Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

s Az országgyűlés képviselőházának 65. ülés-e 1939 december 12-én, kedden. igen 1.

1 képviselőtársamnak olyan fejtegetéseire kívánok kitérni, amelyeket, azt hiszem, az összhang szempontjából érdemes tisztázni. Igen t. képviselőtársam elsősorban a visszacsatolt és visszatért területekre szerinte károsan átszüremkedett anyaországi neobarokk szellemről beszélt, azután kifejtette közjogi fejtegetéseiben a közjogi tételek érvényessége és jogi természete tekintetében való véleményét és ebben a tekintetben a közjogi provizóriumokról tartott előadást, (Egy hang jobbfelől: Kevés sikerrel!) majd összehasonlítást tett ösonkamagyar ország, Németország és Olaszország viszonyai között, végűig pedig a nemzetet és a kormányzópártot akként állította be, hogy ez a nemzet fél a fiatalságtól. (Ügy van! Úgy van! a, szélsőbaloldalon.) Azon kezdem, igen t. képviselőtársam, hogy sem a kormányzópárt, sem — meggyőződésem szerint — a kormány, sem pedig ez a nemzet nem fél a fiatalságtól, mert ez a nemzet maga is fiatal, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Csak maguk öregek!) tele van nemzeti öncélúságának megingathatatlan hitével (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) a keresztény hit teljességével hiszi, hogy ez a nemzet fel fog támadni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hisszük mi is! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem jogfosztással!) és ez a nemzet a keresztény reménység hitével hiszi, hogy az a harc, amelyet itt a Kárpátok medencéjében vív, eredménnyel fog járni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelöl: Ezért kár volt bejönni! — Rapcsányi László: Azt nem maga fogja elbírálni!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, hogy a folytonos közbeszólásokat hagyja abba, mert kénytelen leszek rendreutasítani. (Egy hang a jobboldalon: Már régen rászolgált!) Mezey Lajos: Képviselőtársam közjogi megjegyzéseivel kapcsolatban pedig bátorkodom azt az észrevételt tenni, hogy az, hogy egy közjogi tétel milyen területre, az államterület milyen részére és mennyi ideig van érvényben, nem ütközik bele, nem érinti az általános magyar közjogi fejlődés szellemét és lényegét. Azt, hogy egy közjogi tételt milyen nemzeti érdekek hoznak létre, hogy egy közjogi tétel mennyi ideig van érvényben, sohasem az egyéni, még kevésbbé pártszempontok határozzák meg és határozhatják meg, hanem egyesegyedül a nemzet egyedülálló örök érdekei. $Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Mozgás a szélsöbaloldalon.) A közjogi provizóriumokat tekintve pedig egy paradoxonnal bátorkodom a magam álláspontját kifejteni. A közjogi provizóriumok olyan közjogi rendelkezések, amelyek nem időlegesek, hanem véglegesek; a magyar közjogban legalább is így van. Itt felhívom előttem szólott igen t. képviselőtársam figyelmét a magyar-horvát provizóriumra s felhívom a figyelmét a Fiúméval kötött t provizóriumra, amely egészen az összeomlásig érvényben volt; ezek mutatják, hogy a közjogban vannak provizóriumok és ezek — ha ez közjogi paradoxon is — rendszerint örökérvényűek és olyan közjogi tételekre vonatkoznak, (Hubay Kálmán: Csak én is azt mondom, hogy Összeomláshoz vezetnek!) amelyek igen érzékeny és mélyreható nemzeti érdekeket szolgálnak, amelyeket jobb provizórikusan megoldani, mint egy végleges megoldással kapcsolatban olyan érdekeket sérteni és érinteni, amelyek a nemzet általános érdekei. (Ügy vem! Ügg van! — Taps a jobboldalon. — Jandl Lajos: Ez pártérdek is lehet!) Ezekkel kapcsolatban kívánok még kitérni a magyar, az olasz és a német viszonyok Ö3zszehasonlítására. Kétezer esztendő óta, amióta a Duna-medence a Kelet és Nyugat koordihâ

1tájáríak keresztezési pontjában áll és különösen most, amikor három nagyhatalom érdekkoordinátájában vagyunk, különösképpen nerá időszerű és különösképpen nem jelcmt valami mélyreható történelmi szemléletet az a felfogás, amely egy ilyen hatfelé darabolt par rányi nemzetnek a nemzeti létfeltételeit összehasonlítja két feltörő és egészen más politikai, gazdasági és kulturális viszonyok között élő nagyhatalommal. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ezzel ezt a kérdést a magam részéről le is zártam. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem értette meg az összehasonlítást!) T. Ház! A Szent Koronához visszacsatolt Felvidéknek és a Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek mind gazdasági, inind kulturális, mind ipari és kereskedelmi vonatkozásban való beillesztése az egész magyar gazdasági életbe és ezzel kapcsolatban az ott érvényben lévő jogszabályoknak és jogintézményeknek a magyar jogintézményekbe, az anyaország jogintézményeibe való beillesztése nemcsak ennek a pártnak, hanem a kormányzatnak is elsőrendű kormányzati feladata* (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló, hogy felelős polcon*/ a nemzet összes körülményeit ismerve, egy ilyen beillesztés nagy körültekintést, nagy szaktudást igényel; nagy körültekintést igényel abból a szempontból, hogy a gazdasági, ipari, kereskedelmi, kulturális és közjogi beillesztés minden zökken és nélkül történjék meg. Hiszen 20 esztendőn át idegen megszállás alatt állt területekről van szó, ahol a megszállás ideáén a főhatalmat gyakorló állam egyetlen politikai célzata, egész tendenciája az volt, hogy kiirtson ott mindent, ami magyar. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — R. Vozáry Aladár: Semmi más!) Elsősorban is megszüntették a földrajzi, történeti és gazdasági szükségletek következtében kijegecesedett vármegyei intézményt, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) lerombolták magyar városaink városi közigazgatási jellegét és községekké degradálták a városokat, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) olyan választási rendszert kreáltak, amely a választókerületek beosztásával 20%-on alulira süllyesztejfcte le a magyarság létszámát, (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Egy hang a balközépen: Tiszteletreméltó az ilyen beszéd! — Zaj a szélsöbaloldalon.) csak^ azért, hogy a magyarság se közjogi jogosítványait, se a kisebbségi szerződésben kikötött jogait ne érvényesíthesse, még a nyelvhasználat tekintetében sem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tudjuk, így volt!) Talán nem, lesz hiábavaló, ha itt rámutatok arra, hogy nekünk az utódállamokkal nincsenek kisebbségi szerződéseink, hanem a kisebbségi jogvédelmet a magyar állam főhatalma alól a békeszerződésekben kivette a Nemzetek Szövetsége (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A javaslatról beszéljen!) és csak a szövetséges és társult hatalmakkal kötöttek az utódállamok kisebbségi szerződést, de közvetlenül az utódállamok és mi közöttünk ilyen vonatkozású szerződés nem jött létre. (Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A javaslatról beszéljen!)