Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Az.ország gyűlés képviselőházának 78, ülése 1940 január Sl-én, szerdán. 377 őrizték a gazdaságúikban és a községházán a bélyegilletékek lerovását. (Helyeslés.) Megállapítást nyert, hogy azokban a megyékben, ahova eddig kiszállott a repülőbizottság —eddig ez négy megyében történt meg —, a következő hónapban úgyszólván száz százalékkal emelkedett a bélyegilletékek lerovása, mutatván, hogy ez a rendszer igenis helyes és hogy megfelelő ellenőrzéssel ezt a 'kérdést meg lehet oldani. (Matolcsy Mátyás: A belügyminiszteri titkárnak más a véleménye! Ez érdekes!) Azt is említette az igen t. képviselő úr, hogy esetleg egy 63 éves mezőgazdasági munkás elnézés folytán, vagy tévedésből nem rótta le a bélyegilletéket s ennek következtéiben 65 éves koráiban elesik attól, hogy ezt a. juttatást, ezt a kis nyugdíjat élvezhesse. (Matolcsy Mátyás: Illetve egy évvel tovább kell fizetnie!) En enneik is utána fogok nézni és igyekezni fo-. gok kellő felvilágosítással és más úton-módon felhívni a munkástársadalom figyelmét arra, hogy aki ezt a lerovást eddig elnézésből vagy tévedésből elmulasztotta, ezután tegye meg. Ká kell azonban mutatnom arra, hogy ez intézményes segítség, nem pedig karitatív segítség, tehát magának a munkásságnak is érdeke, hogy ezt a bélyegilletéket lerója. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Meggyőződésem szerint a német és az olasz példa is azt mutatja, hogy ezzel a rendszerrel, 1 az ellenőrzés tökéletesbbítésével a kérdést meg lehet oldani, nem vagyok hajlandó tehát e téren új törvényjavaslatot benyújtani. (Helyeslés jobbfelől. — Ellentmondások, zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Ellentmondások a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!.— Matolcsy Mátyás: Most az egyszer nem! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Többség.) A Ház a választ tudomásul veszi. (Matolcsy Mátyás: Hiába, ném veszem tudomásul!) Következik Paczolay György képviselő úir interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a Magyar Élet Pártja székházának vásárlása tárgyában.« (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Tovább olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a sajtóban számtalan közlemény jelent meg arról, hogy a Magyar Elet Pártja Eszterházy-uteai bérelt palotáját feladja és a Magyar Élet Társaskör nevében a volt osztrák követség akadémiautcai palotáját vásárolja 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a közvéleményt megnyugtatni e meg nem cáfolt^ hírrel kapcsolatban, vagy pedig felvilágosítani arról, hogy kik a Magyar Élet Társaskör tagjai és milyen forrásból származik az a pénz, amely a több 100.000 pengő értékű palota pártcélokra való megvásárlását lehetővé teszi?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczolay György: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Néhány héttel ezelőtt a budapesti sajtóban sorozatosan egymásután híradások jelentek meg arról, hogy a többségi párt, a kormányzópárt otthagyja (Helyeslés jobbfelől.) kormánypárti politikai tradí óikban olyan gazdag Eszterházyutcai palotáját (Derültség a szélsőbaloldalon.) és a parlament szomszédságában, az Akadémia-utcában palotát vásárol magának, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jól megy nekik!) Az egyik lap híradása szerint mindössze 360.000 pengőért vásárolja meg a volt osztrák követség Akadémia-utcai palotáját, amely köztudomás szerint a nemzeti szocialista német birodalmi kormány tulajdona. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt, hogy ez a palotavásárlás valójában megtörtént-e már, nem tudom megállapítani, (Felkiáltások jobbfelől: Megtörtént!) egy dolog azonban kétségtelen... (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem méltóztassanak nyugodtan, csendben meghallgatni az interpellációt. Paczolay György: ...az, hogy a sajtó híradásaival, a tervezgetésekkel és találgatásokkal kapcsolatban a többségi párt vezetősége részéről sem helyesbítő, sem tagadó nyilatkozat nem látott napvilágot. (Felkiáltások jobbfelől: Nem is fog! — Zaj. — Elnök csenget.) A mai sajtóviszonyok mellett, a pártpolitikai érzékenységet, különösen a többségi párt politikai érzékenységét olyan nagy lelkiismeretességgel, sőt azt mondhatjuk, túlzó lelkiismeretességgel figyelemvevévő cenzúra idején különben sem tudnánk elképzelni egy ilyen hír napvilágra jutását és ennek többszöri megismétlődését a budapesti sajtóban, ha a többségi párt vezetősége nem foglalkozott volna komolyan ezzel a kérdéssel. (Mozgás a jobboldalon.) Eendes körülmények között nem volna semmi különös abban, (Egy hang jobbfelől: Ha nem volnának nyilasok!) ha a magyar politikai partok közül bármelyik is a rendelkezésére álló

1 anyagi erőforrásokhoz mérten megfelelő nagyszabású budapesti pártközpont felállításával foglalkoznék. — mint ahogyan vannak is pártjainknak budapesti központjai — ahol megfelelő társadalmi 'formák között megszervezhető a pártélet. Különösen természetes ez a nemzeti pártoknál, amelyeknél a politikai mozgalmak társadalmi jellegűek is: ezek a nemzeti politikai pártok közvetlen kapcsolatot keresnek a nemzeti társadalommal is. így természetesnek vesszük azt is. hogy a többségi párt fővárosi palotavásárlási tervekkel foglalkozik, sőt még azt is megértjük, hogy egy túlságosan drága bérelt palota helyett sokkal kedvezőbb megoldást igyekszik magának találni azzal, hogy saját palotába költözik. (Helyeslés.) Igaz ugyan, hogy a magyar parlamenti élet történetében még sohasem volt példa arra, (Rajniss Ferenc: Nem baj, újítani kell, ezek a reformok! — Elnök csenget.) hogv az egymást váltó kormányzópártok a mai többségi pártnál jóval nagyobb és jóval erősebb kormányzópártok közül bármelyik is palotát vásárolt volna magának a fővárosban. (Krúdy Ferenc: Magyar pénzből!) Az is igaz azonban, hogy a többségi párt egyik illusztris képviselője (Egy hang jobbfelől: Ha zsidó vette volna meg, jobban örülne!) a szociális Magyarországról vallott elgondolásának akként adott hangot az elmúlt hetekben a parlamentben, hogy az új ezredév új szociális Magyarországa akkor fog elkövetkezni, ha a villák és paloták gazdát cserélnek. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ügylátszik, ez a gazdacsereles elkezdődött az Akadémia-utcában. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Hála Istennek! Örüljön neki!) ' m •• Igen t. Képviselőház! Ha nyugodtabb időket élnénk és ha a többségi párt háta mögött