot fizetésükből visszatarthatja a gazdaság.« 5. »Fizetésük havi 200 kg rozs, az új termésből utólag kimérve.« 7. »Ha valamely munkás munkáját pontatlanul vagy lelkiismeretlenül végezné, kijelölt munkahelyére pontatlanul érkeznék, a gazdaság megbízottjának parancsait megtagadná vagy azokat nem teljesítené, egyszeri • figyelmeztetés után a munkából elbocsátható és