Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-79

416 Az országgyűlés képviselőházának 79 ségével törik le a mezőgazdasági munkabéreket. (Tost László: Hány millió dollár jött be Amerikából?) Az akkori kormány azonban elég józanul és bölcsen gondolkodott s bár követelték tőle, nem engedte meg, hogy az országba kínai kulikat hozzanak be. Nézzük meg a mai dolgokat. Az ipari munkabérmegállapító bizottságok mintájára akarják most megszervezni a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságokat. Igen ám, de az ipari munkásságnál sem mindenütt fenékig tejfel és nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez a munkabérmegállapító bizottságokat megszervező törvény az ipari munkásságnak nagyon nagy hasznot jelent. 1929-ben a gazdasági válság előtti konjunktúra csúcspontján az ország ipari munkásságának létszama 736.700 volt, az ezeknek kifizetett munkabérek összege pedig 952,400.000, pengőt tett ki, 1938-ban, amikor tehát már pár éve életbe voltak léptetve a munkabér megállapító bizottságok, a munkások létszáma felszökött 825.900- kifizetett bérek összege piedig 866,200.000 pengőre csökkent. Amíg tehát a munkások létszáma 17%-kal emelkedett, addig a kifizetett bérek összege 9%-kal esett, úgyhogy a munkabérmegállapító bizottságok munkájának eredményeként még ma sem érték el a munkások az 1929. évi bérnívót, még mindig 9% különbözet van. Körülbelül ugyanez a helyzet a mezőgazdasági munkásoknál is. (Wirth Károly: 48 órás munkáért 16 pengőt keresnek! — Zaj.) Tessék megnézni, hogy mit mond egy másik cikk: milyen jó bérért szegődnek a cselédek Cegléden. Ha megnézik, azt látják, hogy a kommenciós cselédnek fizetnek húsz mázsa gabonát, húsz kilogramm szalonnát, húsz kilogramm sót, húsz kilogramm babot, egy hold kukoricaföldet, tehéntartást és 30 pengő készpénzt. Ha mindezt átszámítom s hozzáteszem még azt is, hogy ennek a cselédnek nagyon ügyes és gondos felesége van, akkor ketten nehéz munkával öszszekaparnak 300—330 pengő értéket átlagban egy esztendőben. Ez napi egy pengő, ezért a rettenetes munkáért. Egy másik cikk ezt mondja: »Gyengén sikerült a halasi embervásár«. (Zaj a balközépen.) Én nagyon vigyázok arra, hogy mit mondok. Annak ellenére, hogy az urak azt állítják, hogy a húsz mázsa biíza egymaga többet tesz ki, mint háromszáz pengő. (Felkiáltások a balközépen: Bizony, többet!) ne tessék azt hinni, hogy az a munkás azt azért kapja meg, hogy eladja és értékesítse, (Felkiáltások a balközépen: De az értéke megvan!) mert hiszen ő azt elfogyasztja. De ha ezt reálbérekre átszámítjuk, akkor állítom, hogy a keresete nem több mint nanonta egy pengő. Mondom, ez a másik cikk ugyanezt írja: »Gyengén sikerült a halasi embervásár«. Rossz szó az, hogy embervásár, munkaerővásár volna a helyesebb kifejezés. Ez a cikk azt mondja, hogy 15—18 éves gulyás, kan ászgyereknek 200—220 pengőt kitevő bért fizetnek, húsz év körüli, még leventeköteles legénynek bentkoszttal 250—280 pengő körüli érték vagy ennyi készpénz a bére, a katonasoron túllevő, erős fiatal béresnek és kocsisnak pedig 300—360—380 pengőt is fizetnek, kiöregedett, pásztornak való, 60—70 év körüli emberek bent-koszttal 150—200 pengőért tudnak elszegődni. Ugyanazt mondja a cikk tehát, amit én az imént mondottam, azzal a különbséggel, hogy kombinálják terménynvel, de ha átszámítjuk pénzre, nem túlzás azt állítani, hogy a mezőgazdasági munkás keresete nagy átlagban nem haladja meg az évi 350—360 pengpt. Engedelmet kérek, ez az összeg bizony nem alkalmas arra, hogy a munkakedülése 19UO február 1-én, csütörtökön. vet fokozza, (Sármezey Endre: 800 pengő körül van az!) nem alkalmas arra, hogy a munkásság helyzetét javítsa, hanem alkalmas arra, hogy az embereket kedvetlenné tegye, az "• emberekből kiölje a munkakedvet és az ambíciót. Azt panaszolják az urak, hogy a munkások a faluból a városokba tódulnak. Igen sokszor hallom azt a panaszt, hogy a munkások elmennek ; kalauznak, {postásnak. /Ezek a derék emberek a társadalomnak igen hasznos munkát végeznek, akár mint postások, akár mint rendőrök, akár mint villamoskalauzok, vagy kocsivezetők, mind igen hasznos tagjai ennek a társadalomnak és rnunkáj. jukért szolgáltatásukkal arányban nem álló alacsony béreket kapnak. És ha még ez is csábítja a falusi < fiatalságot, akkor ott a falun kell a bajnak lenni. (Közbeszólások a balközépen.) Becslésem szerint egy budapesti vagy egy vidéki rendőr kifejezetten sokkal nehezebb munkát végez, mint odahaza — mondjuk — egy kocsis. Tessék elhinni, ez a munka nem gyerekjáték. (Csizmadia András: Egyik nyugdíjas állás, a másik nem!) Nem az csábítja az embereket ide, hogy itt nem kell dolgozni. A postás nem dolgozik, a kalauz nem dolgozik, a kocsivezető nem dolgozik? Mindegyik dolgozik, őket az csábítja ide, hogy semmi reményünk sincs arra, hogy életszínvonaluk ntthon valamiképpen megjavuljon, az egyforma hosszú munka megöli bennük azt az ambíciót, amely ambíciónak meg kellene lenni bennük. (Egy hang a jobboldalon: A nyugdíj! — Br. Vay Miklós: Pesten könnyebben érintkezhetnek a párttitkárokkal! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Kétségtelen, hogy ez a folyamat mindenütt megvan, csakhogy nálunk erősebben van meg, mert azok a hatóerők, amelyek űzik az embereket a városba, nálunk nagyobb mértékben érvényesülnek. Megvan ez az Isten virágoskertjében, Franciaországban is. (Egy hang a jobbközépen: Mennél inkább nyugatra megyünk, annál inkább. — Közbeszólások a középen.) Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, méltóztassék errefelé beszélni, nem hallom a beszédet sem én, sem a gyorsírók. Malasits Géza: Eögton befejezem, csak néhány észrevételt leszek bátor tenni a törvényjavaslattal kapcsolatban. A törvény szerkesztése világos és ez nagy előnye, ellenben nagyon gyengén van megalkotva a kezdeményezési jog, ami nagy hátránya a törvényjavaslatnak, amiről a töryényszerkesztő természetesen nem tehet és nem is teszek neki ezért szemrehányást. Legnagyobb hátránya azonban, hogy nem egyenlő erők állnak egymással szemben, már pedig ez a munkabérmegállapító bizottságnál roppant nagy fontossággal bír. Ott van a szervezet, amelyben — legalább is anyagilag — igen erős földbirtokososztály áll szemben a teljesen védtelen és szervezetlen mezőgazdasági munkássággal. Ebből a kettőből, nem jön ki a munkás egészséges bére. Minthogy én nem annyira a törvényjavaslat szerkesztése ellen heszélek és nem a törvényjavaslat intenciója az, ami engem ellenzékiségre késztet, hanem a múlt bűnei bosszulják meg magukat ebben a javaslatban, véleményem az, hogy ez a törvény sem fogja elérni azt a célt, amelyet a miniszter úr maga elé tűzött, mert nem tudja a miniszter úr a mai gazdasági és társadalmi erőviszonyok mellett még ennek a törvénynek segítségével sem