Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-77
338 Az országgyűlés képviselőházának dására a módot tényleg el is találja, gyakorlati szempontból kell a dolgokat, viszonyokat komoly tanulmányozás tárgyává tenni. (Ügy van! jobbfelől.) Csak az, aki a munkást látta aratáskor, forró nyárban, kora reggeltől késő estig kaszával a kezében, aki betekintett az ő egyszerű családi otthonába, aki az ő családi körülményeit komolyan tanulmányozta, az ismerhette meg a magyar mezőgazdasági munkást. (Ügy van! a jobboldalon. Zaj balfelől.) Aki pedig így megismerte, az, uraim, meg is tanulta becsülni és értékelni. Tizenhárom év óta lakom a nép közt, faluhelyen, ez alatt az idő alatt módomban volt az ország egyéb részein is, így különösen Szabolcs megyében — ezt kiemelem és hangsúlyozom — a munkásnép körében többször megfordulni. Szerzett tapasztalataim alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szociális érzéssel eltöltött magyar gazda, aki a nép között él és törődik vele, igenis ismeri a mezőgazdasági munkásnépet és ezért megtanulta becsülni kérges, de becsülni való kezét. (Meskó Zoltán: De nem a szabolcsi zsidó! — Jandl Lajos: Sok ott a zsidó!) Rátérek erre is. Ezt igazolja azt együttérzésnek, a segíteni akarásnak az a sok-sok megnyilvánulása, amelyet már rég-en több gazdaságban láttunk, azok a szolid, egészséges, kertes cselédházak, a test ápolására szolgáló fürdők, a szülészeti segélyek, sőt tovább megyek: a többgyermekes családok számára kiutalt családi segélyek, konveneiótöbbletek formájában és még fokozom ezt: a ma már egyes gazdaságokban látható nyári üdülési szabadságok. (Jandl Lajos: Hol vannak ezek? — Meskó Zoltán: Aratáskor adják!) Nagyon boldog leszek, ha Jandl képviselő urat a nyár folyamán gazdaságomban szerencsém lesz látni. (Jandl Lajos: Tartom szerencsémnek!) Ezek mind tanúbizonyságai ennek az együttérzésnek és felemelni akarásnak. (Csoór Lajos: Akkor nagyon jól van nálunk minden!) De tovább megyek, mélyen t. Uraim. Ha szembeállítom ezeknek a szociális érzéssel eltöltött magyar gazdáknak, — hangsúlyozom, méltóztassanak figyelni: magyar gazdáknak — (Meskó Zoltán: Mondja, hogy nem zsidók! Beszéljen magyarul! — Zaj. — Elnök csenget.) és a magyar gazdáknál alkalmazott cselédeknek a helyzetét sok-sok önálló egzisztenciával bíró kisgazda-családéval, annak életviszonyaival, akkor lehetetlen el nem ismernem, hogy ez az összehasonlítás gyakran az utóbbiakra, tehát az önálló egzisztenciával bíró kisgazdákra nézve kedvezőtlenebb kenet mutat életnívó és kultúra szempontjból. Higyje el a t. Ház, ha minden gazda annyit tett volna é. munkásnépért, mint amennyit néhány szociális érzéssel eltöltött magyar gazda teitt, akkor nem volna szükség arra, hogy ezt a javaslatot idehozzuk. (Jandl Lajos: Ügy kellene lenni mindenütt, úgy-'e?) Legyen szabad most azokat az indító^ okokat vizsgálnom, amelyek ennek a törvényjavaslatnak idehozását mégis indokolttá tették. Amikor objektíve el kell ismernünk a legtöbb magyar gazda szociális gondolkodását, ugyanakkor tárgyilagosan, szomorú szívvel kell megállapítanunk, hogy igenis vannak olyanok is, akik nem tettek eleget és uem tesznek ma sem eleget erkölcsi kötelezettségeiknek a magyar mezőgazdasági munkásság irányában. (Jandl Lajos közbeszól.) Jandl t. képviselőtársam, én már évek óta figyelem azt a vétkes magatartást, amelyet ezek az utóbb említett gazdák a mezőgazdasági munkássággal szem77. ülése 19AO január 30-án, kedden. ben tanúsítanak és felfogtam azt a nagy veszélyt, amelyet ezeknek az antiszociálisán gondolkozó gazdáknak a tevékenységié (Meskó Zoltán: Kern gazdák, csak földbirtokosok, kérem!) a szociális gondolkozású gazdákra nézve jelent. Éppen ezért évekkel ezelőtt mint szürke gazda, Szabolcs vármegyében — amelyre nagyon helyesen méltóztatott célozni — egy egyszerű körlevélben felhívtam a gazdatársadalom egyrészét és kérteim őket, hogy adjanak minél több munkaalkalmat, tisztességesen fizessék napszámosaikat és törődjenek velük, (Pándi (Pölez) Antal: Gratulálok!) Nem azért vagyunk itt, hogy a meglévő sebek mélysége tekinteteben egymást túllicitáljuk. Igénytelen nézetem szerint nem, az a jó képviselője népének, aki a bajok megfestésénél sötét, sokszor rikító színeket használ és elgondolásaiban túllépi a realitások határát, mert ezzel éppen annak a munkásrétegnek árt, amelynek támogatására annakidején hitvallást tett. hanem az a képviselő, aki a tényleg fennálló bajok tárgyilagos körvonalozása mellett a realitások határán belül szakszerűen rámutat a bajok, a hibák orvoslásának helyes módozataira. (Úgy van! Úgy van!) Sohasem szabad kizárólag azt nézni, — én legalább is nem azt nézem — hogy felszólalásunk, esetleg- interpellációnk hogyan tetszik választópolgárságunknak. különösen pedig annak legelesettebb rétegének, mert hiszen fokozva, túlozva a bajokat, talán még jobban fog tetszeni, de meggyőződésem szerint kötelességünk a vitákban, a problémák felvetésekor olyan gondolatokkal előállani, amelyek választópolgárságunknak s ezzel az egész magyar társadalom egyetemességének közös érdekeit egyformán vannak hivatva szolgálni. (Jandl Lajos: Rá keli mutatni a hibákra. — Zaj. — Elnök csenget.) Szíves elnézést kérve ezért a kitérésért, amelyben rámutattam ezeknek az antiszociális gondolkozású földbirtokosoknak és földbérlőknek a nagy részénél tapasztaltakra, legyen szabad a sérelmek tárgyalásával kapcsolatban rámutatnom egy olyan tényre, amely mindennél világosabban igazolja azt az állításomat, hogy ez a réteg igenis nem tudott beleilleszkedni az úgynevezett magyar sorsközösségbe: nem tudta^ megérteni és valóra váltani azt a keresztény elvet, amely azt mondja: Leben und leben lassen! (Meskó Zoltán: Most már tudom, hogy kiről beszél!) Amíg a szociálisan gondolkodó földtulajdonosok ingatlanai, az örökösödéstől eltekintve, BJL egyre növekvő terhek következtében állandóan veszítenek nagyságukból s ezzel a földvagyon igazságosabb megoszlását természetes úton is szolgálják, de szegényednek is, ugyanaz alatt az idő alatt az említett réteg igen sok esetben nemcsak hogy nem, veszített vagyonából, sőt gazdagodott. (Meskó Zoltán: Miképpen lehet ez?) Rögtön rátérek. Nagy tévedés volna ebből a jelenségből arra következtetni, amint erre talán egyesek kaphatók és hajlandók, hogy ez a réteg talán ' jobban értett volna a gazdálkodáshoz. (Meskó Zoltán: Kapott olcsó hitelt!) A szükséges forgótőke mellet, amely ebben a gazdagodásban óriási előnyt jelent, nem kis része van ebben annak az antiszociális gondolkodásnak, amelyet ezek a gazdák mezőgazdasági munkásaikkal szemben tényleg tanúsítottak. Minden gyakorlati gazda tisztában van azzal, hogy á »szociális« szó milyen tehertételt jelent egy gazdasáig rezsijében. Azok a gazdaságok, amelyeknek szótárából vagy
