Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-70
138 Az országgyűlés képviselőházénak 70. ülése 19W január 16-án, kedden. gyár gazdasági közéletben, bogy a veszteséggel záró vállalatok teljesen kicsúsztak az adó alól, a kereskedelmi és iparvállalatokra nézve az üzleti forgalom arányában egy százalékra kívánja felemelni. Ezzel egyúttal a nagyáruházak adózási kérdését is megoldja (Halljuk! jobbfelől ) és a legkisebb adó rendszerét ebben az irányban építi ki. Társulati vagyonadót vezet be, ame»ly nagyjából hasonlatos a természetes személyek vagyonadójához. Mint a miniszter úr mondja, az ingó vagyon fokozottabb megadóztatását valló kormán y politika mellett most már elérkezettnek lattá az időt arra, hogy az ideiglenes jellegű közszolgáltatások helyett a vállalatokat állandó jellegű vagyonadóval terhelje meg. Mint méltóztatnak tudni, ez az ideiglenes jellegű közszolgáltatás a mezőgazdaság inegsesítésére rendéit alapboz való hozzájárulás volt. A javaslat szigorú büntető szankciókat alkalmaz és rendkívül nagy érdeme, hegy az isszes érvényben lévő, e tárgyban keletkezett jogszabályokat rekapitulálja és egybefoglalja, tehát kódexszerű törvényszöveget tartalmaz. Nagyjában ezek azok az eszközök és módok, amelyekkel a javaslat kitűzött célját el kívánja érni. Meggyőződésem, hogy el is lógja órni Bár a liberális korszak alatt hozzászoiítunk ahhoz, hogy minden közérdekű jogszabálynak és intézménynek hamar magtaláltak a megkerülő i.tját, ez a javaslat azrmVan sokkal jobban van konstruálva somho^-y ez a megkerült:' út fcörmyű legyen. (Budinszky László: Hiányzik az értékelési szakasz!) Benne van. (Budinszky László: A titkos tartalékok nincsenek benne!) Az elmondottakhoz hozzá kell még ten^ nünk a következőket. A javaslat el fogja érni a célját, mert a pénzügyi kormányzat javára a szükséges adminisztrációs eszközök jól vannak alkalmazva. De jól vannak alkalmazva az érvényesíteni kívánt adópolitikai eszközök is. A reziduum-adók alapjául szolgáló jövedelmeket keletkezésüknél kell 'megfogni és ez megtörténik ezzel ; a javaslattal, de egyúttal megvan a lehetősége annak is, hogy a valóságos t és tiszta reziduumok állapíttassanak meg és nyomoztassanak ki. Ezzel együtt meg kell állapítani egy tényt, nevezetcsen azt, hogy ez a javaslat a magyar kapitalizmus belső struktúrájának alapos mérlegelésével, azt helyes szempontból nézve tehát valóságos közgazdasági judiciummal készült és én, aki a magam igénytelenségében jó egynéhány felszólalást szántaim az elmúlt tíz esztendő alatt a magyar kapitalizmus belső r lényedének a kimutatására, itt most az előadói székből, bár ez szokatlan, mégis gratulálni vagyok kénytelen a miniszter úrnak (Éljenzés és taps jobbfelől.) azért, hogy egy, a mai időkre nehezedő nagyon lényeges gazdasági problémának adópolitikai vonatkozását oldotta meg. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A miniszter úr nem a kartplvezéreket kérdezte meg, ho*ry mi van az ínyükre, hanem az országos, általános, nemzeti közérdek szempontjai szerint készült javaslatot tett a Ház asztalára (Üny van! Ügy van! jobbfelől.) és főként szakít azzal a hezitáló iránnyal, amely az 1900 : VTIT. te óta keletkezett jó egynéhány .részleteket szabályozó reformot eredményezett ugyan, de a dolgok lényegéig ható belenyúlással «nhasem merte a kérdést megfelelően megoldani. T. Ház! Az a meggyőződésem, hosry ettől "a javaslattól, ennek az életbe való átmenetelétől közgazdasági életünk belső konstrukciójának a mainál lényegesen jobb és közerdekűbb kialakulását várhatjuk. Termeléspolitikai célokat is szolgál a javaslat azzal, hogy a miniszter úrnak megadja a felhatalmazást arra, hogy a technikai haladás kihasználása érdekében magasabb termelőképességű gyári és ipari gépek, berendezések kicserélését lehetővé tegye annak engedélyezésével, hogy a vállalat az elavult berendezési tárgyakat adómentesen írhassa le. Most már, t. Ház, amennyiben ennek a törvényjavaslatnak a közgazdasági életre gyakorolt hatását vizsgáljuk, legelsősorban azt fogjuk találni, miként fog közrehatni ez a javaslat abban, hogy az eddigi hitelérdekeltségek tőkeérdekeltségekké alakuljanak át, ami annyit jelent, hogy innentúl a tőkehozadékot osztalék alakjában élvezzék. Más szóval ez annyit jelent, hogy közrehatás révén bankjaink ösztönzést nyernek arra. hogy vonuljanak vissza eredeti bankszerű feladataik körébe és bontsák le azt az. elferdült konstrukciót, amely mellett olyan tekintetek nyomultak előtérbe, hogy a magyar ipar bizonyos vonatkozásokban nem egyéb és nem való írnásra, minthogy pénzügyi szolgálatokat teljesítsen a bankoknak. A vállalati közterheknek a kartelmonopóliumon keresztül a fogyasztókra való áthárítása, természetesen egy erőteljes árpolitikát feltételezve, innentúl jóval nehezebb lesz, ami egyúttal annyit jelent hogy az államnak az áradókban számbavett jövedelmei kevésbbé fognak rpstringáltatni a fogyasztásra nehezedő kartel- és közterhek áthárításával. Be leglényegesebb hatása e közgazdasági javaslatnak várhatólag az, hogy ezzel a javaslattal erősebb lépéssel közeledtünk a közgazd.asáo-i életnek a felé a sakkal jobban konstruált állapota felé, amikor az egyéni vállalat azonos sánszokkal is lép ki a verseny porondi'-Wq P7, ed Hí g túlontúl favorizált társulati vállalkozási formával szemben. Az egyéni vállalkozási formának eddigi inferioritása a társulat 1 vállalkozási formával szemben főként három pilléren nyugodott. Az egyik a hitelviszonyok divergenciája. Méltóztatnak emlékezni az !r)"T*i Jelzálogintézetet megalkotó törvény rendelkezéseire, amelyek szerint az Intézet hiteléből az egyéni vállalkozás jóformán téliesen ki van zárva, annak ellenére, hogy a hitelnyújtás itt reál alapokon történik. Azután következik az okok között az örökösödési illeték, amely az egyéni vállalatot éppen akkor terheli és viszi el tőle forgótőkéiének jelentékeny részét, amikor a vezető személyében beállott változás miatt az üzletvitel amúgy is válságban van, A harmadik és a legfontosabb ok pedig az a diszparitás, amely egyfelől a kereseti adót, valamint a jövedelem- és vagyonadót fizető adóalanyok, másfelől ped : g a társulati adó alá tartozó társulatok adózási viszonyai között fennállott. Hogy ez a tudat átment a közvéleménybe is és köztudattá vált, azt mutatja az, hogy voltak naery^bb földbirtokok, amelyek részvényetársa sáigokká alakultak át, amely esetben sokkal kisebb adót fizettek, mint az ugyanazon talajviszonyok mellett dolgozó egyéni tulajdonban maradt szomszédos földbirtokok. Amint mondottam, ennek a javaslatnak különös előnye az, anv főleg a végrehajtás során, az életbe való átmenetele után várható, hogy az egyéni vállalatnak igazságos sanszait erő«íti mesr. azét a vállalati formáét, amely főként a középipari berendezésű államokban a
