Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

282 Az országgyűlés képviselőházának 75. ímellébeszélt, mert csupán egy kitételeimmel I foglalkozott, amikor én a kormány feudális beállií/tottságával indokoltam, bogy ezt a kérdést még mindig' nem hozzák a 'megoldás útjára és az ország szín© ©lé. Pedig könnyű volt visaonválaszonilhan Marschall akkori minisizter úirnak válaszolnom, mert azt kérdeztem, hogy hia nem feudális beállítottságú lett volna az akkori kormányzat, akkor miért kellett engem az előterjesztéseik ellenére is az országos mezőgazdasági szociálpolitikai 'tanács tagjai közül kilhúzni, holott az iparügyi tanácsnak már akkor is tagja voltam. Azt hiszem, ez világosan mutatja az akkori kormányzat és rendszer beállítottságát. Sajnos, újra eltelt egy év, az országos szociálpolitikai tanács t

— amint az előbbi interpellációk során említettem — még mindig nem ült össze és újra csak ígéretet kaptunk, ezért 1939 január 11-én Imrédy volt miniszterelnök urat interpelláltam ugyanebben a kérdésben, hogy miért késik a mezőgazdasági munkásság munkabérmegállapításának törvényes rendezése, amire Imrédy volt miniszterelnök úr azzal válaszolt: »Az igen t. képviselő úr hozzám intézte az interpellációt a földimívelésügyi miniszter úr helyett; ezt én úgy fogom fel, hogy Ő a kormányzati politika egyik legfontosabb kérdésének tartja a mezőgazdasági munkásság kérdésének rendezését,« (Felkiáltások a jobboldalon: így is van!) Valóban én évek óta ezt a kérdést a kormányzati politika legfontosabb feladatának tartottam, de azt is meg kell említenem itt a tárgyalásnál, hogy sem Gömbös, sem Darányi, sem Imrédy kormányprogram rajában, sem a Teleki Pál-féle kormányprogrammban a mezőgazdasági munkásság kérdésének törvényes rendezése nem volt benne. (Ellenmondások ,iobbfelől. — Br. Vay Miklós: A cselekedetekben benne volt! —Zaj. — Elnök csenget.) Kénytelen voltam ezt leszögezni, hiszen itt van a volt miniszterelnök úr válasza. — tessék nyugodtan végighallgatni — amelyet felolvastam; ez szintén erről tanúskodik. Azonban nem ez a lényeg, (Br. Vay Miklós: Hanem az öndicséret!) hanem az. hogy hosszú éveken keresztül tartó politikai harc árán a közvélemény és a politikai élet véleményének kialakításával végre ezt a törvényjavaslatot itt üdvözölhetjük és kijelentem, hogy Teleki Mihály miniszter úrnak nagy érdeme az, hogy ezt a törvényjavaslatot idehozta a Ház elé. (Ügy van! Ügy van? — Tar>s a Ház minden oldalán. — Felkiáltások a jobboldalon; El kell fogadni!) Éppen azért, mert én objektíve megmondom a véleményemet, megmondom ezt is, mint ahogy annakidején néhai Gömbös miniszterelnök úrnak is itt az ülésteremben megmondtam, elvitathatatlan érdeme, hogy a földkérdést újra felszínre vetette és idehozta az ország színe elé.. Ugyanígy Teleki Mihály miniszter úrnak elvitathatatlan érdeme, hogy évekig tartó folytonos ígérgetések után volt bátorsága és volt érzéke ahhoz, hogy ezt a kérdést a törvényhozás elé hozza. (Zaj.) Éppen ezért, amikor én ezt objektíve leszögezem, ugyanakkor ki fogom fejtem, hogy ezzel a törvényjavaslattal szemben mégis állást kell foglalnom és mégis e javaslattal szemben kellett feliratkoznom. Kérem szíves türelmüket, hogy ezt megindokolhassam. (Zaj. — Bálijuk! Halljuk!) Boldog lennék, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadhatnám, mert akkor megnyugodnék, hogy végre ez az évekig, évtizedekig vajúdó kérdés valóban nyugvópontra jutott. Én azonban ezt nem látom, hanem azt látom, hogy ez ülése 194-0 január 25-én, csütörtökön. a törvényjavaslat erős komuroniisszum azokkal az erőkkel szemben, amelyek éveken keresztül ezt a kérdést elgáncsolták és a megoldás teréről eltolták. Álláspontomat azzal fogom indokolni, hogy végigkísérem a mezőgazdasági munka és a munkásság jelenlegi helyzetét, két évtizeddel a háború után. T. Ház! Elsősorban a mezőgazdasági cselédség kérdésével foglalkozom. Hangsúlyozom, hoigy téves az a felfogás, amely úrrá lett még a gazdasági válság mélyén is, amikor azt hangoztatták, hogy a gazdasági cselédség a magyar agrártársadalom legjobban ellátott rétege és nem cserélne egy 10—15 (holdas független kisgazdával sem. Legyen szabad enneík a »nagyon, jól ellátott« gazdasági cselédségnek a helyzetével foglalkoznom. Ebben az országiban ez nagyon tekintélyes réteg, 212.000 főnyi gazdasági cseléd van az 1930-as népszámlálás szerint és ez a több mint 200.000 főnyi cselédség az eltartottaival és hozzátartozóival együtt mintegy 600.000 lelket jelent ebben az országban. Ezt mutatja a statisztikai összeírás. Észrevételem az, hogy a gazdasági cselédek sorsa távolról sem olyan fényes, mint ahogy azt a közvéleményben beállították. Elisimereni, magam is láttam olyan nagybirtokot, ahol a gazdasági cseléd konvenciója 18—20 mázsa. Tessék a ceglédvidéki kisgazda-birtokcikon lévő cselédséget megnézni, ahol 22—23 métermázsa cselédkonvenció is van, de ugyanakkor felemlítettem itt az országgyűlésen számtalan olyan esetet, — így a zalamegyei Elek-zsidók birtokát — abol 14 méterimázsás cselédkonvenció van, és nagy port vert fel annakidején, hogy a Purgly-birtokon is 14 métermázsási gabonacseiédbérek voltak érvényben. N©m tudom megérteni, mi szükség van arra, hogy ebben az országiban a cselédkonvenciónak jelenleg már törzsét képező 14—22—23 métermázsa gabonajárandóság között akár 50—60%-os eltérések is legyenek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt tapasztaltam e kérdés vizsgálatánál, hogy a cselédkonvencióban óriási visszaesés van folyamatban, de nemcsak a gabonajárandóságban. Talán a galbonaikonvenció az a pont, ahol a bér leginkább változatlanul marad meg* és ahol a 17—18—19 'métermázsás cselédkonvenció talán a leggyalkoribb, ezt elismerem. A sokgyermekes cseléd családjának életlehetőségét és életfenntartásainak alapját azonban, a muitban nem a gabonakonvenció adta meg, hanem azok a niell ék járandóságok, amelyek annak a cselédnek a külön kicsi gazdaságát képezték. Ez pedig a foldlkonvemció, a tehélntartás és az állattartás. (Ügy van! Úgy van! balfelől — Matolcsy Tamás: Es a zsidó bérlők ezt nem adják meg!) Legyen szabad ezzel a kérdéssel kissé részletesebben is foglalkoznom hivatalos adatok felsorolásával, bogy lássuk, mennyire súlyos ez a probléma és itt mennyire súlyos probléma megoldásáról van szó. Senki sem vitathatja el, hogy azon a konvenciós földöin termelt kuüiorica vagy krumpli adja e család állatának, sertésének kihízlalásához szükséges élelmet, takarmányt, vagy a baromfitartásíhoz szükséges szemet. Mégis mit találunk itt?_ Azt, hogy a gazdasági cselédek konvenció-földje a háború után, sőt — tovább megyek — aföldreform befejezése óta is rohamosan fejlődött vissza. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Felkiáltások <a 3obboldaloi\: Hol Holf — Baky László: Sajnos, Magyarországon!) Erre is pontosan rá fogok mutatni. Nagyon sajnálom, ha igen t. kép-