Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-71
196 Az országgyűlés képviselőházának \ kulturális és társadalmi vezetés, azoknak az elemeknek a kezébe csússzék át, amelyek az Öntudatos magyarokat ellenfelüknek tekintették, ez részünkre, a visszacsatolt területek magyarsága és az egész magyarság részére azt a kötelességet jelenti, hogy igenis a saját kereteinket fenntartva embereinket becsüljük meg, akik a becsületes, áldozatos magyar moralitást szolgálták és ma is annak tesznek eleget. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvöz lik. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Kérdem, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tucüomásul vette. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek képviselő urak a szélsőbaloldalon. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Következik Tóth János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a cukorrépa termelés terén tapasztalt sérelmek tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a cukorrépatermelő gazdaságokat súlyos sérelmek érik azáltal, hogy az egyes cukorgyárakhoz tartozó körzetek nem a gazdaérdek szerint Vannak megállapítva, aminek következtében egyes vidékek cukorrépatermelő gazdáit indokolatlanul nagy szállítási költségek terhelik? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a cukorrépatermelő gazdák érdekeinek szem előtt tartásával a kérdést rendezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Turchányi Imre közbeszól. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Turchányi Imre képviselő urat kérem, maradjon csendben. A képviselő urakat kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és az interpelláló képviselő úr beszédét meghallgatni. (Matolcsy Mátyás közbeszól. — Zaj.) Matolcsy Mátyás képviselő urat kérem, maradjon csendben. Tóth János: T. Ház! Ügy látom és úgy érzem, hogy itt a politikával és annak megmentésével sokkal többet törődnek, mint a magyar parasztság és a magyar társadalom sorsával. (Zaj.) A mezőgazdaságot érdeklő cukorrépatermelés kérdésével óhajtok foglalkozni. Ezzel a kérdéssel a mi padsorainkból már többen foglalkoztatták a magyar parlamentet, de, sajnos, mindézideig nem / találtak olyan megoldást, amellyel a cukorrépatermeléssel v foglalkozó közönséer és munkásság megélhetését biztosítani tudták volna. Ez azután mire vezetett 1 ? Ez a cukorrépa termelés csődjéhez vezetett. Az ezelőtti években ilyenkor már mindig le voltak szerződve a cukorrépatermelők a cukorgyárakkal, (vitéz Jaross Andor tárcanélküli miniszter távozásakor taps a iohboldalon és a középen. — Zaj a szélsőhal oldalon. — Wirth Károly: Színész!^ —• Egy hang ugyanott: Pozőr! — Baky László: Ügy meg vagvtok elégedve? — Horváth Géza: Mindig pleraloopÍT-ozzátoV magatokat! — Rancsánvi László: Nem lehet kisajátítani a Felvidéket!) Elnök: Eapcsányi képviselő urat figyelmeztetem, ne zavarja a szónokot. Tóth János: Amikor az 1939-es répatermelés 'beszállításához értünk, akkor vette észre a kormány, hogy kevés cukorrépa termett, olyan kevés, hogy az ország szükségletét sem biztosította. Erre gyors rendelkezéssel 60 fillérrel fel1. ülése 19W január 17-én, szerdán. emelték az árat, ami nem vezetett megoldásra a cukorrépatermelő közönségnél. Mert nemcsak az áremeléssel kapcsolatban merültek fel itt differenciák, hanem a cukorgyárak kartelbe tömörültek, hogy teljesen kizsákmányolják a répatermelő közönséget. A forgalmiadó életbeléptetése után — ezt tartalmazza a törvény — mindig a vevő fizeti a forgalmiadót. Mi történik itt? Ha a répatermelő gazda magot vásárol, az után ő fizeti a forgalmiadót, viszont a répáért, amelyet elad, szintén vele fizettetik meg a forgalmiadót. Igazság ez, van még egy ilyen rend, amikor a vevő és az eladó egy személyben fizeti a forgalmiadót? A másik, amit szóvá kívánok tenni, az, hogy a cukorgyárak a kartelbalépés után beosztották, rajonirozták a termelő gazdákat, hogy hova kell nekik term'elniök, akár jól esik nekik, akár nem, beosztották őket. Szomorú dolog az, hogy egy 120 kilométer távolságban levő cukorgyárhoz kell egyes termelőknek termelniök a répát, amikor 27 kilométernyire, tehát közelebb van hozzájuk cukorgyár. Itt a fuvarozásnál nagyon sok költsége van a gazdának, amelyet jogtalanul von el a cukorgyár a répatermelő gazdától. Az a fuvar, amelyet levonnak, ott marad a szekér alján, vagy a vágón mellett, ennek 120 kilométer távolságra leszállítását levonják a gazdától. Kérem a miniszter urat, hogy gyorsan intézkedjék, mert ha 3 pengőre emeli is fel a cukorrépa árát, azon a rossz intézkedésen, amely a termelésre és az átadásra vonatkozik, nem segít, újból nem termelnek répát ebben az országban, amit megsínylenek a munkások és megsínyli maga az állam is. Nem akarom a képviselőházat bővebben foglalkoztatni ezzel a kérdéssel, csak arra utalok, nagyon szomorú dolog az, hogy ez a kérdés még nem nyert megoldást s hogy ezzel a kérdéssel olyan keveset törődnek a képviselőházban. A Cukorrépatermelők Országos Szövetsége tárgyalásain 'majdnem minden évben részt vettem s ott vitéz Purgly Emil, a Képatermelők Szövetségének elnöke azt mondotta felszólalásomra, hogy mi már hajtjuk, régebben kérjük a miniszter urat, hogy változtasson a helyzeten és nem találunk megoldást. Lehetetlen az, hogy az olyan agrárvezetés, mint a Répatermelők Szövetsége, ne kapjon választ, lehetetlen, hogy innen kelljen a miniszter úrnak kérni a véleményeket s a panaszokat meghallgatni és úgy dönteni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó egyének ki tudjanak jönni a termelésből és a munkások munkájukért megkapják a pénzt. (Bodor Pál: Kedveznek a cukorgyáraknak!) Kérem a miniszter urat, hogy ebben az ügyben sürgősen intézkedjék és újabb engedményeket adjon a kormány. Itt nem kell mást csinálni, mint erélyesen intézkedni és a cu'korgyári kartelt felrobbantani. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik -a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Baky László képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció -a magyar királyi honvédelmi miniszter úrhoz az úgynevezett elmaradt korosztályokhoz tartozó orvosok külön katonai kiképzése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az 1901—1904. korosztályhoz t-artozó orvosok — akik most kerültek katonai sorozás
