Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
212 Az országgyíltés képviselőházának 72, mellőzzem az előttem szólott t. képviselőtársam beszédére adandó reflexiókat. T. Ház! Előttem szólott képviselőtársammal ellentétben én a legnagyobb örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mint amely évtize des kívánságot honorál, amely különösen az agrártársadalom hosszú idő óta folytatott küzdelmének eredménye és az egyenlő teherviselés elvének megvalósítását kívánja szolgálni. Mielőtt rátérnék magának a javaslatnak tárgyalására, általános közgazdasági szempontból kívánom megindokolni e javaslat idehozatalának szükségszerűségét és rá akarok mutatni arra a sok hiányra, amely eddig a társulati adó kimunkálása terén fennállt, s amely hiányosságok reformjáért hiába küzdöttünk a múltban, mert nem akadt pénzügyminiszter, aki ezt a javaslatot a Ház elé hozta volna. T. Ház! Szükség volt erre a javaslatra azért is, mert kétségkívül meg lehet állapítani, hogy a társulatok adóterhe ma távolról sem olyan súlyos, mint az ingatlanokat terhelő adó. továbbá mivel az ingó tőke jövedelménél az adózás alól való elvonás könnyebb, mint az ingatlan tőkénél. Az igazságos adóztatás elvének megvalósítása felé visz ez a javaslat, ameJy a közteherviselés szempontjából nem más, mint az ingó tőkének az ingatlannal való egyenlősítése és az eddig ebben a vonatkozásban fennállott különbségnek a kiküszöbölése. Ez a javaslat kétségkívül alkalmas arra, hogy a társulati adóra vonatkozó törvényes rendelkezéseknek a kincstárra nézve eddig hátrányos voltát megszüntesse és a társulati adó alá eső vállalatoknak más adóalanyokhoz arányosított és a közterhekből arányos részesedését lehetővé tegye. Múlhatatlanul szükséges ugyanis megszüntetni azokat az aránytalanságokat, amelyek a társulati adó alanya javára az általános kereseti adó, valamint a jövedelem- és vagyonadó alanyaival szemben fennállanak. Meg kell szüntetni a törvénynek azokat az egyoldalú rendelkezéseit, amelyek a nem realizált veszteségek elszámolását megengedik, de ugyanakkor a nem realizált nyereség megadóztatását mellőzni engedik. Az úgynevezett családi részvénytársaságoknál jelenleg fennálló és az adó furfangok tűzfészkét alkotó lehetőségeket a legradikálisabb intézkedésekkel ki kell küszöbölni. A vállalatok személyi kiadásainak vizsgálata és a vezetőtisztviselők aránytalan fizetésének adóügyi korlátozásokkal való megszün- . tetése fontos szociális és financiális kérdés.' A korlátolt felelősségű társaságok^ korlátlan lehetőségeket nyújtanak a visszaélésekre, működésüket tehát a családi részvénytársaságokkal azonos elbírálás alá kell venni. A nyugdíj-, segély- és a többi alapokban nyújtott szolgáltatásokat korlátozni kell. A tőkeérdekeltségeknek és a vállalatok érdekeltjeinek juttatott szolgáltatásokat a legalaposabb vizsgálat tárgyává kell tenni. T. Ház! Az általános kereseti adó, valamint a jövedelemadó kivetésénél meghonosított becs lési eljárást nem lelhet mellőzni a társulati adó alá eső vállalatoknál sem. A becslés korlátozott lehetőségét kívánatos volna a javaslatba is beiktatni. Itt elsősorban azokra a családi részvénytársaságokra kell gondolni, amelyeknek nyilvánossága valósággal illuzórius. A korlátolt felelősségű társaságokat a családi részvénytársaságokal hasonló elbírálás alá kell veni. Például egy általános kereseti adó alá eső vas- és más kereskedő körülbelül tízszerannyi adóalappal rendelkezik, mint egy ugyanolyan forgalmat lebonyolító vállalat, amel> azonban társulati adó alá tartozik. Éppen azért ülése 19W január 18-án, csütörtökön. mindent el kell követni, hogy ezek az aránytalanságok adójogunkból kiküszöböltessenek és ezzel a törvényjavaslattal minden módon intézmenyesen biztosítttassék a helyes megoldás, az. egyenlő teherviselés keresztülvitele. Lássuk most már közgazdasági szempontból, hogy milyen okok késztethették a kormányt arra, hogy ezt a javaslatot idehozza. A »Kereskedelmünk és iparunk az 1936. évben« című könyv előadja a Gazdaságkutató Intézet jelentése alapján, hogy Magyarországon az ipari vállalatok prosperitása Európában az 1930—1936. évek közötti időben a legmagasabb volt. Amíg például Svédországban csak 1247, Nagy-Britanniában 120'9, Németországban pe dig 107-6 volt az indexszám és Norvégiában is ezekhez hasonló nívón mozgott, addig Magyarországon 130'6 volt az indexszám. Láthatjuk tehát, hogy ebben a hét esztendőben Magyarország az élre szökött és megelőzte Svédországot, Norvégiát, Németországot és Angliát is. Ezt igazolja a Köztelek 1936 május 10-én meg jelent cikke is, amely arról szól, hogy 1926-ban kereken négymilliárd pengő volt a magyaror szági vállalatok alaptőkéje, 1936-ban pedig, tehát tíz évvel később, ez az összeg már nyolcmilliárdra emelkedett. Azóta még inkább emelkedtek az alaptőkék. Ebben a tíz esztendőben a nyereség évi átlaga 100. millió pengőt tett ki. Ha olvassuk a Magyar Általános Hitelbank 1936. évi jelentését, abban is azt látjuk, hogy az eddigi vállalati eredmények 10—12%-kai voltak kedvezőbbek, mint a megelőző esztendőkben, ai. 1936. év azonban 15%-kal múlta felül a megelőző éveket. A Magyar Nemzeti Bank 1937. évi jelentésében ugyanezeket a számadatokat találjuk. A jelentés azt mondja (olvassa): »Magyarország az elmúlt évben azok közé az országok közé tartozott, amelyekben az ipari termelés a legnagyobb emelkedést mutatta. A gyáripari termelés mennyisége az év első három negyedében 18% -kai haladta meg az egy év előtti adatokat«. A Magyar Gazdaságkutató Intézet 1939. évi november havi helyzetjelentésében ugyanezeket olvashatjuk. Ez a jelentés ezt mondja (olvassa): »A magyar gazdasági élet az utolsó hónapokban a teljes foglalkoztatottság jegyében áll. Az ipari termelés, melynek szinvonala 1938 tele óta állandóan rendkívül magas, a háború kitörése óta még emelkedett. Az ipari termelés volumenjét jelző indexszám 156*3%-kai volt nagyobb, mint az elmúlt esztendőben elért csúcspont«. Mindez azt igazolja, hogy az ipari termelés fejlődése az elmúlt időkben olyan óriási eredményre tudott szert tenni, hogy méltán lehet kívánni tőle azt, hogy a teherviselésben is en nek megfelelő arányban vegyék ki részüket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nagyon érdekes idevonatkozólag például a kiviteli statisztika, ha megnézzük például a vas- és félgyártmányok, gépek, vasáruk, kikészített bőrök, maláta, bauxit, len, kender, jutafonál, e kilenc árucsoport kiviteli statisztikáját 1933-tól 1937-ig. 1933-ban 36-4 millió volt a kivitel, 1934-ben 46-8 millió, 1935-ben 696 millió, 1936-ban 71 millió, 1937-ben pedig 88'6 millió. Különösen áll ez az eredmény a textilipari vállalatokra, amely vállalatoknak a foglalkoz tatottsága, prosperitása és az export volumenje is a legnagyobb az utóbbi esztendőkben az öszszes ipari vállalatok közül. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ezt azért hozom ide, mintha ellene volnék annak, hogy Magyarországon az iparosítás ilyen óriási ütemben halad előre.