Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

~ Az országgyűlés képvisetőházúnaJc szar minden egyes esetben ráírja a kicenzurázott cikkekre, ha azok alán nélkül cenzuráztattak ki, hogy kár volt ezt megcsinálni; mégis azt látjuk, hogy a zöld plajbásszal való jegyzetkészítésnek nincs mes a gyakorlati eredménye, inert továbbra is olyan lehetetlen helyzetben maradunk, hogy védekezni és válaszolni nem áll módunkban. (Rapcsányi László: Ez az egyenlő elbánás elve!") ; /Én arra kérem a miniszterelnök urat, hogy ha mi egyformán fizetünk adót, egyformán veszünk részi; a terhek viselésében, ak;kör legalább egyforma jogok illessenek meg 'bennünket (Zaj a jobboldalon.) és számunkra is adassék meg a mód arra, hogy az ellenünk szóló piszkos szennyiratokra legalább válaszolni tudjnnk. A miniszterelnök úr ne zárkóz•lÉék el a kérésünk elől. mert hiszen neki sem érdeke^ és az országnak sem érdeke, hogy itt állandóan a pártok közötti ' békét próbálják ilyen módon megbontani. (Mozgás a jobboldadalon.) A miniszterelnök úr- állandóan a Treuga Dei megteremtéséről, állandóan a lelkek megbékéléséről _ beszél, tessék hát olyan intézkedéseket hozni, tessék utasítani a cenzúrabizottságot, *; hogy legalább a védekezés lehetőségét adják meg nekünk és ezzel is segít. sük elő azt, hogy végre-valahára meg tudjuk egymást érteni. (Egy hang a .jobboldalon: Ezt Meskónak is adják meg! — Gr. Festetics Domonkos: Maguk is adják meg Meskónak! — Egy hang $ szélsőbaloldalon: Mi közünk hozzá! — Paczolay György: Megvédi magát Meskó, nem kell félteni ! — Zaj. ) A miniszterelnök úrtól nem várunk sokat, hiszen nem tudunk ettől a rendszertől sokat várni, de mégis arra kérjük, hogy legalább a zöld ceruzával való munkálkodás^ megelőző legyen és né utólag írja rá az elutasított, a kieenzurázott darabokra, hogy «nem helyeslem a kicenzturázását»,hanem ejtse módját annak, htogy az ilyen kérdéses vagy vitás dolgokat eléje terjesszék és az a Z'öld ceruza legyen egy jótékony zöld ceruza, amely számunkra is lehetővé teszi a védekezést. (Taps a szélsőbaloldalon.) ElüÖk: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A sóhivatalba!) Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen közbeszólásoktól tartózkodni, mert ezek sértik a Ház méltóságát. (Helyeslés a jobboldalon.) Következnék Máróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök; úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztás. hoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. . Következik Keck Antàl képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció am. kir. miniszterelnök úrhoz. 1. Van^e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak, hogy Magyarországon, de leginkább Budapesten a magyar nyelven, a magyar semlegességgel össze nem egyeztethető, a benesi csehszlovák állami gondolatot propagáló nyomtatványok sokszorosíttatnak, terjesztetnek, postán küldetnek szlét? 2. Hajlandó-e a m, kir. miniszterelnök úr azonnal és a legerélyesebben odahatni, hogy ezeknek a magyar.nemzet eminens külpolitikai érdekeit veszélyeztető nyomtatványok szerzői és ; terjesztői kinyomoztassanak s hajlandó-e a m/

Mr. miniszterelnök úr...a jövőben minden 78. ülése 19 UÖ január S 1-én, szerdán. 389 j ilyen sajtótermék sokszorosítását és terjesztését megakadályoztatni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Keck Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mi nemzeti szocialisták mindig a legnagyobb örömmel vettük tudomásul azt, amikor a miniszterelnök úr és a külügyminiszter úr leszögezte egyrészt a berlin— római tengelyhez való hozzátartozandóságunkat, másrészt pedig azt, hogy a nyugati hatalmak háborúját mi a szigorú semlegességi törvények betartásával szemléljük és figyeljük. Hazánk semlegessége felett kellő figyelemmel őrködik nmcsak a közigazgatás, hanem maga a cenzúra is, amikor a Magyarországra« érkező külföldi sajtótermékekből kicenzurázza azokat a részeket, amelyek valamelyik küzdő nagyhatalom javára próbálják befolyásolni a magyar közvéleményt. Közismertek azok az angol, francia és német nyomdatermékek, amelyek hatalmas fekete foltokkal kerülnek a magyar újságolvasó közönség kezébe. Ez így rendjén is van. Ellenben nincs rendjén az, hogy Budapesten, a semleges Magyarország fővárosában, a cenzúra és az ügyészség megkerülésével vagy pedig ezek éberségének kijátszásával olyan sajtótermékek látnak napvilágot, amelyek igenis erősen veszélyesztetik az ország semlegességét, sőt ezen túlmenően bizonyos külpolitikai suttogásokra adnak alkalmat és lehetőséget. T. Ház! Az elmúlt napokban a kezembe került egy röplap, amelyet bizonyára Budapesten nyomtattak és Budapesten terjesztettek, amely nyomdatermék Winston Churchill január 20-i beszédének zsidóízü fordítása. Tekintettel arra, hogy a in. kir. ügyészség és a meglehetősen szigorúan működő cenzúra az egymással hadban álló államok államfőinek beszédeiből is kihúzza a másik államra vagy a másik állam államfőjére vonatkozó sértő kifejezéseket, a legnagyobb csodálkozással fogadtuk azt a röplapot, amely Winston Churchill emlékezetes beszédének hiteles szövegét adta a magyar olvasóközönség kezébe, bizonyára abból a célból, hogy megingassa a magyar közönségnek a berlin—római tengely iránti szimpátiáját, illetőleg, hogy túlzottan egyoldalú beállítottságban tárja a közönség elé a nyugati háború okait és előzményeit. A röpirat második oldalán többek között a következőket olvassuk (olvassa): »Abban a tengeri háborúban a nácik ezen a szabadságellen irányuló támadásuk nem fogja megsemmisíteni az igazságszolgáltatást és bűnhődést.« Ez a gyatra és zsidóízü magyarsággal fogalmazott írásmű azután a következőket mondja (olvassa): »Valóban egészen más a szerencsétlen semlegesek sorsa, akár a tengereken, akár a szárazföldön. Ezek Hitler gyűlöletének és rossz szellemének az áldozatai«, (Zaj a szélsŐbaloldalon.) »mindegyikük ma este ezen tépelődik: vájjon ki lesz a következő áldozat, akire Berlin kriminális kalandorai le fognak sújtani.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallattan!) »A hollandiak is, akiknek az európai szabadságnak tett szolgálatairól még sokáig megfognak emlékezni, amikor a Hitler-féle szégyenfolt már régen eltűnt az emberiség útjaiból.« (Paczolay György: Hol van a cenzúra és Schweinitzer?) T. Ház! Igen érdekes ennek a röplapnak az a része is, amely a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus között von párhuzamot. Szó szerint a következőket olvashatjuk (olvassa): »És ha valaha is Nagy-Britannia és Franciaország 59*