Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
436 Az országgyűlés képviselőházának 80. hogy milyen szomorú nálunk az egészségügyi és a halálozási statisztika. Nem beszélek Angliáról f és a külföldi helyzetről, Angliáiban minimális követelmény munkáslakásnál a két szóiba, hozzá egy hálósízolba, konyha, fürdő ési mosókonyha. Ez a minimális átlagos munkáslakás-követelimény, amely átlagban meg is van. Hol vagyunk mi ettől? Elismerem, hogy bizonyos javulás 'mutatkozott úgy amennyire ezen a téren, de (még most is rengeteg a tennivaló. Nálunk sokszor 2—3 család lakik egy szobában. Engedjék meg, hogy éppen Fejér megyéből, ahol a legutóbb jártam, kimutatást terjesszek a Ház elé. Egy nagyon szociális gondolíkozású, kiváló magyar emlber, Ibár a neve is az lenne, Heller András fejértmegyei szolgaibíró írt egy könyvet.' »Cselédsors« a címe. Ebben megállapítja, hogy a székesfehérvári járás első elemista tanulói közül, 30'8%lakik két, illetve negyedmagával egy lakásban. 69'2% 5—14-ed magával osztja meg a lakást. 1186 gyermek közül egyedül egy ágyban alszik 8*5%, ketten egy ágyban 79%, hárman egy ágyban 9% alszik. Ehhez csak azt teszem miég hozzá, hoigy Budapesten 68.000 ágyrajáró van. Ez pedig nagyon káros egészségügyi szempontból, mert tudjuk, hogy a magyar betegség, a tuberkulózis statisztikája a legszomorúbb. A magyar élveszülöttek 18'5%-a, számszerint 40.000 csecsemő életének első évében pusztul el. Ez a szám Angliában 7%, Svédországban 6*2%, Norvégiáiban 5*1%. Nálunk ezer lélekre 2'2, Angliáiban 0*97, Hollandiálban 0*78 haláleset esik. Magyarországon 35—40 emlber hal meg naponta güanőkóriban. Ha megnézzük a kórházak fejkvótáját, fővárosban 17 pengő, a vidéki városokban 3-3 pengő, a falvakban 77 fillér. Ezek a számok maguk beszélnek. Azt hiszem nem kell hőveíbhen magyaráznom, pusztul a magyar, t. képviselő urak! Pedig mi 30 milliós •magyar nemzetről álmodunk és azt akarjuk, hogy ez necsak álom legyen, hanem valóság is mentől hamarább. T. Ház! Igénytelen, szerény, könnyen hevülő, hiszékeny, de mindenbe könnyen megnyugvó és mindenbe könnyen beletörődő a magyar. Szorgalmas, becsületes, fáradhatatlan, végzi a világ legnehezebb munkáját és a végén nem tudja, hogy miért. Egyik napról a másikra él, de hogy hogyan, ezt jobb nem kutatni, mert ha kutatnék, nagyon szomorú statisztikát kapnánk. Mi is az átlagjövedelme egy ilyen munkásemibernek? Kerék Mihály, aki nem szokott túlozni, aki inem szélsőségekben járó emlber, hanem tudományos alapon vizsgálj kérdéseiket, megállapítja, hogy 1932-lben 12 munkáskö'zséghen 96 munkáscsalád jövedelme így oszlott meg; a családfő jövedelme volt 155 pengő, a házastárs és családtagok jövedelme együtt ehhez imég 51 pengő, az állattartás hozadéka 112 pengő, összesen tehát 318 pengő. A fizetési kötelezettség 191 pengő lett volna, ebből kifizetett .28 pengőt, így a megélhetésre maradt az egész évre 290 pengő, ami azt jelenti, hogy a család egy tagjára naponkint 14 fillér esik. A gazdasági cselédeknél az állattartás hozadéka és a családfői kereset nélkül a béres-család minden egyes tagjára 25 fillér esett. Ne csodálkozzunk tehát, ha ilyen kevés jövedelem mellett anynyira hiányos a táplálkozás is, pedig a gépet fűteni kell, mert különben a 'motor leáll. Hogy mennyire igazam van, azt mutatja az a nagyon szomorú jelenség, amelyet most Fejér megyében jártam közben hallottam hiülése 19U0 február 8-án, csütörtökön. vatalos, vagy — mondjuk inkább — félhivatalos helyről. Névvel nem szolgálok, ezt majd a miniszter úrral beszélem meg, csak annyit mondok el, hogy a zsidó bérlő soroz, asszentál. Ez új dolog, azelőtt ilyet nem hallottunk, hogy mielőtt a munkást felveszi a munkaadó, a munkásnak óda kell állania, le kell vetkőznie és a zsidó »gazdasági doktor úr« megállapítja, hogy c\ Z cl legény, vagy az az idősebb ember elég erős-e arra, hogy a munkaadónak azért a gyenge napszámbérért dolgozzék. (Mozgás és zaj.) T. Ház! Ez az élelmes zsidó mégis utat mutat nekünk: annak a munkásnak jól kell táplálkoznia, azt jól kell tartani, egészségben kell megőrizni, a betegségből ki kell gyógyítani, hogy jó munkaerő legyen, — ha nem is a zsidó számára — mert — hála Isten — ma már nem a zsidó 1 munkása lesz — és én szeretnék egyszer már benn lenni abban az asszentáló bizottságban, amelyben a zsidó munkásokat fogjuk majd asszentálni mezőgazdasági munkára. (Élénk derültség a .jobboldalon és a, középen. — vitéz Hertelendy Miklós: Rossz aratás lesz az!) Össze-vissza kaszabolják majd egymást, de nem a búzát valószínűleg. (Derültség. ) Ugyanez a Heller András mesrállaDÍtia, hogy a székesfehérvári járásban 1186 első elemista tanuló közül nem reggelizett 11 kis magyar fiú, ebédet nem evett 9, délben csak üres ken veret kapott 71. levest nem kapott 399, főzeléket 864, húst 854, tésztát 748 és tejet az 1186 közül nem kaoott 409, azaz 34 százalék. En most honvédelmi szempontból szólok ehhez a kérdéshez. Kérdem, lehet-e így ezekből a gyermekekből egészséges nemzedéket, erőteljes katonákat, nevelni, akik a határokon megvédik az országot 1 ? Ez így nem mehM tovább. Éppen ezért ez a javaslat csak első lépés, nagyon szerény, kis, centiméteres léoés. csak eerv részletkérdés a nagy problémából. Egy általános, na^gy, nemzetmentő, szociális, mindenkit felemelő programmal kell a kormán vnak a Ház elé jönni, és nem frázisokkal, nem ígéretekkel. nem az államháztartásra hivatkozva, mert itt a nemzet érdeke az egyetlen, amire hivatkozni lehet. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást, bár lehet, hogy nem élek vele. Kínok: Felteszem a kérdést- méltóztatnak-e a kért félóra megihosszabibítást megadni 1 ? (laen*) A Há7 a meghosszabbítást, m^^arlta Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Mindezeket valamennyien nagyon jól tudjuk, akik pedig eddig nem tudták, vagy nem akarták a szemüket kinyitni, azoknak majd kivesszük a vattát a fülükből, hogy meghallják, milyen állapotok voltak és sajnos, vannak még itt, hogy az a szegény munkásember magára vau hagyatva, ha nem is annyira mint 10—20—50 vagy 100 évvel ezelőtt.. Nem heszélek a mostani háborús időkről, mert megértem, hogy ilypukor a szervezkedésnek gátat vetnek, csakhogy a múltban sem engedték a mezőgazdász <H munkásságot szervezkedni. En nem teszek különbséget munkás és munkás között, — bár nem tagadom, a falu közelebb áll hozzám, mint a főváros — de ebben a tekintetben óriási igazságtalanságot követtek el a mezőgazdasági munkásság kárára. Miért? Azért, mert a falusi munkások jdbban magukra vannak hagyatva és nincsenek úsry szem előtt, mint a fővárosi munkások. Az ipari munkásság számszerűleg messze a me-
