Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. többé-kevósbbé megszüntesse és módot és lehetőséget adjon a felszabadult területek közönségének arra, hogy a magyarországi politikai életbe beleilleszkedve kifejezést adjon elhatározásának. Hubay képviselő úr ebben a vonatkozásban is tett megjegyzést. Azt mondotta, hogy más ez a rendszer, mint a magyarországi rendszer. Mi ezért csak hálás köszönetet mondunk, mert a magyar kormány és a belügyminiszter úr azért módosította három vonatkozásban a magyarországi választási rendet .javunkra, hogy ne oktrojálja ránk a magyar választási rendet, hanem legyen egy átmenet aközött, amit mi megszoktunk és az itteni, a magyarországi állapot között. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) És itt kénytelen vagyok valamire rámutatni. Nagyon kérem a magyar politikusokat, a magyar képviselőház minden tagját pártkülönbség nélkül, hogy nagyon óvatosan tegyenek mindig összehasonlítást a volt csehszlovákiai viszonyokkal, még pedig két okból. Először is azért, mert ott minden jó csak látszat volt a magyarság szempontjából, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) amely jő látszat mögött a leggaládabb törekvések dolgoztak; másodszor pedig azért, mert minden összehasonlítást, amely rájuk nézve kedvezőnek látszik, Benesék, akik odakinn leselkednek, felhasználnak arra, hogy azt mondják, mi jobban éreztük magunkat ott, másrészt felhasználják arra, hogy Magyarország legnagyobb, legszentebb érdekei ellen tovább dolgozzanak. (Ügy van!! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Nagyon természetes, hogy a felszabadult területen nem lehetett választani a felszabadulásig érvényben volt választási rendszerrel, mert természetesen nekünk, a kisebbségnek, a hazatérőknek kellett alkalmazkodnunk, az itthoni, a hazai állapotokhoz és ismétlem, azért sem, mert mi egy olyan választási rendszerben voltunk odaát, amely látszatra, kifelé nagyon demokratikus volt, de egyúttal minden lehetőséget megadott arra, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai területek őslakosságát — elsősorban pedig magyarságát — tönkretegye, elpusztítsa. ' (Ügy van! Ügy van! —• Taps jobbfelől és a középen.) Amikor a belügyminiszter úr és a magyar kormány három nagy vonatkozásban eltér ebben a javaslatban a magyarországi választási Trendszertől, akkor ezzel honorálni akarja azt a hősies magatartást, amelyre Hubay képviselő úr is hivatkozott és amelyet olyan szépen, •olyan lelkesen fejezett ki Mezey Lajos i képviselőtársam, amely magatartást mi ott a cseh törekvésekkel szemben tanúsítottunk. Ezért nem kritika, hanem csak hálás köszönet jár. (Ügy van! Ügy van!) Ne felejtsük el, hogy nem egy új magyar választójogi törvényjavaslatot tárgyalunk ma, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hn nem tárgyaljuk a háromnegyed résznek az-zal az egynegyeddel való kiegészítését, amelyet be kell illesztenünk a hazai viszonyokba. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha majd egy új választójogi törvényt fogunk tárgyalni, akkor egészen biztos, hogy a mi padsorainkban is lesznek olyan képviselők, akik más állásponton lesznek és akik elvi kérdésekben a választójog kiterjesztésével, szűkítésével vagy rendszerével kapcsolatosan meg fognak nyilatkozni, ma azonban nem az a feladatunk e törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban, hogy kritizáljuk, a. magyarországi rendszert, (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) hanem csak az, hogy megnézülése 1939 december 12-én, kedden. 11 zük, hogy ez a kiegészítő javaslat miképpen illeszt be bennünket á magyarországi rend-, szerbe. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Egy hanff jobbfelől a túlsóbaloldal felé: Hallottákf) Pártunk, amelyet szeretek és ismétlem, mindig is nemzeti kollektivumnak hangsúlyozok, — mert mi nem párt voltunk a cseh rabság alatt, hanem nemzeti kollektívum —• három fő kívánsággal állt elő a felszabadult területekre vonatkozó választási rendszerrel kapcsolatban. Az egyik az volt, hogy bármetnnyire is más az érvényben levő 1938 : XIX. te, mégis engedtessék meg, illetve tétessék lehetővé az, hogy azok a magyarok, akik a csehszlovák választáson résztvettek s egyszer már gyakorolták választójogukat, résztvehessenek a magyar választásokon is, miután most hazakerültek. Örömmel állapítom meg, hogy a belügyminiszter úr ezt a maga részéről a legteljesebb mértékben honorálta s őzzel igenis a mi népünk körében megnyugtató gesztust tett, amely azt mutatja, hogy senkit sem akarnak megfosztani attól a jogától, amelyet egyszer megszerzett, amelyet azonban akkor nem a magyarság érdekében adtak*» hanem csak azért, hogy a csehszlovák látszat-, kirakatpolitikát ezzel is szolgálják. (Taps v jobboldalon.) A másik előzmény, gesztus az volt, hogy ez a törvényjavaslat az állampolgárság kérdésével kapcsolatban kimondja, hogy nem a magyarországi választójogi normák az irányadók, hanem ha igazolva van minden kellékkel, hogy az illető ott választójoggal bírt s az állami főhatalom megváltozása után állampolgársági joggal bír, az máris szavazati jogot nyer. Mi nagyon jól tudjuk de most már tudja Magyarországon is mindenki, hogy milyen nagyjelentőségű ez az intézkedés, hogy nem kell majd minden felvidéki polgárnak a bizonyítványok seregéért szaladgálni csak azért, hogy a választási névjegyzékben benne 1ehessen és szavazhasson. Mi hálásan köszönjük ezt az intézkedést is. Usryancsak megértésről tanúskodik az a rendelkezés is, amely azt mondja, hogy a lakásváltoztatást nem veszik tekintetbe abban az esettben, ha ez a lakásváltoztatás azért történt, mert a földreform felülvizsgálása révén a magyar földmíves, a magyar paraszt földhöz jutott és ennek következtében költözött el az elmúlt évben vagy ebben az évben más helyre. T. Ház! Én még egy szakaszt bevettem volna, még pedig azt, hogy eltekintve az 1938. évi XIX. te. rendelkezéseitől nincs választójoguk azoknak, akik sokat és súlyosan vétkeztek a magyarság ellen. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Egészen biztos, hogy akkor nem a mi táborunkból maradtak volna ki választók, hanem azoknak sorából, akik ma a legszélsőségesebb és a legradikálisabb nemzeti iránvt akarják képviselni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert ezek voltak azok, akik a magyar érdekeket semmi esetre sem akarták szemelőtt tartani. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobboldalcn és a középen.) Ha valaki megérti, szereti a fiatalságot, azok mi vagyunk. Hála Istennek, a miniszterelnök úr még ma is a legfiatalabb közöttünk. (Éljenzés a középsn.) Mi 1912-ben mind igen fiatalok voltunk, amikor ezt a nagy és nehéz politikai munkát megkezdtük. Azt tapasztaltuk munkálkodásunk elején, de a derekán is, hogy a magyar nép tömegeiben nem volt elég 2*