Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szomorúan és megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy ez a javaslat e célok eléréséhez egy fél lépéssel sem visz bennünket közelebb. Az egyik többségipárti felszólaló azt mondta,

f

hogy mi, nyilasok, nem lépegetni akarunk előre, hanem ugrani akarunk, még pedig sötétbe. Nézzük meg tehát ezt a törvényjavaslatot, vájjon mit akar az elérni? A lehető legnagyobb csodálkozással állapítom meg, hogy ebben a törvényjavaslatban egyetlenegy statisztikai adat sincs, sem az eddigi állapotra, sem a jövőben elérhető eredményekre nézve. Én tiszteletben tartom az adózásnak azt az egyik kritériumát, hogy bizonyos hivatali titoktartásra szükség van. Tiszteletben tartom, azt az elvet, hogy nem tartoznak a nagy közvélemény elé sok vállalat belső életében jelentkező tünetek, bevételek s azok hovafordítása, de a magyar törvényhozás igényt tarthat arra, hogy előtte a tényállást minden tekintetben feltárják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt pedig egyetlenegy statisztikai adatot sem közöltek és azt kell megállapítanunk, hogy az ellenzéki oldalról Matolcsy Mátyás volt az, aki a szükséges statisztikát saját szorgalmaiból munkálta ki és mégis valamire való képet tudott elénk tárni. (Egy hang a jobboldalon: A Statisztikai Hivatal munkálta ki! — Rapcsányi László: Ezt Matolcsy Mátyás munkálta ki! — Elnök csenget.) Ezt a Statisztikai Hivatal nyers adataiból Matolcsy Mátyás munkálta ki, közelebb hozva ennek a javaslatnak kívánalmaihoz. íme tehát azt, amit a kormányzat elmulaszt a törvényhozás részére megtenni, az, ellenzéki képviselők egész sorának kellett kipótolnia. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen ugyanis, t. Ház, hogy ha ilyen statisztikai adatok hiányában tárgyalunk erről a törvényjavaslatról, ahhoz hozzászólunk és megszavazzuk, akkor az tényleg nem egyéb, mint sötétbeugrás, mi azonban nem akarjuk ezt a sötétbeugrást megcsinálni, (Rapcsányi László: Rugóra ugrás!) mi ezzel a törvényjavas lattal szemben bizalmatlansággal viseltetünk és mi ezt a javaslatot nem szavazzuk meg. Azok, akik erről a javaslatról statisztikai adatok hiányában tárgyalnak, csak a sötétben botorkálnak. Azt hiszem, a pénzügyi kormányzat részéről bizonyos tendencia is mutatkozik abban, hogy a statisztikai adatokat nem tárta fel és itt jutok el annak megállapításához, hogy a kartelérdekek és a kereskedelmi nagyvállalkozások keze nincsen távol attól, ahogy ez a javaslat megszövegeztetett és ahogy a törvényhozás Háza elé került. (Rapcsányi László: Ügy van!/ En éppen ellenkezőleg, elképzelni sem tudom azt, hogy a kereskedelmi érdekeltségektől, az iparkamaráktól, a Tébe-től, a Gyosz-tól és a többi érdekeltségtől a pénzügyi kormányzat a szokásoknak megfelelően ne kért volna előzetesen irányelveket a törvényjavaslathoz és ne kért volna a célkitűzésekre vonatkozólag véleményeket és javaslatokat. Ezeknek birtokában és ezeknek alapos mérlegelése után, de mindenesetre a kereskedelmi vállalatok érdekében történhetett, hogy ilyen javaslat került a Ház elé. T. Ház! Egy bizonyos kétarcúságot látok ebben a javaslatban és egy kétarcúságot a' pénzügyi kormányzatban is- Kétarcúság ez, mert mi történik? A kormány az egyik oldalon enged a közvélemény nyomásának, amely köz véleményt éppen a többségi párt idézett elő a választások alkalmával a sokszor emlegetett és elcsépelt választási plakátokkal, amelyeken az ülése 19W január 19-én, pénteken. 233 állt, hogy igazságos és arányos adórendszert követelünk, — tehát nem is kívánunk, hanem követelünk, (Rapcsányi László: Kitől 1) — amikor pedig a közvéleményben ilyen kívánságokat ébresztett fel és a közvélemény követelni kezdi most már a törvényihozás első ülésszakának berekesztése után, hogy tessék ezt a követelést valóra váltani, akkor azt mondja a pénzügyi kormányzat: íme itt van egy törvényjavaslat a társulati adó reformjáról, ezzel mái az egyik követelmény teljesítve van. (Rapcsányi László: Vakulj magyar!) Helyes a közbeszólás, ez egy »vakulj magyar« törvényjavaslat, mert amikor Janus-arccal azt mondja a kormány a közvélemény felé: nyugodj meg, itt van a te érdekeidet, a szervezetlen nagy adófizető tömegnek, a fogyasztó kisközönségnek érdekeit akként szem előtt tartó javaslat, hogy a társulatokra nagyobb adót vetünk, tehát reátok kisebb adót vetünk, megélhetésteket könnyebbíteni tudjuk, légy megnyugodva, ilyen javaslat ez, ugyanakkor azonban a törvényjavaslat számos intézkedése alkalmat ad arra, hogy a pénzügyi kormányzat arcának másik felével megnyugtassa a karteleket, trösztöket, szindikátusokat, kereskedelmi vállalatokat, hogy ne féljetek, ez a javaslat nem olyan, hogy nektek ártalmat okohatna. T. Ház! Ha figyelembe vesszük, hogy éppen azok a kereskedelmi társaságok, amelyeknek adórendszerét most reformálni akarjuk, a legszükségesebb közszükségleti cikkek előállításával foglalkozó vállalatok közé tartoznak s ha azt látjuk, hogy a fának, szénnek, mésznek, építőanyagnak, cukornak, szesznek, élesztőnek és minden más ilyen közszükségleti cikknek megvan a maga kartelje a magyar gazdasági életben és élvezi azt a monopolisztikus helyzetet, amely a mostani kapitalisztikus berendezésünk mellett lehetséges, (Rapcsányi László: Zsebeli a hasznot!) és ha azt látjuk, hogy a javaslat szerint is elsősorban az ingóvagyont, amelyet eddig nem nagyon tudtunk megfogni s a konjunkturális jövedelmeket kívánja a törvényhozás megfogni és ha ezt a helyes célkitűzést tartjuk szem előtt, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezekkel a karte lekkel szemben sokkal hatékonyabb és sokkal erősebb intézkedések lettek volna indokoltak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ne felejtsük el, hogy ezelőtt másfél évtizeddel még az egyetemen is akként oktattak, hogy a kartelmegállapodások a jó erkölcsökbe ütköznek és ennek következtében bírói jogsegélyben nem részesíthetők, olyanok, mint a kártya' adósság vagy kocsmaadósság, tehát amikor a magánjogunk klasszikus elveinél fogva ezek jogvédelemben nem részesültek, akkor El JVEIJL ~ teltörvény, amelyet ezelőtt hat vagy hét évvel hozott a magyar törvényhozás, nemhogy tör vényhozási úton és módon a tételes jogrend szerben rögzítette volna le ezt a jogállapotot, ezt a bírói gyakorlat által kifejlesztett jogállapotot, hanem ellenkezőleg, lefektette azokat a szabályokait, ahogyan Magyarországon karte! megállapodásokat létesíteni lehet! Megmondotta, hogy mit kell irányelvül tartani, milyen szabályokat nem szabad szem elől téveszteni és csak annyit kíván az államkincstár, hogy ezekből a karteljövedjelmeikből 0'5%-os részesedést kartelilleték címén fizessenek be az állampénztárba. Tehát a kartelmegállapodásokat itt is törvényesíti, ezeknek működését lehetővé teszi, az árszabályozás terén pedig egyenesen kívánatossá teszi a törvényhozás s amikor ott kívánatossá teszi, ,a másik oldalon, az adózási 36*