Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

156 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 194-0 január 16-án, kedden. mazású azzal, ahogy a ház vagy ont és a f oldva gybnt a házadó és a földadó mellett vagyonadóval is megadóztatják. Adóelméleti szempontból ez helyes és tökéletes, csak ott látok egy kis tévedést és zavart, hogy ez nem nagyon fogja a társulati adó emelkedését szolgálni, már csak azért sem, mert ezt a tétélt ha nem is ugyanekkora adókulccsal, hanem két és fél ezrelék formájában már évek óta, úgy tudom, 1933 óta, befizetik a 'vállalatok á mezőgazdaságot megsegítő alapba, amelyből a bolettát fizették, s a búzaexportot vagy egyéb agrár ügyeket támogattak. Ezt maga a miniszter úr is elismeri indokolásáéban, amikor azt mondja, hogy a szóban levő adóval kapcsolatban lényégében újabb teher ném hárul a vállalatokra; tehát újabb eredményt onnan nem igen várhatunk, legfeljebb annyiban, hogy a két és félezrelékes adókulcsot öt ezrelékig viszik fel. Ha visszagondolunk arra, amiről az előbb szó volt, hogy a vállalati tőke legnagyobb része a nagyvállalatoknál húzódik meg, akkor a két és félezrelékes kulcs, mondjuk, négy ezrelékig mehet fel, úgyhogy itt valami emelkedésről valóban lehet szó. Ezzel kapcsolatban azonban arra kell rámutatnom, vájjon ez az öt ezrelékes adókulcs vagy a gyakorlatban megvalósuló négy ezrelékes adókulcs arányban áll-e például a iföld vagy a ház vagyonadójával*? Csak egy példát említek fél, t. Ház. Például öt ezreléket kell fizetni egy nagy vállalatnak, mondjuk a csepeli műveknek százmillió pengőt érő vállalati tőkéje után. Ez fél millió pengő. Esterházy herceg 220.000 holdjának az értéke szintén körülbelül száz millió pengő; ő befizeti a vagyonadót, az egy százalékot és befizeti ennek százszáalékos pótlékát: ez összesen két millió pengő. Azt hiszem, a t. Ház meg van győződve arról, hogy nem Esterházy herceg urat kívánom itt menteni és védeni, viszont nem tudom megérteni azt, hogy ugyanolyan értékű földvagyon után a vagyonadó éppen négyszerese a vállalati tőke ív agyonadójának, pedig azt hiszem, azt senki sem vitatja, hogy a csepeli művek haszna, forgalma jóval nagyobb, mint azé az óriási extenzív birtoké. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vágó Pál: És az egész vámpolitika azt védi! — Maróthy Károly: Hát még ha a kisgazdaságokkal hasonlítjuk össze!) T. Ház! En ezeket tényleg nem tudom megmagyarázni és ebből a fejtegetésből mx>st levonom à konklúziót. Nem tudom, hogy tudatos volt-e vagy nem, die a pénzügyminiszter úr nem árulta el, milyen eredményeket akar elérni ezzel a törvénnyel, hogy ehhez milyen eszközöket vesz igénybe és milyen mélységű műtétét akár végrehajtani. Az eddigi fejtegetés alapján úgy érzem, hogy éppen azért, mert a javaslat az adókulcsot érintetlenül hagyta és az adómentes adóalapokat meg sem említette, ez a törvényjavaslat valami eredményt hoz ugyan, — ezt nem vitatja senki, ezt üdvözöljük is — de megítélésem szerint nem fogja kiegyenlíteni azt az aránytalanságot, amely a földvagyon és a Vállalati tőke között mutatkozik az adóteher viselése szempontjából. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. •— Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is akarja! — Páczolay György: Propagandatörvény! Ezek a szociális adóreformok!) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: T. Háa! Amikor igyekeztem legjobb tudásom szerint, a rendelkezeBetűire ^fflíó hivatalos adatok és szakvélemények alapján ezt a kritikát megtenni, az a meggyőződésem, hogy helyes úton járok. Nagyon boldog volnék, ha a pénzügyi kormányzat erre a sok és siúlyos aggályra választ tudna adni. Talán el tudná oszlatni ezeket az aggályokat. (Kapcsányi László: Nem is akarja!) Eszerint az a meggyőződésem, amit évek óta hirdetek itt, hogy a kormányzat és, a pénzügyi kormány előtt nines egy szerves nagy adóreform terve, amely a közteherviselés egyenlőtlenségét valóban ki tudná küszöbölni, (Maróthy Károly: Nem elég, ha megígérik! Elég, ha megígérik! A választásokon meg szokták ígérni! — Keck Antal: Gondolkoznak ratja!) Elnök: Csiendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Az előadó úr a délelőtt folyamán egy mondattal utalt arra és azután könnyedén tovasiklott felette, hogy az adóiZtateás a jövédeleméiosaLásnak egyik eszköze. Ezt mi nagyon jól tudjuk, ez közgazdasági alaptörvény és alaptétel. De amikor ő ezt elmondotta ést ezzel átsiklott felette, akkor viszont én nem siklóim át rajta és fel fogom olvasni a jelenlegi adórendszer -mellett a közteherviselés tényleges alakulását, amely ma Magyarországon megvan. Azt hiszem, nagyon szomorú képet fogok említhetni. T. Ház! A helyaet az, hogy ha Magyarország lakosságát három nagy kategóriába osztjuk, az elsőben a dolgozó milliók tömegei vannak, a lakosság 81 százaléka és minden irányú számítás és vizsgálat, akár a falukutatók végezték, akár a földmívelésügyi minisz tériumban csináltak ilyen vizsgálatokat, — de azt természetesen nem hozták napvilágra — ugyanarra az eredményre vezetett, hogy a széles tömegnek, a magyar parasztságnak életszínvonala a biológiai létminimumon és az alatt van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Különben a »Gyógyul a magyar falu« című gyönyörű regényben, rémiregényiben (Derültség és nagy zaj a szélsőbaloldalon.) megírta Johau államtitkár úr. A címe ia<z, hogy gyógyul a magyar falu, csak a könyvben van egészen más, mint a címében, ímert a legszörnyűbb nyomor és olyan tények látnak benne napvilágot, amelyeket Ő felismer, (Maróthy Károly: Ilyen címet kell adni neki, hogy elolvassák és megjelenhessen a könyv!) és a hivatalos vizsgálatok alapján számol be arról, hogy a magyar parasztság széles tömegei a szükséges kalóriákat nem kapják meg évek hosszú során sem. (Zaj a jobboldalon.) Ezt nem én mondom, ha nem. az államtitkár úr könyvében van. (Ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Benne van a könyvben!) Elnök: Csendet kérek. (Zaj a jobb- és szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Matolcsy Mátyás: A magyar nép legszélesebb rétegei — ez különösen ma már köztudomású, erről beszélni nem kell — lehetetlenül alacsony életszínvonalon, nem kul túr színvonalon, biológiai életszínvonalon élnek. (Rapcsányi László: Csak ők nem hiszik, mert nem látják! — Zaj.) Ennek az óriási rétegnek átlagos fejenkénti évi összes bevétele — itt ne a fillérekre nézzünk, hanem a nagyságrendekre — 290 pengőben van megállapítva, ez jön ki a számokból. A következő rétegben, mondjuk a polgári társadalomban, amely 18% -ot tesz ki, mert 81% -tói egészen 99.4%-ig terjed — mert 0.6% élvezi a munka kincsét és jövedelmét — a fejenkénti és évi átlagos jövedelem, minden jövedelmet beleértve, 1050 pengő. A nagyjövedelműeknek az előbb említett egészen kicsiny