Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1940 január Sö-án, kedden. 341 azonban a tönvény egymagában nem elegendő a, mezőgazdasági szociális problémák megoldására, sőt még az sem biztosít egy stabil, egy állandóbb jellegű jobb megélhetést mezőgazda^ sági munkásságunk részére, ha — amint a törvényjavaslat indokolása ajra nagyon helyesen rámutat — a meglévő és túlnyomórószben helyes jogszabályok végrehajtását a közhatalom, illetve annak szervei lelkiismeretesen ellen őrizni is fogják. Ha fennáll valamely törvényre nézve az, hogy azt belső tartalommal és lélekkel kell megtölteni, akkor fennáll erre a leendő törvényre. Sok függ a helyesen megalkotott és megszövegezett törvénytől, sok függ a végrehajtástól, igen sok a végrehajtóközegek szociális gondolkodásától és szakszerűségétől, de meg'győződésem szerint mindezek felett a legfontosabb, a leglényegesebb az, hogy a gazdatársadalom összessége szociális ériekkel legyen áthatva. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) Nemcsak azért kell, mert öuös érdekei is azt diktálják, hogy gazdasági munkái elvégzésére mindenkor megfelelő számú, egészséges és kiegyensúlyozott munkás álljon rendelkezésre,— ez volna az úgynevezett és igen sokat hallott »nagyobb karéj kenyér« esete — hanem éreznie kell minden munkaadónak szíve belső parancsát a gyengébb, az elesettel) b, de éppen olyan jó magyar életjogainak és igényeinek kielégítésével szemben. Az értelemnek és a szívnek ez az áldásos együttműködése olyan atmoszférát fog teremteni, amilyenre :- mindannyian pártkülönbség nélkül annyira vágyunk. Nem a rendszereken, hanem az embereken múlik az, hogy. valamit jól, vagy rosszul csinálunk-e. Éppen azért erről a helyről ig

v

az magyar szeretettel kérem gazdatársaimat, vessenek mindent latba, kövessenek el mindent, hogy a mindannyiunk által nagyrabeesült és értékes mezőgazdasági munkás szívéhez az utat megtalálják, őt magukhoz felemeljék, hogy benne egy új érzés fakadjon: a bizalom érzése. Én hiszem, hogy akkor el fog" tűnni a ma még helyenkint olyan fájdalmasan érezhető szakadék, amely a tisztességesen dolgozni akaró mezőgazdasági munkást munkaadójától elválasztja. Egyébként a javaslatot általánosságban örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokol sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Tóth János! Elnök: Tóth János képviselő urat illeti a szó. ' Tóth János: T. Ház! Amikor a legkisebb munkabérekről és a részes munkálatok díjazásáról szóló törvényjavaslat fekszik előttünk, én mint mezőgazdasággal foglalkozó ember és mint a nagykátai járás mezőgazdasági bi; zottságának elnöke, óhajtok^ ahhoz hozzászólni és szóvá akarom tenni a javaslat hiányosságait, azért is, mert a törvényjavaslatnak ilyen formában való törvénnyé emelkedése sem a mezőgazdasági cselédek, sem a munkaadók szempontjából nem járna a kívánt eredménynyel, sőt képviselőtársaimra és mindnyájunkra is nem a legjobb fényt vetné majd. Eddig a . járási mezőgazdasági bizottsági üléseken csak a legkisebb napszámbér megállapításával tudtunk foglalkozni, mert nem volt törvényünk, amely felhatalmazta volna a bizottságot, hogy a részes munkálatok díjazásával is foglalkozzék. így azután az a helyzet állt elő, hogy nagyobbrészt nagybirtokosok részes munkálatokká alakították át földjeik megmunkálíatását. Ezen nem volt módjaa mezőgazdasági bizottságnak változhatni, hiszen az eddigi törvény csak a minimális napszámbérekre terjedt ki. Amikor láttuk a változtatás szükségének sürgősségét, kértük a járási és megyei bizottságokban a kormánynak, a képviselőháznak, mint a leghivatottabb fórumoknak az intézkedését, hogy ne csak a legkisebb napszámbérek, hanem a részes munkálatok, a részes művelések díjazása is törvényesen, a kormány által legyen biztosítva. (Meixner Emil: Benne van a törvényjavaslatban!) Tudom mi van benne, átolvastam a törvényjavaslatot s azt tapasztaltam, hogy éppen a képviselőknek, a törvényhozóknak nincs joguk beleszólni a munkabérek megállapításába, csak a javaslatot megformálni van joguk és csak ahhoz, hogy a bizottságot megalakítsákInnen a képviselőházból, a magyar törvényhozásból kellene a részes munka díjazására és a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó irányelvnek kiindulnia. Azt szokták mondani, hogy mindig az van jól, amit az ember maga csinál meg és nem az, amit mással csináltat meg. Mi itt hozunk egy törvényt és másra bízzuk annak végrehajtását, holott nekünk volna kötelességünk végrehajtani, (Felkiáltások a jobboldalon: 'Az nem lehetséges! A törvényhozás nem végrehajtó szerv!) Ha nem is a törvényhozás hajtja végre, de az. irányelvet innen kellene megadni. Rá fogok mutatni, hogy milyen nagy különbség van abban, ha az irányelvet a vármegyékben vagy pedig a képviselőházban adják. Nagyon sok tapasztalatot szereztem az ország területén, és láttam közéobirtokoknál helyes gazdálkodást, középbirtokos haszonbérleteken helyes és szakszerű gazdálkodást, ahol nem is tudták, mi a cselédkérdés és mi a munkabérkérdés és láttam nagybirtokoknál is helyes gazdálkodást. Viszont ennek ellentétei is előfordultak, különösen a legnagyobb birtokosságnál. A legkisebb munkabérek megállapításánál például áttértek a részes munkálatokra, amelyekre eddig törvény nem volt. Most jön ez a törvény és ezt nem a képviselők hozzák meg, hanem a vármegyei bizottságok fogják meghozni. (Zaj a jobboldalon.) Arra, hogy a vármegyei bizottságok hogyan fogják ezt meghozni, rá fogok mutatni, valamint arra is, hova fognak fejlődni ezek a . dolgok. Nagykőrös városának egyik 350 katasztrális holdas birtokán voltam, amely egy hat elemit végzett ceglédi kisgazdának, Váróczi Mihálynak van kiadva bérbe. (Csoór Lajos: Nagyon rendes ember!) Láttam, megfigyeltem gazdálkodása lényegét. Egy talpalatnyi föld június- • ban megdolgozatlan, kapálatlan nem volt. A bérösszeget tisztességesen tudta fizetni és semmiféle részes- és napszámosmunkásnak panasza nem volt rá. Ezen a 350 katasztrális holdas bérleti gazdaságon fürdőt is láttam. Itt a Házban sokan beszéltek a fürdőről s sokan túlzásnak tartották, hogy a cselédségnek és munkásságnak talán még fürdőről is kell gondoskodni. Ez megvan azon a középbérleten. Artézi kútja s fürdője van a bérletnek és a cseléd legalább vasárnap megfürödhetik az artézizuhanynál. Ezzel szemben láltaín saját községem határában a Prónay-féle hitbizományi: Láttam, hogy megy ott a munka és a gazdálkodás. Nemhogy artézi kút volna, hanem olyan ivókutak vannak, amelyekbe a trágyáié és a hólé belefolyik. Itt vannak a munkabér-megálíapító bizottsággal kapcsolatos aggályaim, hogy kik fog-