Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-73
Àz országgyűlés képviselőházának 73. séges, hogy szervezetét kibővítsük, létszámát felemeljük, mert lehetetlenség, hogy hosszú esztendőkön keresztül nem kapunk döntéseket a Közigazgatási Bíróságtól. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Ez jogbizonytalanságra vezet. (Taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hároméves restanciájuk van! — Gr. Serényi Miklós: A petíciót letárgyalják!) o . Legyen szabad még felhoznom aggályaimat az adócsalásra vonatkozóan. A törvényjavaslat egyáltalában nem helyesen, hanem pongyolán, jogásziatlanul intézkedik az adócsalás kritériumaival kapcsolatosan. Az adócsalásról az 1920: XXXII. te. intézkedik, amely az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről szól. Egy egészen kiváltságos privilegizált bűncselekménynek, egy sui generis delictumnak minősíti ez a törvény és az azóta hozott többi adótörvény és egyéb szabály is az adócsalást, amennyiben azt mondja, hogy adócsalásnak az a bűncselekmény tekintendő, amelyet valamely köz adóról, vagy egyéb köztartozásról rendelkező törvény, illetőleg szabály kifejezetten adócsalásnak nyilvánít. Rendben is volna minden, hiszen megmondják az egyes szabályok és törvények, hogy mikor követ el az a vállalat, vagy a vállalat részéről egy fizikai személy bűncselekményt, ellenben az a baj, hogy az adócsalás üldözése különleges szabályok szerint történik. Ez a szabályozás azt mondja, hogy a királyi ügyészséghez beadott feljelentést — tudniillik ezek a cselekmények is hivatalból üldözendő cselekmények — a királyi ügyészség köteles a pénzügyi hatósághoz áttenni és a további eljárás a pénzügyi hatóság rendelkezési körébe tartozik és csak a pénzügyi hatóság által kimunkált és megállapított megrövidítési összeg miatt lehet továbbfolytatni. Ha megnéznénk az adócsalások statisztikáját, hogy hányan voltak 1920 óta adócsalás miatt megbüntetve, — amit szintén nem tárt fel a javaslat — akkor azt hiszem, csak elenyészően csekély számban találnánk ilyen bűncselekmény miatt hozott ítéleteket éppen azért, mert a pénzügyigazgatóság szinte szuverén jogkörébe vonta azt, hogy akar-e valakivel szemben adócsalás miatt eljárni, vagy sem. Ezt is reformálni kell. Ez hivatalból üldözendő cselekménynek van minősítve, ez független a pénzügyi hatóságtól, bízzuk tehát kizárólagos joggal a királyi ügyészségre és a bíróságira a bárki által adócsalás miatt tett feljelentés ügyében folytatandó rendes eljárás sorsát; akkor majd meg fogjuk látni, hogy több ítéletet fognak hozni adócsalás miatt (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és iaz elrettentő eredmény következtében később (kevesebb adócsalást fognak elkövetni, {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon hiányosnak és jogásiziatlannak tartom azt, amikor a javaslat azt mondja, ihogy »adócsalást követ el az a vállalat...« A javaslat vége azt mondja, hogy egyébként a büntetőtörvénykönyv rendelkezései irányadók. Tisztelettel kérdem, hogy a vállalat, mint jogi személy, hogyan tud adócsalást elkövetni? Lehet, hogy a törvényjavaslat nem a vállalatira, hanem a vállalat egyes személyeire, vezetőire vágy nem tudom kikre gondolt, de azért semmi esetre sem kellene, hogy ez ellentétben legyen a büntetőtörvénykönyv általános szabályaival, amelyek szerint bűnvádi eljárás alanya csak fizikai személy lehet. Ha tehát azt mondjuk, hogy a vállalat követi el az adócsalást, akkor ez olyan törvényes intézkedés lesz, hogy ezt a ülése 19hO január Í9-en, pénteken. 237 bűncselekményt soha senki a társulati adózással kapcsolatban nem követheti el. Ez így van, pénzügyi államtitkár úr, méltóztassék utána nézni ennek a Btk.-iban. Szükségesnek tartom tehát, hogy a javaslatban a »vállalat« sízó határozottan körülírássek és jelöltessenek meg azok a vállalati személyek, akik adócsalás vétsége vagy bűntette miatt elmarasztalhatok, mégpedig jelöltessenek meg ezek a személyek nemcsak annak a cégvezetőnek vagy annak a könyvelőnek a személyében, aki az adó megrövidítésére alkalmas mérleget és adatokat a pénzügyigazigatóság, illetőleg a pénzügyi ihatóság elé terjesztette, hanem jelöltessenek meg mindazok a vállalati vezetők is, akik a felügyelettel meg vannak bízva. Mindezeknek a felelőssége terjedjen ki nemcsak a pénzbírságokra, — amint a javaslat mondja — hanem azok is legyenek szaihadságvesztési-büntetéssel is sújthatok. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mondom jelöljük meg ezeket a személy eket és ha a javaslat megjelöli őket, aíkikor azt hiszem, nagyobb eredményeket fogunk; elérni a társulati adózás terén. Pongyola megjelölésnek tartom iaz,t is, amikor a pénzbírságokkal kapcsolatban, noha ezt az egyetemleges felelősséget érzi a pénzügyi kormányzat is, megmondván, hogy a kiszabott pénzbírságokért felelősséggel tartozik a váll&>lati igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál pedig az ügyvezető, de azt már nem, mondja meg a javaslat, hogy a pénzbüntetések érá is egyetemleges felelősséggel tartoznak-e. Már pedig a (pénzbírság és pénzbüntetés között nagy különbség van, mert a pénzbírság nem változtatható át szabadságvesztés-büntetésre, viszont a pénzbüntetés igen. Itt is kibújnak tehát azok a vállalati vezetők, akik esetleg utasítást adtak ilyen helytelen könyvelésire, tehát itt is szükséges volna kimondani azt, hogy nemcsak a pénzbírságokért, hanem pénzbüntetésekért is egyetemleges felelősséggel tartoznak. T. Ház! Mindezek figyelembevételével legyen szabad csak annyit (megjegyeznem, hogy a többségi pártból felszólalók azt mondták, hogy ez a javaslat a kitűzött célt el fogjiai érni. (Ügy van! Ügy wan! jobbfelől. — Rapcsányi László: Szerintük!) nekem pedig az a véleményem, hogy ha ezt a kitűzött célt fogja elérni, akkor ig'azán nem nagy célt fogunk elérni. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Annyit mindenesetre el fogunk »érni, — amint ezt az 1939 július 1-től 1940 végéig terjedő időre szóló költségvetési adatokból látjuk — hogy a társulati adóiból 4,050-000 pengővel több bevételünk lesz, mint amennyi az elmúlt esztendőben volt. Szerintem azonban még ennyi sem lesz, mert a kárpátaljai vállalatok társulati adója, amelyek imég ebben figyelemibe véve nemi voltak, ezt a 4 milliót elenyészteti, úgy hogy semmivel sem lesz több bevételünk, mint faimencnyi a társulati adóból eddig, volt. Ha ezt a kívánt célt akarja a többségi párt elérni, ezt a célját a törvényjavaslat egészen biztosan eléri. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalról: Propagandiaicélokra ki lehet lovagolni ezt is!) T. Ház! Befejezem felszólalásomat és újólag rámutatok arra, hogy bizonyos erőtényezőknek a kezeit láttuk annak a kéznek a tolla mellett (megjelenni, annak a szőrös kéznek jelenlétét láttuk, amely fél... (Szász Lajos pénzügyminisztériumi államtitkár: A szőrös kéz nagyon tiltakozik, hogy ő ebben részes!)
