Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

324 Àz országgyűlés képviselőházának 76, tudom, hogy a választások erödményeképpen neon a legértékesebb, a legintelligensebb mezőgazdasági munkásak kerülnek be ia mezőgazdasági bizottságokba, hanem azok, akik nyugodtan feltették a Mép.-jelvényt és akik mindig alkalmasak voltak kortesszolgálatokra. (Zih Károly: Téves megállapítás!) Nem téves megállapítás ez! (B. Szabó István: Nem is tudták, mikor volt a választás! — Zih Károly: Szomorú hely lehet az!) Ezekre az alapokra építik tehát fel a munkabérmegállapító (bizottságokat. Jogosan félhetek ettől, mert hosszú éveken keresztül dolgoz; tani a mezőgazdasági kamara 'munkásügyi szakosztályában és szomorúan kellett tapasztalnom, hogy azok, akik az ilyen választásokon ikeresiztül kerültek oda, politikai szempontokból nagyon sok esetben osztályos társaik ellen foglaltak állást. (Ügy van! balfelől) Eumlékezzünk osak vissza arra, amikor az öregségi bizosításról szóló törvénytervezetet az országos mezőgazdasági kamarához küldöttek véleményezés céljából, milyen óriási erőfeszítésbe került a munkásokkal és az érdekelteikkel megértetni azt, hogy ha a földmívelésügyi kormányzaffc nem tud jobb törvényjavaslatot csinálni, akkor inkább ne csináljon semmit, die mindenesetre igyekezzék jobbat csinálni; dicséretükre legyen mondva, hogy hosszú (fáradozás után ezzel a véleménnyel sikerült visszaiküldeni a törvénytervezetet a földmívelésügyi imnisiztéritwnlba. Amint mondóim, láttam ezeknek a bizottságoknak a működését. Nagyon jól tudom, hogy a 'Szociálpolitikai bizottságiból is kimaradt a mi érdekképviseletünk, a földinrankásoík országom szövetsége, elleniben az Omge. ott van, ás láttam, hogy amikor a mezőgazdasági kamarából kellett delegálni valakit a szociálpolitikai bizottságiba, nem azt delegálták, aki foglalkozott ezekkel a ikiérdésekkel, hanem — tessék osak megnézni — azt a juhász számadót, — minden nagyrabecsülésem foglalkozása iránt — laki szociálpolitikai kérdésekben sohase hallatta még szavát és ott sem fogja hallatni. Politikai érdekek játszottak^ mindig közre ott is, 'hogy megbízható, simulékony emberek legyenek a szociálpolitikai bizottságban, akik, ha felülről az A-t mondják, akkor alulról rámondják a B-t, hogy azután azt mondhassák, hogy: ime, itt vannak a munkásság képviselői is 'és ezeknek teljes hozzájárulásával történnek ezek az intézkedések. Azért taglaltam így a kérdést, hogy érthetőbbé ési világosabbá tegyem azt az állásfoglalásomat, hogy nem tartam helyesnek, hogy ezek a mnnkabérmegállapító bizottságok kizárólag erre az alapra épülnek fel. Különösen nem tartom helyesnek azt, hogy a munkabérmegállapító bizottságok kötelező erejű határozatot nem hoznak, hanem csak feltételesen van megszabva a működésük a törvényben. Az helyes, hogy van egy felülálló szerv, amely irányt ad a munkabérmegállapító bizottságok egész működésének, de nem helyes az, hogy mindjárt az első alkalommal egységes útmutatás alapján nem törekednek arra, hogy a mezőgazdasági munkások munkabérviszonyai minden vonalon rendeztessenek. Hallottam a miniszter úrnak a mezőgazdasági kamarában nem egy-két alkalommal errevonatkozólag történt kijelentését Azt hiszem, a miniszter úr még akkor máskép képzelte a munkaviszonyok rendezését, mint ahogyan az ebben a törvényjavaslatban megszületett. Blisülése 19kO január 26-án, péntekeü. . merem, hogy a miniszter úrban megvan a jószándék, de hát a pokolba vezető út is jószándékokkal van kikövezve. Itt a törvényalkotásban kellene kifejezésre jutniok azoknak a gondolatoknak, hogy a mezőgazdasági munkásságon, munkabérviszonyainak' alakulásán segítsünk, azt jobbá tegyük, hogy meg tudjon felelni azoknak a kívánalmaknak, testi, szellemi és egyéb kondícióknak, amelyeket a mezőgazdasági munkássággal szemben most már támasztanak. T, Ház! Súlyos bel- és külpolitikai időket élünk. Nem tudjuk elképzelni, mit hoz számunkra a jövő, csak azt tudjuk, hogy nekünk itt kell élnünk, itt kell dolgoznunk, ennek az országnak felvirágzása érdekében. Ezt nem tudom máskép elképzelni, mint hogy a dolgozó népet felemeljük, nem tudom máskép elképzelni, mint hogy a társadalmi javakból a mezőgazdasági munkásság, a proletárság is olyan részt kapjon, melyből emberi módon meg tud élni. Nem tudom elképzelni, hogy nagybirtok

1 rendszerünket, amelynez olyan görcsösen és következetesen ragaszkodnak, fenn tudják tartani. Egy pillanatig sem hiszem ezt. El kell jönnie annak az időnek, mikor a mezőgazdasági proletárság hozzájusson az általa óhajtott földhöz. Jönnie kell annak az időnek, amikor munkás- és munkás-kategóriák között Magyarországon nem tesznek különbséget. Fájó érzés, ha hallja az ember, — amiről tegnap is beszélt egyik képviselőtársam — hogy rosszul valósították meg a családi munka bérrendszert, például az ipari munkásoknál. Rosszul valósították meg azért, mert a 20 munkásnál kevesebbet foglalkoztató műhelyek munkásai nem részesülnek családi munkabérpótlékban. (Közi-Horváth József: Nem rossz, hanem hiányos! — Maiasits Géza: Kevés is!; Kevés is. Miért mellőzik ezt a mezőgazdasági munkásságnál? (Pándi Antal: Mert törzsökös magyarok!) Miért nem alkotják meg a mezőgazdasági munkások részére is a családi pénztárt? De hozzá kell nyúlni a munkaidő szabályozásának kérdéséhez is. Itt is képtelen állapot uralkodik. Itt van előttem egy könyv, amely 1822-ben jelent meg, amikor Magyarországon jobbágyság volt s amikor a főurak még azon vitatkoztak, hogy szó sem lehet a magyar jobbágyság felszabadításáról. Nézem ezt a könyvet, amely egyrészt a munkabérre, másrészt a munkaidőre vonatkozó megállapításokat tartalmaz. A munkabérre vonatkozólag azt mondja (olvassa): »Szolgai áliapotjához illendő, erejének és egészségének fenntartására elegendő eledel, hanem ha másképpen egyeznének, vagy ki pótolnák azt, Meri a táplálás fő része a bérnek vagy jutalomnak, melyet, istentelenség nélkül a gazda tselédjétől el nem húzhat.« Sok büntető szankció ebben sincsen. (Zaj a balközépen. — Rajniss Ferenc: Szeretnék ezt a szankciót nagyon sokan!) Nagyon érdekes azonban a munkaidői ( vonatkozó megállapítása ennek a törvénymagyarázatnak, amely ezt mondja (olvassa): »Minden héten... egy egész nap, piros hajnaltól fogva, nap letseppenéseig...« kell az abrakolást és egyebet leszámítva dolgozni a jobbágynak. Több mint száz esztendeje ennek, amikor a magyar jobbágy piros hajnaltól naplecseppenésig tartó munkaidőt dolgozott. Es most nézzük a munkabérszerződéseket. Nem számítva az 1898:11. tc.-ket, amely kimondja, hogy ha más megállapodás nem