Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

Az országgyűlés képviselőházának jek vele szemben, hanem még a kevés sporadikus esetei; is lehetőleg meg kell akadályozni, ennek pedig útja és módja a kötelező megállapítás előírása lett volna. (Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Másik, nem kevésbbé fontos célja a törvényjavaslatnak az, hogy azt a hihetetlenül t nyomorúságos, alacsony színvonalon álló életnívót, amelyen éppen a mezőgazdasági munkavállaló népesség él, emiberi nívóra emeljük, siőt, hogy azt állandóan emeljük arra a nívóra, amelyet ennek a nemzetnek boldogabb és jobb élete követel (Egy hang a a jobboldalon! Ez természetes!) En elhiszem. hogy ez a kormányzatnak komoly célja, die nem tudóim elhinni, hogy az volna a meggyőződése, hogy ezt a célt ezzel a törvényjavaslattal már el is érte, és ezért tartom egy kicsit fuTesának, hogy olyan nagymértékben hangoztatjuk emnek a javaslatnak rendkívül nagy szociálpolitikai jelentőségét. A miniszterelnök úr mondotta azt pár nappal ezelőtt, hogy amit természetesnek kell, hogy tartson mindenki, arról nem kell beszélni, mert annak rossz mellékíze van. Mindenkinek természetesnek^ kell tartania azt a célt, amelyről most beszéltem, ne bezséljünk tehát itt mindig arról, hogy ez a javaslat minden kérdést meg fog oldani, hogy ez olyan nagy horderejű szociálpolitikai javaslat. Elhiszem, hogy adott körülmények között ez a javaslat alkalmas erre, esak nem' látom ezeket az adott körülményeket. T. Képviselőház! Folytonosan halljuk, hogy megszűnt a gazdasági életben az erők szabad m érvényesülésének, játékának a lehetősége, irányított gazdálkodás folyik, tervszerűen megy ^minden a gazdasági életben. Ezzel a megállapítással nagyon sok olyan hatalmat ruháztuojk rá a kormányzatra, amely hatalom, normális körülmények között nem a kormányzatot, hanem a törvényhozást illeti meg. Az a kérdés, hogy ezzel a hatalommal valóban élt-e a kormányzat, valióiban megvam-e itt az irányított gazdálkodás a gazdasági életben és hiztosítva van-e a harmónia az egyes termelési ágak között, aminek érdekéiben adatott ez a hatalom, mert ehhez a harmóniáihoz a mai rendkívüli nemzetközi viszonyok között, de belső viszonyaink között is igen nagy fontosságú érdekek fűződnek. Meg kell állapítanom, hogy e pillanatban a mezőgazdaság helyzete nem olyan, hogy ennek a javaslatnak igazán komoly szociálpolitikai eredményére lehessen számítani, különösen ahban a. vonatkozásban, hogy ennek az annyira értékes és a nemzet életében jelentős néprétegnek életnívóját számottevően emelni tudjuk. Ennek oka és magyarázata a mezőgazdaság jövedelmezőségének, prosperitásának hihetetlenül alacsony volta. (Ügy van! Vgy van!) A mezőgazdaságra már nagyon sok terhet róttunk rá és még nagyon sok terhet (kell reá rónunk a nemzet jövőie érdekében, de mit érünk azzal, ha ezek •& törvényeik megtesznek, viszont az élet fogja lehetetlenné tenni végrehajtásukat és hatásukat"? Voltam bátor már adatokat felsorolni arra vonatkozóan, hogy milyen inferióris helyzetben van a mezőgazdaság jövedelmezőség szempontjából más termelési ágakkal szemlben. Ezt az indexszámok mutatják meg, amelyek hivatalos megállanitásai a miniszterelnökség vezetése alatt álló Központi Statisztikai Hivatalnak, ne t

méltóztassanak tehát ezek valóságait problematikussá tenni. Kérdem: ha irányított a gazdálkodás, akkor hogyan lehetséges ennek az állapotnak a tűrése 1 Ez talán 77. ülése 19 hO január 30-án, kedden. 345 csak nem kongruál az egyetemes nemzeti gazdasági érdekekkel? Miért nem méltóztatnak a 'hatalom alapján megszüntetni ezt a helyzetet? (Csorba Sándor: Sajnos, világjelenség! — Felkiáltások a baloldalon: Ugyan, ugyan! — Váczy József: Ne mondjon ilyet! Hol vannak az állatárak? Micsodla differencia! — Nagy Ferenc: Hogy mondhat egy gazda ilyent! — Zaj. — Elnök csenget.) A másik jelenség a gazdasági életben, amelyről nagy beszédeket hallottunk itt néhány nappal ezelőtt, a közterhek elosztásának aránytalansága^ és igazságtalan volta, amiről SL

r társulati adótörvényjavaslat tárgyalása során volt szó. Én nem foglalkozom részletesen ezzel a kérdéssel, de megint megállapítom itt, hogy a hivatalos ^megállapítások szerint 5400 millió pengő a részvénytársaságoknak és a hitelintézeteknek a vagyona és ez az 5400 millió pengő csak 164 millió pengő nyereséget mutat ki, azonban ez a 164 millió pengős nyereség sem mind adóköteles, mert az adómérleg szerinti 91 millió pengő

1 nyereségből is csak 74 millió pengő adóköteles. Ezzel szemben a vagyonadó alá eső földbirtoknak — tehát nem is az egésznek — az értéke 2900 millió pengő, ennek a 2900 'millió pengőnek jövedelemadó alá eso jövedelme 188 millió pengő és ha figyelembe veszem azt, hogy az összes vagyonadóalapnak 39%wa a föld és a jövedelemadóalapnak 18%-a a földnek a hozadéka, akkor megállapíthatom, hogy az egész jövedelem- és vagyonadóból 14 millió pengő a földet terhelő jövedelem- és vagyonadó; amíg tehát a mezőgazdaságban lévő vagyon — maga à földbirtok és az instrukció — 53%-a a társulatok vagyonának, addig csak jövedelem- és vagyonadója a társulati vagyonadójának 83%-át taszi ki. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy ezen a ponton is továbbmenő intézkedéseket kell tenni, mert azok a rendelkezések, amelyek annak a törvényjavaslatnak a letárgyalása során meghozattak, még mindig nem elegendők az igazságtalanság és aránytalanság kiküszöbölésére, az igazságos és helyes arány helyreállítására. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) De mélyen t. Ház, ennek a kérdésnek kapcsán még egy más körülményt is szóvá kell itt tennem. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy éppen a napokban jelent meg egy meglehetősen nagy cikk, amely arról szólt, hogy egy.külhatalommal való gazdasági kapcsolataink reánk igen kedvezően alakultak. Az mondatott ott abban a cikkben és azt akarják kimutatni, hogy a külforgalomnak — amit mi kiszállítunk — bekövetkezett változása során milyen előnyös helyzetbe kerültünk azzal szemben, amelyben tíz esztendővel ezelőtt voltunk. Lehet játszani a számokkal. Ilyen játék a számokkal az is, amikor az összehasonlításban azt mondják, hosrv amit kiszállítunk az még mindig körülbelül csak felé értéke annak, amit tíz évvel ezelőtt kiszállítottunk. Azt mondnak, hogy ft kivitelünk csak 239 millió pengő értékű, míg tíz évvel ezelőtt 436 millió pens-ő volt-, behozatalunk csak 167 millió pen erő értékű, míg tíz esztendővel ezelőtt 352 millió pengő volt. A valóságot azonban már sokkal jobban mutatják a százalékok. Ezek azt mutatják, hogy tíz évvel ezelőtt ideirányuló kivitelünk az egésznek 42 százaléka volt. most majdnem 46 százaléka, behozatalunk pedig, amely csak 33 százalék volt, most 40 százalék. Ezek mutatják azt is. hogy a mezőgazdaság helyzete nem úgy változott a lefolyt tíz esztendő során, hogy megbírhass* ' azokat a terheket, amelyeket pedig rá kell 53*