Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

Áz országgyűlés képviselőházának 76. dalomnál tizenhármadén, tizenötödén kénytelen aratni a mezőgazdasági munkás bizonyos egyéb ellenszolgáltatások mellett, (Zaj ) addig a kisgazdaságokban tizedén és tizenegyedén arat minden egyéb ellenszolgáltatás nélkül. Ezek a szempontok tehát igenis mindenkor indokoltakká teszik a mi állásfoglalásainkat i'öldbirtokpolitikai téren. T. Képviselőház! Az 1923:XXV. te. után, — ezt mondhatjuk gazdasági romlásnak, vagy gazdasági javulásnak, ahogy akarjuk — rohamosan kezdett romlani a mezőgazdsági munkások munkabérkeresete a részesedésnél, a napszámbérnél, vagy bárhol a mezőgazdasági munkaterületen végzett munkálatoknál. Én is szerencsétlen intézkedésinek tartottam az ínségmunkák bevezetését, hiszen mennyit ostromoltuk itt mi annak idején a kormányt ezért a szégyenteljes állapotért, amelyet az ínségmunkával teremtett, mert rögtön tapasztaltuk, hogy az ínisiégmunkafbér hatással van nagymértékben a munkabér további kialakulásaira. Az ínségmuukabér lassanként megkövesedett munkabér lett minden munkaterületen. A munkáltató azt mondotta: »Ha a városnak tudtok dolgozni 1 pengő 20 fillérért, akkor miért ne tudnátok nekem is dolgozni anynyiért? Ha az ínségmunkára el tudtok menni olyan kis összegért, akkor természetes, hogy a többi munkát is elvégezhetitek ilyen olcsóm«. Lassaníként az ínségmunkaibér megszégyenítő volta ellenére is irányadó bér lett nemcsak a mezőgazdasági munkáknál, hanem egyéb munkáknál is. De ehhez hozzájött még az is, hogy elterjesztették: ebben az országban 250.000 felesleges mezőgazdasági munkás van, akiket ha kiragadnának az életből, a mezőgazdasági termelés észre se venné hiányukat. Sándor János háborús belügyminiszter a háború befejezése előtti időkben egy alkalommal azt mondotta: most kitűnt a háborúban, hogy a legnagyobb érték az ember és ezt nekünk a háború után minden cselekvésünkben észre kell vennünk. De ennek pont az ellenkezője következett be; úgy kezelték az embereket, mintha nem is lett volna az ember érték, hanem valami felesleges dolog a társadalomban, amelyből 250.000 embert kivehetnek, mert a társadalom, ennek a 250.000 embernek a hiányát észre sem veszi. Ez a gondolat irányította a törvényhozást minden cselekedetében és emiatt mellőzte el mindig a mezőgazdasági munkások nagy problémáját. Ha hozzányúlt is törvényes úton itt-rott néhány kis részletkérdéshez, nagy általánosságban, a nagy nemzeti célokat szemelőtt tartva soha sem tudott a törvényhozás ezzel a népréteggel behatóbban foglalkozni. Odáig elmentek, hogy elmondták, milyen nagyszerű néprétege ez a magyarságnak, ez a réteg hamisítatlan keresztény magyar réteg, ez nem olyan, mint azok az ipari munkások, akik nemzetköziek, (Donath György: Sohasem mondtuk! A munkásokra nem mondtuk, csak a vezetőikre! — Malasits Géza: Ne tessék ilyet mondani! — Peyer Károly: A munkások választják vezetőiket és tudják, kit választanak!. — Donath György: Ez két külön dolog! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szeder Ferenc: Nagyon érdekes volna idéznem azokat az országgyűlési naplókat, amelyekben az ellenünk irányuló támadások vannak, mert hiszen ezek meg vannak. Jó, én is vezér vagyok, de 29 éves koromig mégis csak ott robotoltam a mezőgazdaságban és csak, a munkások bizalmából vagyok vezér tehát, nem feltolakodott vezér vagyok. Ha az a tárKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ütése 19W. január 26-án, pénteken. 321 sadalmi réteg, amely engem kitermelt, felemelt, egyszer megvonná a bizalmát tőlem, akkor en sem lennék tovább vezér, mert nálunk valaki vezér csak a közbizalom alapján lehet. Mondom, ebből a szempontból kezelték a magyar mezőgazdasági munkásságot ebben a törvényhozásiban, a viszonyai pedig napról napra romlottak és hiába hangoztattak patriarchális szólamokat, hiába dicsérték őket kifelé, a nyomorúság egyre csak nőtt. Hiszen csak az Országos Mezőgazdasági Kamara által kiadott arra a hivatalos kimutatásra hivatkozom, — amelyről mondhatják, hogy csak egy részét tartalmazza a munkabérnek — hogy országos átlagban az 1923. évi 2 pengő 70 filléres napszámbért még most sem értük el. Hivatkozhatom ezekre a számadatokra, amelyekről, ismétlem, mondják, hogy csak része a bérnek, de ez irányadó befolyással bír más munkanemek bérének kialakulására is; irányadó befolyással bír a béresek munkabérének alakulására, a mezőgazdasági munkások napszámbérenek, illetőleg a szokványos munkabérnek az alakulására, a részes földek munkálására és így tovább mezőgazdasági munka egész területere. Hogy ez valóban így van, erre nézve igen érdekes adatok állanak itt-ott az ember rendelkezésére. En kíváncsi voltam arra, hogy általában a mezőgazdaság területén hogyan néznek ki a munkaviszonyok a tapasztalataimon kívül álló esetekben. A kibocsátott körlevelekre több mint kétszáz válasz érkezett be, amelyek pontos számadatok alapján mutatják ki, hogy a munkások munkaviszonyai semmiben sem változtak. Még tavaly, tehát az elmúlt gazdasági év tavaszán is ismeretesek voltak nagyon sok helyen az 1—1.20 pengős napszámbérek, sőt vannak helyek, — erre vonatkozó adatok is rendelkezésemre állanak — ahol szerződéssel kikötik, például az aratási szerződésben, hogy az uradalomban teljesített egyéb munkáért 1 pengő napibért fizetnek. Vannak azonban olyan helyek is, ahol még ezen aluli napszámbéreket is fizetnek. Nem mondom, hogy nyáron, amikor a mezőgazdaságban egyébként is konjunkturális munkaalkalmak szoktak jelentkezni, nem voltak magasabbak a munkabérek, de amikor az ember ezeknek az adatoknak és tényeknek a birtokában van, akkor annál inkább fájó az, hogy a t. túloldalról — amely oldalnak nem vonom kétségbe a szociális érzékét — feláll az egyik képviselő és a nyári magas napszámbérek ellen intéz támadást... (Egy hang a báloldalon: Ki az?) — Gesztelyi Nagy László — ... mondván, hogy ha ez így folyik tovább, akkor megakad a mezőgazdasági termelés. Tragikus volna, ha a mezőgazdasági termelés léte vagy nem léte attól függne, hogy a termelésben foglalkoztatott munkaerő emberiebben élhetne-e vagy csak abban a nyomorúságban tengődik, amelyről Tildy Zoltán t. képviselőtársunk adott igen plasztikus rajzot. Hogy azonban ez így van a cselédviszonyok kialakulásánál is, ahhoz nem fér semmi kétség. Matolosy Mátyás t. képviselőtársam hozott ide adatokat és abból akarta levezetni a mezőgazdasági cselédek viszonyainak rosszabbodását, hogy hány katasztrális holddal kevesebb járandóságot adtak ki kukoricában és egyéb terményben s ebből vonta le azt a következtetést, hogy itt a eselédviszonyok nagyarányú leromlása következett be, mert a terményés pénzbeli járandóságok, stb. csökkentek. 49