Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

350 Aä országgyűlés képviselőházának tették a modern munkaszervezés alapjait, ök egyszersmind a legnagyobb szociálpolitikusok is voltak. Az volt az elvük, hogy vizsgálni kell a munkamodokat, a munkameneteket, ki kell stipulalni, meg kell keresni a legjobb megmunkálási módokat, a leggazdaságosabb munkameneteket, a munkásnak minden segédeszközt rendelkezésre kell bocsátani, és amikor a legjobb munkametódus mellett, a legjobb segédeszközökkel a lelkét is beleveti a munkába, ebben a többletmunkában arányon felül is, az úgynevezett differenciális munkabérrendszer utján őt részesíteni kell. Valahogyan ez lebeg előttem a mezőgazdasági termelés terén is. ! Nekünk egyrészt a mezőgazdasági termelést minden tekintetben és minden téren emelnünk kell, másrészt a mezőgazdasági tierni3lési költségeket csökkentenünk kell. Ez a csökkentés azonban természetszerűen nem mehet a mezőgazdasági munkásság terhére, sőt inkább azok a modern metódusok, amelyeket ma már külföldön is alkalmaznak, alkalmasak arra, hogy a mezőgazdasági munkásság életnívóját, keresetét is emeljük, anélkül, hogy ezáltal a termelést és az exportképességet, a versen yképességett csökkentenők. Németország volt az első, amely Amerikából átvette ezeket a munkametódusokat és már mi ott annakidején a mezőgazdasági organizáció és munkaorganizáció terén is igen beható munkásságot végeztünk. Természetesen sokkal nagyobb mérteikben munkálta ki ezeket a metódusokat a németség, egyrészt a veleszületett, benne rejlő organizálóképességek miatt, másrészt azért, mert rá volt szorítva, minthogy a mezőgazdasági termelést minden tekintetben emelnie kellett. Köztudomású előttünk, gazdák előtt, hogy a német Pomritz világhírű mezőgazdasági munkakutatóintézet és itt kérem fel az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, tegye lehetővé, hogy ezek a komoly mezőgazdasági munkakutatások itt Magyarországon is érvényesüljenek és a magyar Pomritz életrehívassék (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Idegen eszme!) Nekünk, mint agrárállamnak, elsősorban kötelességünk ez, de ez nem azt jelenti, hogy egy újabb szervezetet létesítsünk, hiszen kiváló mezőgazdasági és állami intézményeink vannak, ezeket a kutatásokat, ezeknek a módszereknek tanulmányozását tehát ezekben az intézményekben igenis, folyamatba kell tenni. Meg kell ezt tennünk, mert ha ezt a törvényjavaslatot vizsgáljuk, látjuk, hogy ez tulajdonképpen nem egyéb, mint a mezőgazdasági munkabérek bizonyos mértékben való emelése, mert az a javaslat eélja. azt kívánjuk, hogy a mezőgazdasági munkásság életnívóját is felemeljük, ez azonban ismét természetszerűen a termelést fogja megdrágítani és éppen ezért fontosabb, mint valaha, hogy a gazdaságos termelést lehetővé tegyük. Nemcsak termelni kell, hanem ezzel természetesen kapcsolatban van az értékesítés is, ezen a téren már rengeteget tett a mi kormányzatunk bölcsessége és meg vagyok győződve róla, hogy ezen az úton haladunk. Mi, akik gyakorlatilag gazdálkodunk, tudjuk azt, hogy; micsoda nehézségekkel küszködünk a mezőgazdasági munkássággal kapcsolatban azért, mert a mezőgazdasági munkásságnak nincsen kellő szakértelme. Szakértelme van abban a régi értelemben véve, hogy csak szántani-vetni kell tudni, de abban a pillanatban, amikor — mint ma — a kiélesedett verseny következtében a mezőgazdasági munka minőségét is nagyon ki kell domborítanunk, ez már nehézségekbe ütközik. (Ügy van!) 77. ülése IHO január 30-án, kedden, Még sokkal nehezebb a helyzet a mezőgazdasági cselédeknél. Tudjuk, hogy milyen nagy probléma a tehenészetben, az állattartásban megfelelő mezőgazdasági cselédeket találni. Ez néha szinte áthidalhatatlan probléma, már pedig e'zt pénzzel nem lehet áthidalni. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Bár a mi mezőgazdasági cselédeink — tudjuk, érezzük, hiszen ott közöttük élünk a falun — a legjobb akarattal vannak, nincsen meg a kellő gyakorlatuk. Itt egy újszerű kérdést, egy újszerű témát kell felvetnem és rá kell mutatnom arra, hogy a németség megoldotta a mezőgazdasági cselédek képzésének kérdését. Ott nem úgy van a mezőgazdasági cseléd, mint nálunk, hogy jóformán máról holnapra lesz, szinte terem; ott bizonyos képzés van, ott ismerik azokat a fogalmakat, hogy tehenesinas, béresinas, kocsisinas Nem azt mondpm, hogy a mi viszonyaink között ezt lemásoljuk, de valahogy az az érzés van bennem, hogy nekünk a mezőgazdasági cselédek tudását, gyakorlatát, munkakészségét emelnünk kell. Talán mód lesz arra a nyolcosztályú elemi iskolával kapcsolatban, ahol az utolsó két év fokozatát nagyobb mértékben, sőt jóformán kizárólag a mezőgazdasági tudás és gyakorlat oktatásával kell öszszekötnünk, de előttem lebeg a mezőgazdasági gépészinas képzése is, aki hetenként egyszer olyan ismétlőiskolába jár, ahol megismeri, megtanulja a mezőgazdasági szerekkel való munkát. Igen nagy nemzetgazdasági értékek pusztulnak el évről-évre azáltal, hogy lelkiismeretlenül törik a szereket, pusztítják a jószágot vagy nem megfelelőképpen művelik a földet. Fontos — mint említettem — az agrárkísérletügyi intézmények fejlesztése is, amit, sajnos, jól tudjuk, sovány költségvetésünk ebben az esztendőben' sem tett lehetővé, de mezőgazdaságunkat feltétlenül meg kell mentenünk a pusztulástól, a süllyedéstől. T. Ház! Matolcsy igen t. képviselőtársam rámutatott egyes kiáltó igazságtalanságokra és visszásságokra, amelyek egyes gazdaságokban előfordultak. Meggyőződésem, hogy a törvény szigorú végrehajtása mindezt megszünteti. Nem akarok a statisztikájával vitába bocsátkozni. Tudjuk azt, hogy az országos statisztika — főleg, ha mezőgazdasági adatszolgáltatásról van szó — tulajdonképpen késélen jár. A mezőgazdaság a maga primitív könyvelésével, ha akar is, sokszor nem tud megfelelő statisztikai adatokat szolgáltatni, de különben is bizonyos adatoknak hipotézisekre épített általánosításával bármit be lehet bizo; nyítani. Mint a Fejérmegyei Gazdák Nemzeti Szövetségének egyik életrehívója, igen sok adatgyűjtést végeztem a mi vármegyénkben és más vármegyékben. Megállapítottam azt, hogy nálunk, a megyében, egy intenzíven kezelt középgazdaságban 1939-ben 200 munkanap alatt a fejenkinti aratókereset 670 pengőt tett ki az évi napszámkeresettel együtt. Ez egész éven át 365 fillér átlagos napi keresetnek felel meg, ami igen tiszteletreméltó és ez élő cáfolat a túloldalnak statisztikai adatokkal néha filléres kereseteket kimutató állításaira. (Znj a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül természetesen az aratók szabadon mozogván, máshol is kereshettek és háztájkörüli gazdálkodásukkal is növelhették jövedelmüket. Ugyanebben a gazdaságban a cselédek 700, sőt 800 pengőt képviselő fizetésén kívül a családtagok cselédenkint átlagosan 185 pengő napszámkeresetben részesültek, valamint a háztáji gazdálkodás eredményében is.