Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-76
310 Ai országgyűlés képviselőházának 76 ért, (Ugy van! Ügy van! jobbfelől.) nem zárva ki a komoly, becsületes diszkusszió lehetőségét és a bizottságban egyes változtatások keresztülvitelének lehetőségét, mert hiszen azért vagyunk parlament. Azt hiszem, a miniszter lírral ebben a tekintetben egyetértünk. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Legyen szabad ezek után rátérnem a törvényjavaslat egyes intézkedéseire. A munkabérmegállapítás kérdésében két út lehetséges: hivatalos, hatósági megállapítás, vagy érdekképviseleti megállapodás. Ügy látom, hogy ez a törvényjavaslat kompromisszum a kettő között, mert bevonja maguknak az érdekelteknek a képviseletét paritásos alapon, viszont odaülteti a hatóság által kinevezett elnököt. Meg kell állapítanom, hogy érdekellentét esetén lényegében hatósági döntés következik be. (Felkiáltások a baloldalon: Ez helytelen! —* Papp József: Ez a legroszszabb!) Amint hallom, pártom nagyon szeretett tagjai közül is néhányan közbeszóltak, hogy ez helytelen. Ha gondolkozom rajta, akkor nem tudom, hogy nem ez-e a helyes, (Helyeslés jobbfelől.) mert itt megvan a parlament felelősségrevonási lehetősége a kormányzattal és a kormányzat tényezőivel szemben. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ne gondolja senki se azt, hogy ezeknek a munkabérmegállapító bizottságoknak és ezek tagjainak a szerepe valami nagyon örvendetes és nagyon kedves szerep lesz a jövőben. Egészen világos, ha viták lesznek és a viták után döntések, egyik vagy másik i'éi esetleg nem elégedvén meg a döntéssel, ezeknek a bizottságoknak a fejére fog intézni minden jókívánságot és amennyiben a döntés az elnök kezében, tehát hatósági kézben lesz, a parlament ós az egész közélet telve lesz a felelősségrevonás szavaival. T. Képviselőház! A múlttal szemben ennél a javaslatnál lényeges fejlődést látok a következő pontokban. Az első pont: a, bérmegállapítás a mezőgazdasági munka egész területére, tehát minden munkanemre kiterjeszthető. A következő pont: a bizottságnak automatikusan foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, nem úgy, mint eddig. Nagyon fontos pontnak tartom az ellenőrzés lehetővétételét. Én ezt a rendszert a magam részéről elfogadom, elfogadom azért is, mert őszintén megmondom, hogy nem tudnék a helyébe tenni semmi mást. Ha megnézem a más országokban történt rendezést ezen a téren, lényegileg nálunk fejlettebb és gazdagabb országok sem tudtak más megoldást találni. Hangsúlyozom magam is, hogy biztosítani kellett az eljárás rugalmasságát, alkalmazkodási lehetőségét az ország különböző vidékeihez,, a mezőgazdasági munka sok változatához és a mezőgazdasági itermelés mindenkori helyzetéhez. T. Ház! Felmerült itt egy kérdés, és Matolesy Mátyás igen t. képviselőtársam, ennek a problémának egyik ismerője és nagyon lelkes, meggyőződéses harcosa, felvetette tegnap is, nem kellett volna-e magába a törvénybe kötelező irányelveket beiktatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez talán — mondjuk — könynyebb volna a részesmunka esetében. Vannak olyan munkakategóriák, amelyeknél minden nagyobb baj nélkül le lehetne fektetni bizonyos, irányelveket a törvényben, ha az ilyen törvényes rendezés egyáltalán helyes volna, de ha törvényes irányelvekkel megrögzítenek a mezőgazdasági munkásság díjazásait: ne gondolja senki, hogy ez csak a mezőgazdasági munkás javára szolgálhatna- Lehetnek idők, ülése 1940 január 26-án, pénteken. lehetnek a viszonyoknak olyan változásai, amikor a törvényes megrögzítés, amely mégis csak hosszabb időre szól, magának a mezőgazdasági mukásságnak ártana. Matolesy Mátyás képviselőtársam állandóan a megyei bizottságokról beszélt és azt mondotta, hogy minden a megyei bizottságoktól függ. De hiszen ott van a törvényjavaslatnak egyik . szakasza, t amely lehetővé teszi az országos bizottság irányító munkáját az egész ország térületére, ; s amit ő a törvényjavaslatban kodifikáilni kért, az lehetővé válik azáltal, hogy maga az országos bizottság ezeket a kérdéseket hasznosabban, jobban és célravezetőbben elintézheti, mint egy törvényben megrögzített intézkedés, mert ez az országos bizottság is mindig alkalmazkodhatik a változó, Jbelyzethez. De hadd mutassak rá arra, hogy maga Matolesy Mátyás t. képviselőtársam olyan példát is hozott fel, egy olyan dolog megrögzítését kérte, amely szerintem bebizonyítbatóan a munkásság kárára szolgált volna. Említette azt, hogy órabérek esetén 1 kilogramm búzában kellene törvényesen megszabni a munkás bérét. Jól tudjuk azt, hogy, az árminimálás vagy a bérminimálás akkor, amikor munkáskínálat van, egyúttal bérmaximálás. (Ügy van! jobbfelől.) Abban a pillanatban, amikor tíz munkással több van egy; helyen, mint amennyi elhelyezkedni tud, a minimális munkabér maximális munkabérré válik. (Ügy van! r a jobboldalon.) Visszagondolok a mezőgazdasági válság legnehezebb esztendeire, az 1933-as és 3934-es esztendőkre, amikor például 1933-ban júliustól, tehát aratástól egészen decemberig 8 pengő 80 fillér volt a búza átlagos ára, de voltak hónapok, a téli hónapok, amikor 7 pengő 25 fillér volt a búza átlagos „ára. Ez a távoli vidéken sok helyen 6 pengőt jelent. (Ügy van! a jobboldalon.) A téli hét- vagy maximum nyolcórai munkaidőt számítva, ha törvényes szabályozás lett volná abban az időben, ez azt jelentette volna, hogy egy munkásnak a napibére, 48 fillér, holott abban az esztendőben az inségmunka bére minimálisan I pengő, 1 pengő 20 volt. (Ügy van! a jobboldalon.) Maga az a példa, amelyet Matolesy t. képviselőtársam felemlített, mutatja azt, hogy ezt a kérdést magában a törvényben mégis számokkal, vagy más értékekkel lerögzíteni a munkásság szempontjából káros is lehet. (Egy hang jobbfelől: Veszedelmes!) Matolesy t. képviselőtársain említette az aratómunkásokat. Ö itt egy számot is mondott, holott meg kell jegyeznem, hogy egy ilyen kategória: »aratómunkás«, Magyarországon számokban kifejezhetetlen, azért, mert az egyik esztendőben ennyi az aratómunkás, a másik esztendőben sokkal töb'b, jelentkezik erre a munkára. Vannak nehéz évek, amikor nemcsak a törpebirtokosok és a tíz holdon aluli kisgazdák, de a falusi kisiparosság is — akik ezt a kérdést gyakorlatból ismerik, bizonyságot tehetnek mellettem (Ügy van! a középen.) — megpróbálnak elhelyezkedni az aratómunka területén. Ezen a téren tehát számokkal operálni alig lehel És ha felállítanék egy mennyiséget — ennyi és ennyi aratómunkás van Magyarországon — és azoknak törvényben biztosítani kívánnám, hogy minimálisan, mondjuk, 12 hold aratóterületet kapjanak, egy ilyen megkötés a r mezőgazdasági munka és termelés természetével ellenkeznék, hiszen lehetnek vidékek és esztendők, amelyeken és amikor például egy ilyen megkötés a
