Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Àz országgyűlés képviselőházának úr kiadta a 49.765. számú köriratot, amelyben elrendelte, hogy készpénzre számíttassék át a párbér, a javadalmasok és a hívek közötti kölcsönös megegyezés alapján és nem termé­szetben, hanem készpénzben fizettessék az a jövőben. Három új és lényeges szempont merült fel ebben a rendeletben és pedig az egyik az volt, hogy megszűnnek az eddigi kiváltságok, az­után a másik az, hogy nem páronként, hanem az általános és aránvos teherviselés elve sze­rint fizetendő a párbér és harmadszor az, hogy a pénzre átszámított párbérváltság az állami adókkal együttesen kezelhető. Ehhez a vallás- és közoktatásügyi minisz­teri rendelethez csatlakozott azután a belügy­miniszter úrnak két rendelete és pedig a 129.283/924. és 105.283/925, számú rendelete, ame­lyek a közigazgatási hatóságok közreműködé­sét rendelték el úgy a lelkész és a hívek kö­zötti niegegyezést, mint a behajtásra vonat­kozó jogsegély megadását illetőleg. Ennek a párbérrendezésnek a jogszerűsé­gét ugyan sokan, és pedig nagyon előkelő jo­gászaink is vitatták, miután a Canonica Visi­ta tio szellemével ellenkezik, több községben mégis megtörtént. Nagyjában és egészében célszerű, szociáli­sabb és mindenesetre korszerű is volt, de, saj­nos, abban az időben történt a rendeletsze­rinti készpénzre való átszámítás, amikor az átszámítás alapját képező búzának ára 30 pengő körül mozgott s hamarosan azután az a szerencsétlen helyzet állott elő, a gazdasági válság folytán, hogy lezuhant a búza ára 6-^9 pengőre, az átszámított fizetési kötelezettség azonban maradt a régi. A javadalmasok ugyanis ragaszkodni igyekeztek a közigazgatási hatóságok közbe­jöttével történt megegyezésszerű megállapo­dáshoz, mert ki hitte volna, hogy a gazdasági válságos idők és a lezuhant gabonaárak éve­kig tartani fognak, a hívek viszont, arányta­lanul nagy összegekkel terhelve, újabb és újabb megegyezést kívántak, ami rendkívül sok nyugtalansággal és súrlódással járt, úgy­hogy a helyzet odafejlődött, hogy a legtöbb községben, sajnos, a pap és a kántor a község­nek már nem vezető tényezői Az idézett rendeletek 1924 óta vannak ér­vényben, de inéig ma is olyan kaotikus a hely­zet, hotgy nemhogy niegnyugvássál szolgálna, hanem még további alapot képez a nyugtalan­ság elmér geződésére a falun. Hangsúlyozom, hogy a falun, mert például Budapestre egészen külön adóztatási szabály van, sőt nagyobb városokban, gazdagabb köz­ségekben is jó, vagy legalábbis jobb a helyzet, mert ezek legtöbbjében 10% körül van az egész egyházi adó, — ami különbözik a párbértől — míg Nógrád, Heves s általában az északi sze­gényebb vármegyékben, valamint Zala, Vesz­prém vármegyék községeiben, de sok más me­gyében is csak a párbérváltságok százaléka is sokkal töbib, mint Í0%. Nem az animezitás vezet, t. Ház, de mégis meg kell említenem, hogy amíg ezekben a sze­glény falvakban olyan magas százalékú meg­terhelés mellett igazán nehezen, sokszor a Kongrua-törvény szerinti 2176 pengőből él az a plébános, addig nem egy budapestkörn yéíki vagy alföldi nagyközségben miniszteri fizetést "is meghaladó jövedelme van a parochiának. Igaz talán, hogy ez az idők folyamán alakult így ki, de ez a helyzet, véleményem szerint, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. 78. ülése 19 W január 31-én, szerdán. 371 amazok érdekében éppen úgy revízióra szorul, imint minden más kirívó helyzet az életben s főleg egy. szociálisan gondolkodni és szociáli­san cselekedni óhajtó országban. Amint »az idézett 49.765. számú V. K. mi­niszteri rendeletből, illetőleg köriratból látjuk, a (készpénzre átszámított párbérváltság az együttes adókezeléisbe vonható. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy nem mindenütt van ez a rendszer, sőt meg kell jegyezni azt a sok és nagy különbséget is, amely e téren fennáll az egyes egyházközségek között. Egyes helyeken ugyanis a párbérszolgáltatás a politikai köz­ség költségvetésébe van felvéve, amit 'annak­idején még engedélyezett a községek költség­vetését felülvizsgáló iminiszterközi bizottság, s miután az általános elv az, hogy a pótadó 120—130%-on felüli teher ne legyen, a közsé­gek segélyezési alapjából — az 1929. évi ÎT. te. értelmében — esetleg az egész egyházi adó ősz­szegének erejéig államsegélyt élvez az ia köz­ség,— egy másik község viszont, ha annak­idején, amikor ezt .még meg lehetett volna, csi­nálni, nem volt olyan ügyes, vagy vezetője nem volt annyira résen, azóta sem tudja a politikai község költségvetésébe felvenni a pár­bérszolgáltatást, mert a miniszterközi bizott­ság a felvételt már nem engedélyezi, illetőleg törli. Ahol tehát régóta fel van véve, azóta is maradt vagy maradhatott, s ott kétségtelenül előnyös a helyzet, szemben azokkal a közsé­gekkel, ahol ez a felvétel és engedélyezés nem sikerült. Ahol az együttes kezelést kérik, meg­történhetik, hogy a minisztérium az egész egy­házi adóra és párbérre vonatkozólag- engedé­lyezi, de megtörténhetik az is, hogy csak az iskolaadóra vonatkozólag, ebben az esetben tehát a párbér továbbra is marad az egyház­község kezelésében. Vagy esetleg engedélyezi a minisztérium a párhér egy részére, vagy a 7210/1934. M. E. számú rendelet értelmében a tanítói helyi javadalmak összegének erejéig. ; Mindez igen nagy különbségeket idéz elő a községek között. Lehetséges azután, hogy külön kezelésben van a párbér, de lehet, hogy az egyházközség kezelésében. Lehet, bogy a készpénzre átszámított párbér búzaalapon lett átszámítva, lehet, hogy rozsalapon, lehet, hogy az átszámítás alapját a budapesti tőzsdei ár képezi, lehetséges, hogy a helybeli ár az irányadó, szóval igen sok különféle lehetőség van a területileg egymás mellett fekvő közsé­gekben, ami rendkívül sok vitára ad okot a községeken belül és odavezetett, hogy legtöbb helyen elidegenítette a falu népét a papjától és a tanítójától, akik pedig legelsősorban arra is hivatva volnának, hogy a falu vezető té­nyezői legyenek. Sajnos, a valóságban nem így áll a helyzet. Vizsgálódás tárgyává téve a kérdést, egy más és 'megnyugtató megoldást a lejtőre ju­tott magyar mezőgazdálkodás, a falu népének általános elszegényedése és fizetési képességé­nek hanyatlása éppúgy indokol, mint az ; a oéL hogy a falu nyugalma legalább egyházi kérdések miatt zavarva ne legyen, mert min­den nyugtalanság csak bomlaszt, és ha erre egynázi anyagi kérdések adnak alapot, ez kü­lönösen veszélyes lehet. A párbér szó ma már egy gyűlöletes szó a falun. Éppen ezért ezekre a súlyos helyzetekre való tekintettel egy szűr ciálisan gondolkozó és szociális cselekedni akaró államban ezeknek a súlyos, abszurdi­tásig menő terheknek és kötelezettségeknek -• - •' '•- - • • >J ::...-.: 'l-gan

Next

/
Thumbnails
Contents