Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 19 AO február 8-án, csütörtökön. 449 dóm, hogy mi, akik résztvettünk a mezőgazdasági munkásokkal a mezőgazdasági munka minden nehézségében és mindien» terhélben, mi inkább akarjuk a mezőgazdasági munkások helyzetének a javítását. T. Ház! Én nem viseltetem bizalmatlansággal a törvényjavaslatban említett mezőgazdasági munkabénnegáliaipító bizottságok munkája iránt, mégpedlig azért, mert ezekben a bizottságokban egyenlő arányban lesznek képviselve a munkaadók és a munkások. Hiszem azt, hogy azok a beválasztott munkások feltétlenül érvényt fognak akarni szerezni annak, hogy a mezőgazdasági munkások megkaphassák az őket joggal megillető munkabéreket. Hiszem ezt azért, mert a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságokba berendelendő érdéktelen egyénekről nem tételezem fel azt, hogy szövetkeznének az erősebbekkel a gyengébbek ellen, mert szerintem ez a mai átalakuló időben szinte lehetetlen. Bízom abban, hogy a mezőgazdasági bérmegállapító bizottságok át fogják érezni munkájuk fontosságát és lehetővé fogják tenni határozataikkal azt, hogy a mezőgazdasági munkások tisztességes megélhetése minden körülmények között biztosítva legyen. Hiszem azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértve, meg fogja ezt érteni és lehetővé fogja tenni, hogy a mezőgazdasági családi munkabérek is biztosíttassanak. T. Ház! Miután bízom abban, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén igazán célozni fogja és nemcsak célozni fogja, hanem el is fogja érni azt, amire a törvényjavaslat benyújtásánál gondoltunk, nevezetesen el fogja érni azt, hogy a mezőgazdasági munkások helyzete megérdemelt módon feljavíttassék, ennek a reményében r a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot sokon üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Lázár Imre! Lázár Imre: T. Képviselő'ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot öröimimel elfogadom, még pedig azért, mert a legutóbbi 'években aggodalommal láttam a mezőgazdasági munkásság helyzetét és még nagyobb aggodalommal látom a mezőgazdasági munkásságban sok helyen mutatkozó hiányt. Ezt azért említem meg, mert a munkásság az utóbbi időben szívesebben szivárgott ' ki a mezőgazdaságból ipari, vagy úti munkához s Budapestre és más nagyobb városokba ment munkába. Mi ennek az oka? Szerintem az, hogy nem egyforma mértékkel mérték a mezőgazdasági munkásság és 'z ipari munkásság jogviszonyait és az azokkal kapcsolatos előnyöket. Ha ugyanis egy mezőgazdasági munkás testvére ipari munkás volt, vagy mint kubikosmunkás, vagy az építőipariban dolgozottt, annak megvolt az az előnye, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetnél volt biztosítva, és így betegség esetén nemcsák ő, hanem családja is gyógykezelésben részesült és kapta a táppénzt is, meg a családi segélyt, ezt a pótdíjat, — ami ugyan nem sok, de egy családban gyermekenként 5 pengő mégis számít valamit — ellenben a mezőgazdasági munkás sem az egyik, sem a másik tekintetben semmiféle előnyhöz nem jutott. Megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági munkást a legtöbb szőr hosszú időre szerződtetik, annak a munkásnak hosszú ideig igénybe veszik fizikumát, erejét. Amikor tehát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ IV. így igényibe veszik a munkás munkaerejét és képességét, akkor feltétlenül megérdemli a tisztességes munkabért is, de ezenfelül megérdemli azt is, hogy ugyanolyan kedvezményekben részesüljön, mint amilyeneikben az ipari kuhikosmunkásság részesül. Amikor 3T munkásság értékéről van szó, akkor figyelembe kell vennünk a munka értékét, stabil, mondhatni, valutaértékét. Az tökéletesen mindegy, hogy egy országnak milyen vagyona van aranyban vagy akármiben, mert ennél sokkal jobb, sokkal többet ér a munkaalkalom és a munkásság tevékenysége. A munka az igazi erő, a munka biztosltja a nemzet fenntartását, a munka fejleszt. Ha nincs munka, vagy ha azt nem végzik szorgalmasan, akkor a nemzet visszafejlődik. (Ügy van!) Ep<pen ezért tisztességesen meg kell fizetni. . T. Képviselőház! r Amikór a legkisebb munkabérek megállapításáról szóló törvényjavaslathoz hozzászólok, meg kell állapítanom, hogy egyes vidékeken nagyon rossz helyzetben van a mezőgazdasági munkásság, viszont vannak vidékek, ahol sokkal jobb a helyzet. így például Szolnok vármegyében, sőt úgy tudom, hogy Bihar vármegyében is. Egyes helyeken az utóbbi években megadták a gazdasági cselédeknek azt a bért, amely húsz-huszonöt katasztrális hold föld haszonbérével vetekedik. Ez tehát nem lealacsonyító bér, de mindamellett még ennyiért sem hajlandók sokan mezőgazdasági cselédnek beállni. Amikor azt mondom, hogy húsz katasztrális hold föld haszonbérét kapják meg sokhelyen, ezt könnyű megállapítanom, mert nálunk is általában 20—26 mázsa szemesgabonát adnak a kommenciós cselédeknek. Ez megfelel 400-^-420 pengőnek. Ezenkívül van annak a cselédnek egy katasztrális hold kukoricaföldje, amelynek termése 80p-85, sőt 100 pengő értéket képvisel. De kap fejőstehenet is és pedig a gazda takarmányozásával, ha pedig azt nem kap, akkor kap naponta három liter tejet, ami szintén 150 1 —160 pengőnek felel meg évente 1 . Az én gazdasági cselédem például kijelentette, hogy ő a tehénhasznát, tejét nem adná oda 250—300 pengőn aluli összegért. Ehhez hozzájön még a pénzbér. Könnyen megállapítható tehát, hogy lakással, tüzelővel együtt a bér felmegy 900—1000, sőt 1200 pengőre is. Ez az összeg 50 métermázsa búzának felel meg. Nálunk a mai körülmények között 2—%% mázsa búza haszonbérért jó közepes földet lehet haszonbérbe venni. így tehát a kommenciós cseléd évi bére 50 mázsáig is felmegy, ami húsz katasztrális hold föld haszonbérének felel meg. Ez nem lealacsonyító, i Ezeknek helyzetéhez hasonló a bennkosztos cselédek helyzete is. Malasits igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a gazdasági cselédek bére a háború előtti állapotokhoz viszonyítva nem növekedett. Én ennek az ellenkezőjét állítom. Visszaemlékszem^ a háborúelőtti időre, amikor 8—10 mázsa búzáért elsőrendű embert lehetett kapni. Akkor ugyanannyi kukoricaföldet és pénzbért kapott az illető, mint most, viszont a búzában fizetett bér mennyisége most a kétszeresére emelkedett fel. Hogy mégis miért nem mennek szívesen gazdasági cselédeknek, ennek egyik oka az, hogy nincs meg az az előnyük, mint az ipari munkában a munkásoknak, a másik pedig az, hogy hétrőlhétre igénybe van véve az idejük és a fizikumuk. Éppen ezért annak az aggodalmamnak adok kifejezést, htogyha őket nem részesítjük ugyanolyan méltányos elbánásban* mint a más munkásokat, 10—15 év mulya nem kapunk mezőgazdasági munkást, illetőleg gazdásági cse68
