Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Az országgyűlés képviselőházának ? rûen kihúzta a cenzúra. (Maróthy [Károly: Kun Béláról sem szabad írni!) Nem tudóan. Itt van a kezeim között a cenzúrázott példány. így kapta vissza yajna képviselőtársam a beszédet. 85.910. a cenzúra száma. Ez a helyzet. (Maróthy Károly: Nekem hét sort engedélyeztek!) Elnök: Maróthy képviselő urat kérem, mél tóztassék csendben maradni. Budinszky László: Grubar képviselőtársam egész felszólalásából csak a címet engedélyezte a cenzúra. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Az is sok! — Hubay Kálmán: Az el nök engedélyezte az egészet! — Zaj. — Elnök csenget.) A törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál elmondott jogászi és nem a nagyközönség számára szóló, nem szenzációt tartalmazó beszédemből az elvont jogi részeket egész egysize rűen áthúzta a cenzúra, úgy, hogyha valaki elolvassa, azt mondhatja, ez színhülyeség, mert van valami elől és azután kész. (Mozgás.) Bo esánatot kérek, ez nem a mi sérelmünk, ez a parlament tekintélyének lejáratása. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ilyen veszedeLemes síkra .. . . (Hubay Kálmán: Nem érzik az urak, milyen szomorú, hogy egy ügyész cenziírázza a törvényhozást! — Folytonos zaj. — Egy hang jobb felől: Most papírhiány van! — Maróthy Károly: Színházi Életre van papír!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak minden oldalon a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj. — Hubay Kálmán közbeszól.) Kérem Hubay képviselő urat, maradjon csendben. Éppen most kértem, hogy méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Maróthy Károly: Az angol propagandára van lehetőség! — Zaj jobbfelőh — vitéz Várady László közbeszól.) vitéz Várady képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Budinszky László: Később a törvényhozó tekintélyről és a szólásszabadságról interpelláltam. Ez szálltén elvont, a Ház tekintélyét emelő felszólalás volt. (Zaj a jobbotdalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Budinszky László: A cenzúra, amint méltóztatnak látni, ezt is teljesen kihúzta: úgy látszik, azon az állásponton van, hogy a jó ügyész a képviselőt nem hagyjta 'beszélni. Ez is egy álláspont, (Derültség a szélsőbaloldalon') nem szolgál azonban a mai liberális állami berendezkedés és a mai jogintézmények tisztelecbentartására. (Maróthy Károly: Bethlen nem mert idáig elmenni, ez tagadhatatlan!) Nagyon, veszedelmes esetek ezek, t. Képviselőház, mert ha rásiklunk arra, hogy ahszelitikusan intézzük el azokat a közjogi kérdéseket, amelyek ia magyar Szent Korona* körülragyogtá'k és amelyek állami önállóságunknak és öncélúságunknak ismérvei, akkor ennek olyan messzemenő káros kihatásai lehetnek, amelyek a Vajna Gábor képviselőtársa:n előbbi gyönyörű interpellációjában említett, mindnyájunk által tisztelt eszméknek hátrányára vannak és nem elősegítésére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion!) Nézzünk szembe egyenesen a dolgokkal. A közjogi kérdéseket tehát kihúzta^ az ügyész úr és ugyancsak kihúzta Vajna Gábor képviselőtársamnak költségvetési kérdésekkel foglalkozó beszédét. Itt van azonban e^y egészen egyszerű interpellációm, amelyet a kultuszminiszter úrhoz intéztem Végh Károly igazgatótanító erkölosrotmíboló tevékenységéL ülése i 940 január 31-én, szerdán. 401 ről. Ez már tárgyánál fogva sem sérthetett semmiféle politikai érdeket. Ilyen mondatokat ' húzott ki mégis belőle az ügyész úr: »Igyekeanielk dolgozni ezek a szegény emberek, bár kevés földjük van« és itt jön zárójelben: »nagy birtokok között élnek.« Ezt kihúzta az ügyész úr. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nem tudom, mi van abban, hogy ezt meg mertem mondani. Nagyon becsülöm a nagybirtokot, megvan a maga nagy jelentősége, nagyon jól tudjuk azoniban azt is, mennyire hátrányos a kisbirtokok fejlődésiére. Nem tudom megérteni, miért kell ezt kihúzni és máért kell szegy élni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugyanilyen szellemben történt a többi kihúzás is. Kihúzták például azt, hogy (olvassa): »92 fillér mázsánként a szén termelési ára, Budapesten azonban 3—4, sőt 5 pengővel kell megfizetnünk ezt a szenet. Itt nincs baj, Itt van mindenre fedezet, csak oda kell nyúlni, ahol van.« A cenzúra ezt is kihúzta. Mondd meg az igazat... (Zaj. — Felkiáltások: Kihúzzák!) Nem ez az a friss, egészséges szellem, amelyet felvidéki képviselőtestvéreinknek be kellett ide hozniok. (Zaj.) Ez egy teljesen retrográd, visszafelé menő irányzat, amely a nemzet^ előrehaladásának határozottan gátat emel. Ezért kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni ezeket a dolgokat és olyan értelemben intézkedni, hogy a képviselőházi irományokat semmiféle hatósági személy ne bírálhassa felül, hanem azokat úgy, mint azt az elnökség engedélyezte, szabadon lehessen terjeszteni és mehessenek a maguk útjára. (Élénk helyeslés, éljenzés és tap* a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak, (Maróthy Károly; Az ügyész az elnök felett áll! — Wirth Károly: Tekintélyt kell szerezni a Háznak!) Méltóztassék a megjegyzéseket abbahagyni; az interpellációt elmondották és kiadatott a miniszterelnök úrnak. Következnék Pröhle Sándor képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz bejegyzett két interpellációja. A képviselő úr ezeknek elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Pálffy József gróf képviselő úr interpellációja a kormányhoz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zöld ing!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. (Eitner Ákos: Hol van a zöld ing?) Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kormányhoz a 11 heti katonai szolgálatot teljesítő honvédegyenek polgári életben élvezett fizetésének rendezése tárgyában: Fenntarthatónak gondolja-e a magyar királyi kormány, hogy a háromhavi katonai szolgálatot teljesítő honvédegyenek ezen idő alatt polgári életükben csak kéthavi fizetést élvezzenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Pálffy József: T. Képviselőház! (Eitner Ákos: Mi van a zöld inggel?) Mint méltóztatnak tudni, a honvédelem és az ezzel összefüggő kérdések szabályozása az 1939:11. törvénycikkben történt meg. Ez a törvény nagyon alaposan foglalkozik a honvédelemre vonatkozó minden kérdéssel, szabályozza a leventekötelezettséget, megállapítja a honvédkiegészítés módozatait, szabályozza a hónvé-