Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Az ' orszúggyülés képviselőházának gény bányászok, akikről itt megemlékezem, a Bakony- közepén egy eldugott helyen vannak, amelyről nagyon sokan talán nem is tudják, hogy létezik: ott vannak a kincstári birtok erdejében. Ezek a nyomorult munkások borzasztó körülmények között élnek és borzasztó elbánásban részesülnek. Akik ismerik a bányászok életét és tudják azt, hogy a bányászok a földnek legnehezebb munkáját végzik, — amit még fiz is megnehezít, hogy életük jávarészét a föld íalatt töltik el — azok el tudják képzelni, milyen borzasztó állapot van akkor, ha egy nyomorult munkás még a fizetését sem kapja meg rendesen. Én magam is voltam bányamunkás, tehát közvetlen közelről ismerem nyomorult sorsukat és tudom, hogy a munkavezetők sok esetben milyen lelketlenül bánnak ezekkel a szegény emberekkel, pedig ezeknek a munkásoknak köszönhetik a milliós vállalatok létezésüket ése munkások önfeláldozó munkájának köszönhetik a vállalati igazgatók is busás jövedelmüket. Mégis ezek a munkások élnek a legmegvetettebb, a leglenézettebb, a legeihagyatottabb sorshan. így van ez a kisgyóni bányában is. Ennek a bányavállalatnak a főrészvényese Wolfner Gyula zsidó báró, a bánya vezetője pedig a közismert munkásnyúzó, vitéz

; Tüsnády Ferenc bányatanácsos, aki a legbarbárabb módon bánik munkásaival és fizetésüknél a legaljasabb módon csalja még őket. Tíz-tizenkét évig dolgoznák ezek a nyomorult munkások... Elnök: Kiérem a képviselő urat* szíveskedjék parlamentáris kifejezéseket használni! (Egy hang jobbfelől: Nem nyomorultak azok, hiszen munkaképesek! — Somogyi Ferenc: Nem nyomorult munkás! Miért volna nyomorult? — Eitner Ákos: A parasztok úgy hívják!» Papp József: Várja meg a végét, képviselő úr. {Egy hang jobbfelől: Csak szegények! — Eitner'Ákos: Anyagilag nyomorultak, nem testileg!) Hát fáj" a képviselő úrnak a munkáskérdési (Somogyi Ferenc: Hogyne fájna! Fáj, hogy magyar munkástestvéreinkről ilyen hangon beszél!) Elnök: Somogyi képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot! (Bodor Márton: Nyomorult tényleg!) Bodor képviselő úr ne szóljon közbe! Papp József: Tíz-tizenkét évig dolgoznak ezek. a szegény emberek csillési minőségben és vájári munkát végeznek segédyájári fizetéssel, anélkül, hogy előléptetésben részesülnének. De ha valakit közben elő is léptetnek csillésből segédvájárrá, akkor sem kapja meg a rendes százalékot, amelyet, meg kellene kapnia, hanem csillési ^fizetéssel dolgoztatják a segédvájárokat is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kiuzsorázás! — Eitner Ak.os: Kéli Vida Jenőnek a havi 80.000!) Itt vannak nálam a fizetési lapok; ezeket át fogom adni az igen- t. iparügyi miniszter úrnak; nagyon sajnálom, hogy nincs jelen; ezekből meg fogna látni, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor a vájári fizetésnek nem « 90%-át, hanem sokszor a 70 és 50%-át karriák meg a szegény emberek, akik segédvájár és csillés minőségben dols-oznak. (Bodor Márton- Borzasztód A váj ári.-fizetésnek rendesen 90%-át egyetlenegy esetben sem tudják megkapni a munkások, ezt minden körülmények között levonják tőlük. A vájári kereset is túlalacsony. mert a termelés értéke túlalacsonyra van felvéve; pedig, most, amikor a szén árak túlm ágasra szöktek, indokolt volna. hogy a termelési értéket is emeliék, amikor is ennek emelkedéséhez képest emelkednék a vájári fizetés is. 78. ülése19 kO január 31+én, szerdán. < 397 Ha az előbb említett sérelmeket orvosolnák és a rendes százalékot megadnak, akkor emelkednék a csillések fizetése is. Sajnos, ez nem történik meg és ilyen körülmények között azt kell látnunk, hogy ezek a szegény emberek nem tudnak rendesen keresni, 7—8 tagú családjukat és önmagukat sem tudják rendesen ellátni, táplálni, amiből az következik, hogy' 40—45— 50 éves emberek teljesen leszegényedve, testileg lefogyva, tönkremenve, munkaképtelennekké válnak, mire a bánya elbocsátja őket és még mezőgazdasági munkára sem veszik fel ezeket a szegény embereket. Ezért mondottam, hogy nyomorultak, mert igenis, testilég el vannak nyomorodva; ugyanis nem tudnak tisztességesen táplálkozni és így azt a testi erőt, amelyet ez a földalatti munka kiszív belőlük, nem tudják táplálkozás útján pótolni, aminek következtében teljesen tönkremennek. Ez pedig nem lehet célja a kormánynak már honvédelmi szempontból sem, mert amikor arról van szó. hogy katonának menjenek ezek a bányászok, arra az időre teljesen tönkremennek, katonáskodásra alkalmatlanokká válnak. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Súlyos visszaélés van még a bányavállalatnál az előrehajtásoknál. Ilyenkor a bányász i nem tud termelni szenet. Amikor ácsol vagy pedig sínt kell leraknia, akkor megint nem termel. Ezekért a munkákért azonban nem kap fizetést. Ha tehát egész héten ilyen munkákkal foglalkoztatják, akkor tulajdonképpen nem' keresett semmit. Vasárnapi munkára berendelik őket, de nem fizetik meg az ilyen munkáért járó százalékot, csak a vasárnapi munkaszakért adnak 25%-os fizetést. (Egy hang jobbfelől: Akkor jól megfizetik!) Kifogásolom továbbá, hogy a bányaszabályc^ kat nem függesztik ki és így a munkások m nket megillető jogok tekintetében téliesen tájékozatlanok. Ha valaki ősszel kezd dolgozni, mondjuk októberben veszik fel munkára, akkor szénjárandóságot egyáltalában nem kan egész télen, tavasszal pedig, amikorra a szénjárandóságot megígérték, leszanálják őt. Ugyanis sokan vannak, akik ősztől tavaszig a bányában dolgoznak^ tavasztól őszig pedig mezőgazdasági munkát végeznek. Ezek szénjárandóságot egyáltalában nem kapnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ebből lett báró a Wolf ner!) .••... A bányánál valóságos rablógazdálkodás folyók, olyan helyen dolgoztatják az embereket, ahol az aknák be vannak tiltva, ahol nincsen • ácsolás, légakna és így bűzös, gázos levegőben, a legnagyobb életveszélyek között dolgozik az a szegény munkás. Ha pedig jön a bányavizsarálat, akkor bezárják ezeket a tárnákat s a vizsgálat ideiére úery tüntetik fel, mintha teljesen üzemen kívül állanának; a vizsgálat után azonban újból kinyitják ezeket a tárnákat és tovább dolgoztatnák bennük a munkásokat. (Bodor Márton: Ez csalás!) Én javasoltam az iparügyi miniszter úrnak, hogy amikor vizsgálatot tartanak egv-egy bányában, azt ne jelentsék be előre a banyatársulatnak, hanem a vizsgálatot úgy ejtsék meg, hogy a társulat arról ne tudjon semmit, mert így hozzá tud : készülődni a vizsgálathoz és arra az időre, amíg a vizsgálat tart. beszüntettet ott minden olyan munkát, amelyet tilos volna folytatni, a vizsgálat után pedig újból ott dolgoztatja a bányászokat, (Bodor Maron: Borzasztó!) A bányászok összkeresetét megadóztatják > amikor az adót már levonták összkeresetűkből, akkor vonják le a nyugbért, a betegsegélyzőt, az anyagot, úgyhogy ezek a szegény emberek még azután az összeg után is fizetnek 60*