Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

Az országgyűlés képviselőházának 71 méltóztatnak is tudni, hogy az egyszeri vagyoni hozzájárulással kapcsolatban legutóbb adott amnesztia milyen jelentős, eddig eltitkolt adózatlan vállalati vagyont hozott felszínre s hozott, ha nem csalódom, a pénzügyminiszter úrnak is kellemes meglepetést, mert ennek a révén az egyszeri vagyoni hozzájárulás hozama jelentősen felülmúlta az előirányzatot, íme, ez a legutóbbi napfényre jutása egy sereg meg nem adóztatott vagyonrésznek bizonyítja, — és ezt a vállalatoknak el kell fogadniok — hogy igenis igen sok helyen, igen sok esetben illegitim módon elrejtettek vagyonokat és jövedelmeket az adózás alól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bodor Márton : Nagyon sokszor!) Ettől a törvényjavaslattól viszont éppen azt remélem, hogy ezt a kórt orvosolni fogja, mert, aki csak egy kicsit foglalkozott a társulati adózással, az láthatja, hogy a javaslat szakaszaiban tényleg mesterien el van torlaszolva minden olyan csatorna, amelyen eddig bizony sok-sok állami bevétel folyhatott el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Azt, hogy a mélyen t. túloldal mégsem szavazza meg ezt a javaslatot, én nem csodálom, mert a t, túloldal lépést nem szavaz meg, csak ugrást, (Ügy van! Ügy van! a közéven.) és ezek között is inkább sötétbe ugrást. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Paczolay György: Komoly ember, hogy mondhat ilyet?) Mégis bizonyos inkonzekvenciát látok az igen t. túloldal mostani ellenzésével szemben, mert eddig is voltak itt törvényjavaslatok, amelyeknél a mélyen t. túloldal azt mondotta, hogy »nem elég«, de mint kezdeti lépést elfogadja azokat, ezt a kezdeti lépést pedig mégsem fogadja el. (Zaj a szélsőbaloldalon. — It'j. Tatár ímre: Ez még kezdeti lépésnek is gyenge! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj. —- Egy hang a Jobboldalon: Hangulatkeltés! — Paczolay György: Nagyképű ember általánosít és komolytalankodik! — Zaj.) Csendet kérek. Cselényi Pál: Nem értettem, mit mondott a képviselő úr. (Paczolay György: Azt, hogy, nagyképűsködik és komolytalankodik, ha általánosít! (Zaj.) Elnök: Paczolay képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Jandl Lajos: Igaza Van neki!) Jandl képviselő urat hasonlóképpen rendreutasítom. Cselényi Pál: Ezekután elengedem magamnak, hogy reagáljak erre a közbeszólásra. (Zaj. — Elnök csenget.) Mélyen t. Ház! Ebből a javaslatból azt látom, hogy a pénzügyi kormányzat bölcs mérséklettel nyúl hozzá ehhez az igen kényes kérdéshez és látom azt i&, hogy nem áll meg az érdekelt vállalatoknak az az érve, és panasza, hogy teherviselőképeségükön túlmenő terheket rak rájuk ez a javaslat; éppen ellenkezőleg, ez a javaslat minden sorával bizonyítja, hogy a pénzügyi kormány átérzi, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok prosperitása, különösen a mai időkben, a mai autarohiás világban rendkívül nagyfontosságú. (Bodor Márton: A paraszté nem? — Elnök csenget. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Gergelyffy András: Ki nem mondja ezt? — 'Egy hang jobb felől: Nem ért hozzá!) Méltóztassék megengedni, hogv miután most nem a mezőgazdaságról van szó, hanem az ipari vállalatok adóztatásáról, én most az iparról és a társulati formában működő vállalatokról beszéljek. (Bodor Márton: Engedjük meg neki, hadd terjeszkedjék!) Elnök; Kérem Bodor képviselő urat, szí. ülése 1940 január 17-én, szerdán. 169 veskedjék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni. Amennyiben hozzá _ kíván szólni a javaslathoz, megvan a módja a feliratkozásra. (Ügy van! Ügy van! — Derültség jobb felől.) Cselényi Pál: Mélyen t. Ház! Komoly pénzügyi politikus és adópolitikus előtt nem lehet kétséges az a tétel, hogy amiként az államnak nem lehet érdeke,, hogy az egyént, az adóalanyt, túladóztatással tönkretegye, éppúgy nem lehet érdeke az sem, hogy a vállalatokat, az ipart, a hiteléletet, a kereskedelmet túladóztatással tönkretegye, hogy esetleg engedje magát szólamok és hangulatok által elragadtatni. Amikor ma minden óra, minden füstölő gyárikémény és minden gép, amely jáír, hadseregünket erősíti, akkor mindenkinek át kell éreznie, hogy igenis, vigyázni kell, <van itt egy határ, amelyen túl elmenni semmi körülmények között sem szabad. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gruber Lajos: Miből síbolnak ki zsidó gyárigazgatók milliókat?) Elnök: Gruber képviselő úr, méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. Cselényi Pál: A javaslattal kapcsolatèan általánosságban még kiemelem, hogy adószerkesztési szempontból én még ilyen kitűnő javaslatot, éspedig adó javaslatot, nem láttam, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bravó!) — s miután adószerkesztési kifogást a túloldalról sem hallottam egyetlenegyet sem, ezt a közbeszólást őszinte megnyilvánulásnak könyvelem j el. (Tóth János: Hallgatta volna meg Matolcsyt!) Adószerkesztési szempontból tehát igenis l kiváló a törvényjavaslat, mert még soha egy adónemet ilyen rendszeres egységbe fbglalva eddig nem kaptunk és ahhoz sem vagyunk nagyon hozzászokva, különösen az adó- és illetékügyi törvényhozás és rendeletalkotás terén, hogy olyan világos szöveget kapjunk, amely magyarázatra semmi tekintetben sem szorul. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy egyes részlekérdésekre mutassak rá. amelyeket eddig az előttem szólott t. szónoktár s aim még nem említettek. A pártombeli Vezérszonoktársam, Pajor Győző barátom tegnap az üzemekről beszélt és igen határozottan kifejezte azt a véleményét, hogy ő közüzemellenes addig a fokig, amíg a közüzem a kereskedelemnek, az iparnak és a magánfoglalkozásnak csinál konkurenciát , tehát tulajdonképpen gyengíti az ország adózó polgárságát, de azon a fokon túl, amelyen a közüzem nagy nemzetgazdasági feladatot, vagy szociális feladatot vállalj az elsőrendű életszükségletek termelése terén, teljes lélekkel áll a közüzemek mellé és ebben az értelemben Ő adómentességet kér mindazoknak a községi üzemeknek a számára, amelyek ilyen feladatot töltenek be. Erre a teljes adómentességre vonatkozólag pénzügyi kormányzatunknak — ahogy a bizottsági tárgyalásoknál hallottuk — álláspontja, hogy hiszen ha ezek a közüzemek nem nyereségre dolgoznak és effektive nincs is nyereségük, akkor úgy sem fognak adót fizetni, de nem lehet elvileg kizárni az adózásból ezeket a községi üzemeket mindaddig, amíg azok a szabad kereskedelemben korlátozás nélkül résztvesznek, amíg tehát elvileg nyereségre dolgozhatnak és dolgoznak is. Én kapitulálok ez előtt az érvelés előtt, de a Pajor-féle álláspont és a pénzügyi kormányzat eddigi álláspontja között azt az áthidalást tenném, méltóztassák megfontolás tárgyává tenni, hogy ezeket a községi üzemeket, ezeket az altruista jellegű községi üzemeket, — ide sorolom elsősorban az élelmiszerüzemeket, 27*