Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

188 Az' országgyűlés képviselőházának Elnök: A képviselő úr bejegyezheti interpellációját, ezúttal azonban nem a felsőház jogkörét jegyezte be a képviselő úr interpellációja tárgyául. Méltóztassék tehát ahhoz a tárgyhoz ragaszkodni, amelyet bejegyzett. Matolcsy Mátyás; Interpellációmnak az oka éppen az, és a meggyőződésem is az, hogy minden komoly és első helyen álló agrárszociális probléma megvalósításánál — és én erről beszélek — rendkívüli akadályokba ütközünk. Éppen ezért én csak felhívom a törvényhozásnak és főleg -a miniszter úrnak a figyelmét arra, — hiszen felszólalásomnak konkret oka van — amit ő is tud és mi is valainenjnyien tudunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése az elmondott okok miatt húzódik. Hozzám már nagybirtokosok is jöttek azzal, hogy igen, könnyű a munkabér kérdéséről" beszélni, de hogyan kössünk most munkabérszerződéseket, amikor nincs semmi törvényes intézkedés, a törvény pedig jelenleg ínég a levegőben lóg. (Felkiáltások a jobboldalon: Van! Van!) Nyilvánvaló, hogy súlyos kérdésekről van itt szó, és engem, nem vezet semmi más, mint egyik oldalon a mezőgazdasági népesség, másik oldalon pedig a termelés érdekeinek biztosítása. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. J Ez a kettős cél az, amely ennek a kérdésnek törvényes rendezésével egyedül szolgálhatja az ország érdekeit. (Zaj. — vitéz Hertelendy Miklós közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz ' Hertelendy képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Furcsa helyzetbe kerültünk. Mindenki nagyon jól tudja azt, hogy az 1923 :XXV. törvénycikk az 1924-1925. évre adta meg' a lehetőséget arra, hogy a minimális napszámbért megállapítsák. Hangsúlyozom azt, amit mindig tettem, hogy felszólalásom célja nem a minimális napszámbér megállapítása, mert ez egy töredéke a mezőgazdasági munkáskérdés rendezésének. De még ennek a törvénynek a hatálya is hiányzik a* 1940. évre azért, mert 1938-ban azt mondották, — általában két évenként szokták volt meghosszabbítani — hogy tessék megcsinálni az. új törvényt és elegendő lesz 1939-re meghosszabbítani a.hatályát. Ez így is történt, most benno vagyunk az 1940. évben, a törvény, a levegőben lóg s ugyanakkor az a kicsiny lehetőség, amelylyel legalább is a minimális napszámbér megállapítható volt, hatályon kívül van. Mi nem ilyen rendezést gondolunk, hanem komoly, előrelátó és a munkás, valamint a termelés érdekeit biztosító intézkedésekre számítunk. De nem akarok elébevágni a kérdésnek, nem is volna illő. Én a törvényjavaslat konstrukciójával nem foglalkozom, de meg kell állapítanom azt, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelyről szó van és amelyet beterjesztettek, nincs egyetlen határozott utasítás vagy irányelv sem arra nézve, hogy az országban mihez tartsa magát úgy a termelő, mint a munkásréteg. Egyetlen konkrétum sincs; majd a megyei 'bizottságok fogják ezt megállapítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jó helyre bízzák!) Én arra kérem a földmíyelésügyi miniszter urat, hogy amíg ebből a javaslatból törvény lesz és amikorra ennek a hatályát valóban élvezheti a magyar agrártársadalom, addig is miniszteri rendelettel szögezze le az irányelveket, hogy a most megkötés alá kerülő munkásszerződéseknél tudják;, mihez tartsák magukat, különben nem jönnek létre a munkásszerződések, ha pedig létrejönnek, 71. ülése 19-ltO január 17-én, szerdán. ismét önkéntes úton fognak létrejönni. Én néni látok semmi nehézséget abban, hogy a miniszter úr rendeletileg közölje az agrártársadalommal, hogy az országban bizonyos minimumokat be kell tartani s ha a javaslat törvényerőre emelkedik is, ezek a minimumok akkor is minimumok legyenek azoknak a megyei bizottságoknak számára. Én tehát, amikor ilyenmódon nehéz helyzetet teremtett a kérdés megoldásának elhalasztása, szeretnék megnyugtatást kapni arra nézive, lehetséges-e az, hogy a miniszter úr rendeletileg közöljt; az agrár társadalommal, hogy például az aratórész, amely az egyik legfontosabb munkabér, szemben és szalmában 10% -nál kevesebb nem lehet; lehetséges-e közplni azt, hogy a cséplőmunkásrész 4%-nál kevesebb nem lehet, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) — mert sajnos, itt van a listája azoknak a szerződéseknek, amelyeket éppen a nyáron a miniszter úr asztalára helyeztem, amelyekben számtalan esetben nem tartottak be ezek a tételek — és ugyanakkor adjon ki a miniszter úr olyan utasítást, hogy a részesművelésnél a harmados részarány kiköttessék, mert arról is be tudunk számolni, hogy hatodos, hetedes tengeri- és krumpliföldek is fordultak elő. Ugyanígy meg lehetne mondani azt is, hogy a cselédbéreknél a minimális gabona járandóság 20 mázsánál kisebb ne legyen. Ilyenmódon lehetne megközelíteni azt az állapotot, amely az agrártársadalom számára nyugalmat, a birtokosság és a nagybirtokosság számára pedig a^ munkáltatás biztosítását garantálná. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még egyet lehetne szintén közölni: hogy mit nem szabad. A minisztérium tisztviselői karának munkái érkeznek hozzánk, amelyek közül az egyik arról számol be, hogy milyenek a mezőgazdasági munkaidőviszonyok és. hogyan kellene azokat szabályozni. Nagy élvezettel olvastam el ezt a munkát. Ha ott már az ifjabb generáció ilyen gondolatokkal foglalkozik, a gyakorlati életben is érvényt lehetne ezeknek a gondolatoknak szerezni, így például annak, hogy ugyancsak rendeletileg megállapítanák irányelvként, hogy minden munkaóra egy kg bűzanapszámbérnek felel meg. E néhány irányelv leszögezése biztosítaná , az egész agrártermelést és a munkásság hely1 zetét az 1940-es évben. Amikor tehát örömmel ' üdvözlöm, hogy végre évekig tartó hosszas irodalmi és parlamenti harc iitán a munkabérkérdés törvényes szabályozásáról szóló javaslat a Ház élé került, ebben az átmeneti időben zavarok elkerülése végett arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, aki különben mindig megértéssel viseltetett az agrárszociális kérdés iránt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon-) hegy erre az évre is teremtsen már valamiféle biztonságot az a gr ár társadálom és a gazdatársadalom szempontjából. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Régi kívánsága volt nemcsak a mezőgazdasági munkásságnak, hanem az egész agrártársadalomnak, a birtokos társadalomnak is, hogy a mezőgazdasági munkásság munkabérkérdése szabály oztassék. Az 1923 : XXV. te. ideje tényleg lejárt. Bé-' szint azért, mert ez a törvény csak a munkáskategóriák egy részére, a napszámosokra és bizonyos inertekben a szakmanyósokra terjedt