Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-68

118 Az országgyűlés képviselőházának 68, Kérnék tíz perc meghosszabbítást. t Elnök: Kérdem a^ t. Házat, hozzájárul-e a tíz perc meghosszabbításhoz? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Mühl Henrik: Fontos tehát, hogy a tuberkulózis-szakma szigorlati tantárgy legyen, mert csak így érhető el az, hogy a fiatal orvos fokozottabb mcdon foglalkozzék a tuberkulózis problémájával. De egy másik megoldási lehetőséget is vagyok bátor megemlíteni. Az a fiatal orvosi gárda, amely kint a falun egészségügyi őrhelyen áll, nagyon fontos feladatot teljesít. Ezeket a fiatal orvosokat fokozottabb mértékben ki kellene képezni különböző olyan szakmákban, amelyek részére a mai egyetemi oktatás keretein belül nem nyílik elegendő alkalom. Itt először is a fertőzőbetegségek elleni fokozott védekezésre gondolok. Szabó Zoltán képviselőtársam nagyon helyesen említette meg az alkoholizmus elleni fokozott védekezést. A csecsemő- és gyermekhalandóság elleni védekezést, a nemibetegségek elleni védekezést és végül a rák elleni védekezést is be kellene ide kapcsolni és itt önkéntes jelentkezés formájában évente egy bizonyos számú fiatal orvost lehetne kiválasztani. Egyáltalában nem gondolok az orvosi stúdium meghosszabbítására, de ezeknek a kiválasztott, illetőleg önkéntes jelentkezés útján kiválasztódó fiatal orvosoknak módot kellene adni arra, hogy ezekben a népegészségügyi kér^ dések szempontjából nagyon fontos szakmákban és társadalompolitikai ismeretekben elméletileg és gyakorlatilag tovább képezzék magukat és ezeket azután a következő orvosi kinevezéseknél, a körorvosi, a községi orvosi és az Oti.-állások betöltésénél előnyben kellene részesíteni. Ez a közre nem járna óriási megterheléssel. Ezek a fiatal orvosok a klinikákon, ahol ők tanulnak, ahol természetesen dolgoznának is ellátást, esetleg csekély díjazást is kapnának, véleményem szerint szívesen áldoznák is ezt az egy évet a továbbképzésre, viszont a köznek egy képzett, éppen ezen társadalmi problémákbau és népbetegségekben nagyobb jártassággal bíró. lelkesebb, a tudományban képzettebb fiatal orvosi gárda állana rendelkezésére. A javaslat maga is megmondja, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem azért olyan nehéz, mert nem áll rendelkezésünkre elegendő kórházi ágy. Ez óriási hiba, mert nagyon jól tudjuk, hogy a tuberkulózist leginkább csak az intézeti kezeléssel tudjuk gyógyítani. Itt vagyok bátor néhány szóval arra a tényre felhívni az igen t. belügyi kormányzat figyelmét, hogy nagyon gyakran azt látjuk, hogy a tüdőbeteget felveszik, az intézetben tölt egy vagy legfeljebb két hónapot és ha a beteg eltöltött ott két hónapot ós kétszer vagy háromszor töltést, pneumothoraxot kapott, akkor már házi kezelésre és bejáró kezelésre utalják. Ennek mi a következménye? Egy félév múlva újból szükségessé válik ennek a betegnek intézoti kezelése, de már sokkal rosszabb körülmények között,

( sokkal súlyosabb állapotban és akkor újból felveszik a kórházainkba egy vagy két hónapra. Ha tehát ezt a kórházi ápolást C£ kezelést — természetesen amennyiben a férőhelyek és más körülmények megengedik — három vasv négy hónapon át lehetővé tesszük, ezzel sokkal nagyobb eredménnyel fogjuk tudni kezelni a tuberkulótikus betegeket. T. Ház! Szegény betegek kezeléséről gondoskodik ez a javaslat. Itt azt vagyok bátor kérni, hogy ne kössük formális szegénységi bizonyítványhoz azoknak a betegeknek az ülése 1939 december 15-én, pénteken. ingyenes ápolását, akik ápolásra szorulnak. Nagyon gyakran azt látjuk a vidéken, hogy az a szegény ember, akinek csak egy kis falusi házikója vagy egy-két hold földje van, a fennálló rendelkezések értelmében nem kap szegénységi bizonyítványt, tehát ezzel tulajdonképpen el van vágva előtte a kezelés útja, mert nincs elegendő pénze ahhoz, hogy ilyen kezelésben részesíttesse magát, a család gazdasági tönkretétele nélkül pedig ez nem lehetséges. Kérem, hogy ezt a kérdést szintén méTtóztassék valanrlyen formában megoldani. Igen t. Ház! Örömmel kell üdvözölnöm a bábakérdés rendezését is. A bábaképzés kapcsán, sajnos, azt hallottuk, hogy óriási azoknak a bábáknak a száma, akik a mai modern szülészeti követelményeknek nem felelnek meg. Ez tény. Ennek okát a javaslat nagyon helyesen abban látja, hogy a bábákat élethossziglan nevezték ki vagy választották meg. A bába nagyon fontos nemzetpolitikai hivatást tölt be. nagyon fontos egészségügyi szolgálatot teljesít. Szükséges, hogy a bábatársadalom megfelelő honoráriumban is részesüljön. Ezért az illetmény ren dezés nagyon örvendetes dolog. Bátor agy ok azonban felhívni az igen t. belügyminiszter úr figyelmét «z öreg bábák helyzetére is. Miért nem tudtuk ezeket az öreg bábákat, akik már nem egészen alkalmasak a szolgálatra, kicserélni és fiatal bábákkal helyettesíteni? Nemcsak azért nem tjudtuk, mert élethossziglan voltak megválasztva vagy k'nevezve, hanem azért sem, mert öreg korukra nem történt gondoskodás róluk, ezért azután sokszor talán a bába maga is belátta, hogy már nem tudja olyan mértékben teljesíteni a. hivatását, ahogyan tulajdonképpen kellene, mégis görcsösen ragaszkodott az álláshoz, annál az egyszerű oknál fogva, mert az jelen^ tette neki a megélhetést. Nagyon gyakran láttam a praxisom folyamán, hogy ahol azután hatósági nyomással igyekeztek a bábát lemondásra kényszeríteni vagy másnrlyen útonmódon elmozdítani az állásából, ott harc indult meg az új és a régi bába között és nagyon gyakran úgy oldották meg a kérdést, hog^ megosztották a haviSO—25—30 vagy 35 pengős fizetésüket éspedig úgy, hogy a fiatal bába aa öreg bába javára lemondott a havi fizetéséből 10 vagy 15 pengőről, ennek fejében azután az öreg bába lemondott az állásáról. Azt h'szem, ez is tarthatatlan helyzet és az igen t. belügyminiszter úr igenis, meg fogja találni a módját annak, hogy ezeknek a bábáknak az ellátásáról gondoskodjék, mert 30 vagy 4!> évi szolgálat után, amelyet a köz érdekében csekély díjazás mellett töltöttek el, szerény véleméV nyem szerint megérdemlik azt, hogy öreg korukban gondoskodjanak róluk..' Nem akarom a t. Ház szíves f'gyeimét még tovább igénybe venni. Ez a törvényjavaslat— mint a beszédem elején mondottam — óriási haladást jelent a múlttal szemben, nagyon, de nagyon fontos és már régen várt rendelkezéseket tartalmaz és ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az előadó, úr kért szót. Somogyi Ferenc előadó: T. Ház! Gróf Serényi képviselőtársam felszólalása során a következő kijelentést tette (olvassa): »Az előadó úr azt magyarázta, hogy most nem indokolt, hogy a kötelező házasság előtti orvosi vizsgálatot ezen a téren bevezessék.« Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a képviselő, úrnak e*