Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

308 Az országgyűlés képviselőházának 76. ülése 19W január 26-án, pénteken. munkások foglalkoztatása számára biztosítani. Én, aki ezekben az esztendőkben ott éltem e között a munkásság között, mindig megrendülten gondolok vissza ezekre az időkre. Az líjabb esztendőkben van némi javulás. Éz a javulás kétségtelenül megállapítható. Javultak a munkakondíciók, javult a munkáltatás mértéke és javultak a munkabérek, hiszen a napszámbér már 1938-ban országos átlagban két pengő fölé emelkedett. T. Képviselőház! Hangsúlyoznom kell ennek az egész kérdésnek mérhetetlenül bonyolult voltát. Munkásproblémákkal, általában ezekkel a kérdésekkel hosszú esztendők óta foglalkozom elméletileg is, a gyakorlatban pedig látom a magam szemével. De őszintén megmondom, hogy minél inkább ismerem ezt a kérdést lényegében és minden vonatkozásban, annál nehezebben tudok ebben a kérdésben állást foglalni. Bonyolult ez a probléma azért, mert egészen máskép jelentkezik az ország különböző vidékein, (Ügy van! jobb felől.) ami égészen természetes, hiszen ha csak a népsűrűséget veszem és nézem a fejérmegyei 57.5-es, a békésmegyei 90-es, a esanádmegyei 87-es, vagy a hevesmegyei 84-es népsűrűséget, világos lehet mindenki előtt, hogy a probléma már csak ezért is másképpen jelentkezik az ország különböző vidékein. De a mezőgazdasági termelésben jelentkező sokféle munkaszokás, — 'hiszen az uradalmi cselédség kategóriája is mennyi különböző munkást rejt magában — a mezőgazdasági munka százféle természete, az egyes vidékeken kialakult munkáltatási rendszerek és azok az eltéphetetlen összefüggések, amelyekkel a mezőgazdasági munkás viszonyai hozzá vannak kötve a gazda viszonyaihoz és az egész mezőgazdasági termeléshez: ezek mutatják azt, hogy ez a probléma mennyire komplikált és mennyire nehezen megoldható. T. Képviselőház! A gazdák helyzetéről és a gazdák szempontjairól is szólni kívánok, bár előttem szólott képviselőtársaim közül Megay Károly képviselő űr érintette ezt a kérdést. Matolcsy Mátyás képviselőtársam viszont úgyszólván teljes mértékben kihagyta, úgyhogy ezt a kérdést talán bővebben is meg kell világítani. (Halljuk! jobbfelől.) Ennél a kérdéskomplexusnál azok vannak a legkönnyebb helyzetben, akik nem értik (Krúdy Ferenc: Az már igaz! Teljesen így van!) vagy akik egyoldalúlag értik, akik értik mondjuk elméletileg, de nem ismerik annak gyakorlatát. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Én néha meglepetéssel látom azt, hogy a magyar közéletben egyesek, a sajtó emberei, politikusok is, mások is. úgynevezett szakértők, milyen könnyű szívvel vágtatnak neki ennek a problémának (Ügy van! Jgaz! a jobb- és a baloldalon.) és milyen apodiktikus ítéleteket mondanak, amelyeknek, ha az ember a reális alapját keresi, könnyen meg lehet látni a tarthatatlanságát.* De nehéz kérdésekben a közéletben általában min, dig azok élnek és dolgoznak a legkönnyebben, akik figyelmen kívül hagynak, mondjuk, egy slyen komplikált kérdésben egy vagy más szempontot és derűs és boldog szívvel mondják ki a maguk fellebbezhetetlennek tartott ítéleteit (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Máriássy Mihály: Nagyon helyes megállapítás!) olyan kérdésekben, ahol semmiről másról nem feledkeznek meg, csak vagy az összes premisszákról, vagy azoknak egyes részleteiről. De bármennyire súlyos és bármennyire komplikált is ez a kérdés, megoldást feltétlenül keresnünk kell benne. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Megay képviselőtársam tegnap idézte Magyarország kormányzójának valóban irányt mutató bölcs és megrendítő szavait, amelyeket én is hallottam az Alföldi Bizottság 1937. évi szolnoki ülésén és amelyeket idéztem is itt a Házban. Ezeknek a szavaknak konklúziója: nem engedhetjük, hogy elsorvadjon a falu népe. T. Képviselőház, ezt az egész kérdést fel kell emelni ebbe a magasságba, nemzeti kérdést kell benne látni; (Horváth Géza: Ügy van!) fel kell, hogy ébredjen minden magyar ember felelősségérzete a magyar törzsnek ezért az értékes hajtásáért és bármi erőfeszítésbe kerül is, a mezőgazdasági munkásság, a magyar földműves-szegénység problémáit ennek a nemzetnek minden körülmények között meg kell oldania. Nem mindegy az ránk nézve, az egész magyarságra nézve, hogy túl a bérvitákon és ellentéteken, amelyek ezen a területen felmerülhetnek, miképpen fejlődik, miképpen él, miképpen boldogul, polgárosodik és művelődik ez a réteg, vagy miképpen megy tönkre, miképpen sorvad el és talán kívánkozik el erről a földről. T. Képviselőház! Rá kell mutatnom arra, hogy a nyugodt megoldás lehetőségét maga a mezőgazdasági munkásság biztosította a nemzet és a kormányzat számára, amikor nehéz esztendőkön keresztül kitartott úgy, mint a frontokon, amikor szörnyű teleken és tavaszokon nem fordult a lázongás eszközéhez, hanem akkor is csak kért, amikor követelni is erkölcsi joga lett volna. (Úgy van! a középen.) Ez a munkásság a mezőgazdasági válság szörnyű esztendeiben fenntartotta a termelés rendjét és semmit ez a nemzet ennek a munkásságnak ebben a tekintetben szemére nem vethet. (Ügy van! a baloldalon.) Ennek a munkásságnak, amikor így tűrni, várni és a türelem idején megfeszített erővel dolgozni tudott, minden erkölcsi jogcíme megvan arra, hogy ez a nemzet valóban fogjon hozzá az ő életkérdéseinek rendezéséhez. (Elénk helyeslés./ A mezőgazdasági munkásság számára talán a legfontosabb és legsúlyosabb kérdés bér- és munkaviszonyai rendezésének kérdése. Azt is hangsúlyoznom kell azonban mindjárt előre és erről majd később bővebben is szólani fogok, hogy nem ez az egyetlen kérdése a mezőgazdasági munkásságnak. A munkaviszonyok és a munkabérkérdés rendezése a magyar mezőgazdasági munkásságnak régi követelése. Nem akarok utalni az alföldi agrárszocialista mozgalmakra, amelyeknek mélyében, mondjuk, bizonyos izgató tendenciájú törekvések mellett már ott volt ez a kérdés is. Ezekre a törekvésekre a felelet rendszerint az volt, amit az 1898:11. tc

% mond, hogy a szerződési feltételek megállapítása a felek szabad egyezkedésének tárgya és amit az indokolás említ, hogy a munkabér megállapítása a legszerencsétlenebb eszköz volna. Koppant érdekes, hogy az 1923 :XXV. te. megalkotása után hogyan alakult a helyzet. Itt csak az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentéseiből legyen szabad idéznem és ezt elfogadnom — mondjuk — a legobjektívebb és legeifogulatlanabb fórumnak. T. Ház! A jó konjunktúra egyik évéről az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése a következőket mondja (olvassa): »Munkásmozgalmak sehol sem voltak, a munkabérmegállapító bizottságok összehívására a legritkább esetben volt szükség.« 1931-ben, amikor a mező-