Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
208 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1940 január 18-án, csütörtökön. T. Ház! A magyar gazdasági élet fejlődé-' s ének legnagyobb akadálya mindig a tőkehiány volt, amelyben Magyarország állandóan szenved. Ez indította a magyar törvényhozást már a múltban is arra, hogy minden módon igyekezzék fokozni a tőkegyűjtésre való kedvet és előmozdítani a tőkegyűjtés folyamatát. A mi gazdasági fejlődésünk — aki a magyar gazdaságtörténet egyes etapjaival foglalkozik, az ebben a tekintetben egészen meglepő megfigyelésekre fog jutni — a múltban is mindig szorosan összefüggött az e célra rendelkezésünkre \ állt tőkfák mennyiségével és lépést tartott azok szaporodásával. A legnagyobb haladást gazda- ; sági téren mindig azokban az időszakokban tudtuk elérni, amikor a.helyzet a tőkegyűjtés számára is a legtkedvezőbb volt, fejlődésünkben ; mindig akkor tudtunk egy-egy nagy lépéssel l előbbrejutni, amikor azok a tőkék is gyarapodtak, amelyeket a gazdasági fejlődésnek szolgálatába tudtunk állítani, akár azáltal, hogy külföldi hitelforrások nyiltaík meg előttünk, akár úgy, hogy a belföldi tőkegyűjtés terén sikerült bizonyos eredményeket felmutatnunk. A mi pénzügyi politikánk a múltban mindig szem-; előtt tartotta azokat a nagy érdekeket, amelyek a tőkegyűjtés folyamatának előmozdításához fűződtek, gondosan kerültünk mindent, ami ezt a folyamatot megakaszthatta vagy megnehezíthette volna és ennek a folyamatnak : előmozdítását mindig fölébe helyeztük a tisztán csak fiskális érdekek kielégítésének. Mármost én attól tartok, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslat ebben a tekintetben a maga' egész tendenciájával bizonyos eltávolodást je-, : lent ezektől a régi és az én meggyőződésem szerint helyes tradícióiktól. Tartóik attól, hogy 1 ' amint pénzügyi politikánk régi tendenciájának nagy része volt gazdasági fejlődésünk előmoz-i dításában, az ebben a most tárgyalás alatt lévő javaslatban megnyilatkozó új tendencia kárára fog válni ennek a gazdasági fejlődésnek, amely pedig elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy i az előttünk álló nagy feladatokat meg tudjuk' 1 valósítani. A nagy érdekeik szempontjából, amelyeikelőttünk lebegnek, elhibázott lépésnek tartom,! ha úgy, amint azt a javaslat szándékozik tenni. most néhány millióval emeljük ugyan az, adók, formájában az államkincstárba befolyó jövedelmeket, ugyanakkor azonban ennek fejében megakasztj ulk azt a gazdasági fejlődést, amelyi; pedig, ha^ annak szabad utat engednénk,, lehe-; tővé tenné, hogy a jövőben ezeknek az adöjöve-i deímeknek sokszorosa termékenyíthetné meg gazdasági életünket, aminek megfelelően az-' után az eddig fizetett adók sokszorosa folynék; be az államkasszába. '; Ma divatos dolog, pálcát törni a felett ai politika felett, amely a belföldi tőkegyűjtést: előmozdította es amely ennek a belföldi tőkei gyűjtésnek előmozdítása érdekében még áldozatoktól sem riadt vissza. Jogtalan kedvezést látnak ebben, amit egyesek kaptak és ámí egyeseknek vált hasznára. Méltóztassanak megengedni, hogy én, aki a régi Magyarország pénzügyminiszterei sorában kétségkívül a legkisebb voltam, de az egyetlen vagyok, aki még életben van közülük, felemeljem szavamat az ellen a felfogás ellen, amely, azt hiszem, helytelenül állítja be a múlt tradícióit és a múltban követett pénzügyi politikánk tendenciáját; Aki a múlt pénzügyi politikájáról olyan lenézően beszél, az nem gondol eléggé arra, hogy ez a politika volt az, amely lerakta mindi azokat a fundamentumokat, amelyekre gaz-^ • dasági életünk ma támaszkodik. A tőkeképzés előmozdítását elsőrendű fontosságúnak tartó politika nélkül nem létesültek volna a hetvenes években vasutaink, amelyek kiegészítése után a magyar mezőgazdaság bele tudott kapcsolódni a világforgalomba, nem létesült volna a nyolcvanas években az a nagy mezőgazdasági ipar, amelynek olyan nagyon lényeges része volt abban, hogy az akkori- földbirtokososztály annyira-amennyire ki tudta állni azt a nagy mezőgazdasági válságot, amely az 1881-ben megindult amerikai verseny folytán egész Európára zúdult; e nélkül a politika nélkül nem tudtuk volna elérni a kilencvenes évektől kezdődően azt a hatalmas ipari fejlődést, amely lehetővé tette, hogy körülbelül 3—4 milliónyi munkásnak tudjunk kenyeret biztosítani és amely nélkül ma 3—4 millióval több lelket számláló mezőgazdasági proletariátusnak magasabb színvonalra való emeléséről kellene gondoskodnunk. Végül e politika nélkül, amely a tőkegyűjtést előmozdította, nem létesültek volna azok a nagy hitelszervezeteink sem v amelyek a mi gazdasági fejlődésünk előmozdításában olyan rendkívül nagy szerepet játszottak. Magyarország kétségkívül mindenképpen fejlődött volna gazdaságilag, de ez a fejlődés ugyanolyan mértékben lett volna lassúbb és gyengébb, mint amilyen mértékben a tőkeképzés előmozdítására irányuló politika kevésbbé intenzív és hangsúlyozott lett volna és ennek a politikának eredményei is ugyanebben a mértékben volnának csekélyebbek. Az a fejlődés, amelyet elértünk, nem a véletlen műve volt és nem automatikusan következett be, hanem egy meggondolt, bölcs és előrelátó' gazdasági és pénzügyi politikának volt az eredménye. Ebben a politikában pedig igen jelentékeny része volt annak, hogy a mi régebbi kormányaink soha nem tévesztették szem elől, hogy a pénzügyi politika is akkor tölti be legjobban a maga feladatát, ha a tőkegyűjtést nem akadályozni és megnehezíteni, hanem ellenkezőleg, ösztönözni és fejleszteni igyekszik. A Trianon utáni Magyarországon a helyzet ebben a tekintetben semmivel sem más. Ma is éppúgy tőkeszegény ország vagyunk, sőt talán még nagyobb mértékben, mint a múltban voltunk és ma is éppúgy szükség van, ha gazdaságilag tovább akarunk fejlődni, arra. hogy az ebből a célból szükséges tőkék rendelkezésünkre álljanak. Azt hiszem, azzal mindenki tisztában van, hogy külföldi tőkére ezidőszerint nem számíthatunk. Ezért ma fokozott mértékben vagyunk ráutalva a belföldi tőkeképzésre, ha szociális feladataink megvalósításának költségeit a gazdasági élet fejlődése útján akarjuk előteremteni, mert hiszen más út ezeknek előteremtésére amúgy sem áll rendelkezésünkre. Tőke pedig a jövőben sem fog keletkezni máskép, miiit ahogyan a múltban keletkezett és mint ahogyan minden más országban is keletkezik: a gazdasági tevékenység útján elért eredmények felhalmozása, tartalékolása és alkalmas pillanatban új jövedelmező vállalatokba való fektetése alakjában, hogy azok azután újabb és újabb tömegeknek nyújthassanak kereseti lehetőségeket. Határtalan rövidlátás kellene nézetem szerint ahhoz, ha — mint ezt most olyan nagyon gyakran halljuk kinn az életben — ebben a fejlődési processzusban mindig csak nzokra irányulna a figyelem, akik egy ilyen tőkegyüjtési folyamatból egyénileg is hasznot húznak, mert hiszen az új vállalatok létesítésének még ezen túlmenő t jelentősége is van: pzzel új és új százezrek részére lehet kenyeret és megélhetési lehetőségeket biztosítani.
