Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-74

260 Az országgyűlés képviselőházának toknak kibújni az arányos adózás alól. (Rapcsányi László: Bégen a körmükre kellett volna koppintani!) Hogy az egyéni cég nagyobb terhet visel, az köztudomású. Nem akarok a fejlett technikáról beszélni, mert előttem szólott képviselőtársaim közül ezt többen kifejtették, de tény az, hogy az a szegény kisiparos, az a kisember bevallja, sokszor még saját kárára tévedve is vallja be kis jövedelmét, ami urán az adóhatóság kérlelhetetlenül meg ' is adóztatja; míg a fejlett technika megtalálja a módját annak, hogy ügyes ügyvédi raffinériával kidolgozott adómérlegeket mutasson be; én tudok ilyenekről, mert húsz esztendő óta tagja vagyok az adófelszólamlási bizottságnak és így látom, hogy micsoda raffinériával kidolgozott adómérlegeket mutatnak be egyes nagyvállalatok. Ezt egy példával is igazolni óhajtom, nevek nélkül, de a nevekre nagyon könnyen rá lehet jönni. Budapesten van hat nagy húsvágó cég; ezeknek húsáru-üzletei vannak fényes kirakatokkal a főváros utcáin. A hat ^ cég közül csak egy egyéni cég, öt pedig részvénytársaság.^Az egyéni cég ügye most került éppen az elé az adófelszólamlási bizottság elé, amelynek munkájában alkalmam volt résztvenni. Ennek a cégnek a tulajdonosa, aki szívesen f fizeti az adóiát és akire az igazság jegyéhen tényleg tekintélyes adót is rá tudtunk sózni, számadatokkal igazolta, hogy ugyanakkor a többi öt nagyvállalat együttvéve nem fizetett annyi adót, mint ő egyinaga. Kérdem, igazságos-e ez, hony amikor ugyanolyan vállalata van. mint a többi ötnek is, sőt az öt között talán még na^yoh^ vállalat is van, azok együttesen ne fizessenek annyi adót, mint ő egyedül. Büszke vagyok — mondotta — a családi nevemre és büszkén folytatom üzletemet, de itt igazságtalanságot látok. Amikor pedis- azután kimutatta egyenként , a többi öt cég adózását, akkor eayene^en megdöbbentünk. Mai felszólalásomnak éppen PZ adta meg a tulajdonképpeni alaniát, ho^v nyíb váuossi<?ra hozzak olyan esetet, am°lv sz^z százalékig alátámaoiztia a pénzügyminisztérium eme javallatának beterjesztését (Rapcsányi László: Ide kellene az erő^ kéz!) Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy másik, de nagyon nagy számú kategóriának, a kisiparosok kategóriájának a teherviselését is előhoznom. A kisiparos társadalomra nem foghatja rá senki sem, hogy nem akar résztvenni a nemzet építésében, hogy nem becsüle^L tisztességgel áll oda mindig a nemzetémtő munkába (Ügy van! a középen.) és ha szükséges, talán túlontúl is kiveszi részét az adózásban, mert érzi, hogy neki mint kisexisztenciána.k, szüksége van arra hogv^erős legyen az az állam, amelynek ő egyik adózója és ténvl^g büszke is arra, hogy az adóiát rendesen tu dia fizetni. Ismerek olyan kisiparosokat, akik egyenesen megerőltetik magukat azért, ho^y negyedévenként előre le tudiák fizetni adójukat és megtakarítsák azt a ^2%-ot, amely kedvezményként ~iár annak aki elő^p» b^fiz^ti az adóját. (Közi-Horváth József: Sokszor inkább nem eszik!) , A fővárosi statisztikai hivatal igazgatójának, Illyefalvy Lajosnak a közleményeiben megjelentek Fellner Frigyes egyetemi tanár adatai. Nevezett tanár az 1937. évre 4 9 milliárd pengő nemzeti jövedelmet állapít meg. Ebből 5607 millió pengő jövedelem esik a kisiparra s e jövedelem után 1456 millió pengő közteher sújtja a kisipart, annak fejenkénti közterhe tehát 109 pengő, vagyis egész jövedelmüknek 26%-a. Erre a százalékra fektetem a fősúlyt. 74. ülése 19 W január 23-án, kedden. Ezzel a százalékkal a kisipar adózásban a második helyet foglalja el a hitelforgalom után, amely 27'6%-ot fizet. A gyáripar' ezzel szemben már csak 14 7>á-ot fizet és még arra is hivatkozhatom, amire Laky Dezső képviselőtársam is hivatkozott, hogy a 20.000 pengőn felüli fizetésű nagyvállalati vezetőknek az adózása 22>á. Ha tehát a 20.000 pengőn felüli jövedelmet élvezők 22%-ot adóznak, a kisiparosság viszont, amely nagyon sokszor még a létminimumért is küszködik, 26%-ot adózik, akkor kérdezem, hol van itt az arányos és igazságos adóztatási A forgalmi adónál 104 millió pengőből 18-1 milliót fizet a kisipar s ezzel a mezőgazdaság 22,Ö-a után következik. A vámok 47 millió pengős összegéből szintén a második helyen veszi ki a részét s érdekes, hogy csak a kisipar 7'8 milliós megterhelése után jön a gyáripar, 4 4 millióval. Ez azonban természetes, mert a vámvédelem, a vámkedvezmény éppen a nagyipar érdekében van. A 315 millió pengő fogyasztásiadófcevételből 11*2 millió szolgái adóalapul. 1932-ben az egyenesadó az összes, közterheknek 621>6-a voit, a közvetett adóké viszont ö7 d%. Három évvel később, 1935-ben az egyenesadók már csak 45'6%-kal szerepeltek, a közvetett adók pedig 54 4/o-ra emelkedtek fel, vagyis 16'5% különbözetet tettek ki, ami megint csak súlyosabbá tette a kisemberek helyzetét, (íviarothy Karoly: Így van! Megdöbbentő!) mert mentől inkább emelkednek a közvetett adók, annál súlyosabbak a kisemberek terhei. (Maró

thy Károly: Átrakják a kisemberek vállaira az adót! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Müller Antal: T. Ház! Laky Dezső képviselő úr nagyon értékes megállapításai mindenkit lekötöttek, (Zaj a szélsőbaloiaalon. — Elnök csendet.) nekem azonban legyen szabad pár tételére válaszolnom, éppen a kisipar szempontjától. Aít, hogy a javaslatot ne csak adóügyi szemponttól bíráljak, hanem nemzetgazdasági szempontból is, én is helyeslem, de ha ez vonatkozik a nagyiparra, akkor fokozottabb mértékben áll kisiparosainkra is. Hogy a részvénytársasági vagyon 1932-től 1935-ig 400 millió pengővel emelkedett; ez azt mutatja, hogy a nagyiparnak konjunktúrája volt; bárcsak elmondhatnám ezt a kisiparról is. Amit Laky Dezső képviselőtársam a nagyvállalatok szociális terűéiről mondott, az tényleg úgy van, de a szociális teher még jobban érezteti hatását a kisembereknél, a kis munkaadóknál. Ha a javaslat — amint Laky Dezső mondotta — a közvélemény hatása alatt született meg, erre azt mondom, hogy annál jobb, mert hiszen akkor mindenkinek a tetszésével találkozik. (Egy hang a jtbuolaalon: Úgy van! Nagyon bölcs javaslat.

1 — Kapcsányi juaszló: Csak nem ilyen formában !) T. Hái! Ez alkalommal is köszönetet mondok a pénzügyminiszter úrnak, hogy a költségvetés tárgyalásakor bejelentette a kisiparosok adójának könnyítését. Meggyőződésem, hogy ez a miniszteri bejelentés a jövőben konkrét eredményekkel is fog járni a kisiparosság javára. Ugyancsak helyeslem a jelen javaslatban a szövetkezetekkel tízemben érvényesülő méltányos elbírálást, hiszen a szövetkezeti forma felel meg legjobban a kisemberek érdekeinek. A szövetkezet — legyen az termelő, értékesítési vagy fogyasztási —nem azért alakul, hogy nagy jövedelmeket vágjon zsebre, han^m azért, hogy a szövetkezetben tömörült kisemberek érdekeit szolgálja. (Kapcsán y i László: De csak papíron!) Ilyen szép eredményeket mutatnak például országunk