Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 19S9 december 14.-én, csütörtökön. 10.000-re tehető. Ez együtt 80.0(H) születés4maradrást jelent évente. Ha ehhez a veszteséghez hozzávesszük mé? azokat a veszteségeket, amnlyek a nemibetegségek folyományaként jelentkező elmebajok, szív- és vesebántalmak következtében állanak elő

% akkor a törvényjavaslat szigorú intézkedéseit teljes egészükben indokoltnak találjuk. Ha a külföldi felé fordítjuk tekintetünket, akkor azt látjuk, bogv az összes nyugíati államok erélyes intézkedéseket hoztak az utóbbi 20 esztendőben. Nálunk szintén szükség van erre nemcsak a bevezető szavaimban említett hon- és fajvédelmi szempontokból, hanem azért is. mert igen szomorú tényként kell mflgálláDÍtanom, hogy a nemibetegségek az utóbbi időben a nemi erkölcs aláhanyatlása követkertében és egyéb körülmények folytán a falvakban egyre tériednek. Vegyük még ehhez hozzá azt. hogy 1928-ban 54.079 nemibetea: áll ott . orvosi kezelés alatt, de kétségtelen, hory a tényleges mesrbetegedések száma ezt a számot jóval meghaladja. Hogy összehasonlítható képet is kapjunk, felemlítem, hogy 1000 lakosra Svédországban 2. Norvégiában 3, Svájcban 4, Néinetcr szagban 6, Magyarországon pedig 7 nemibetea: esett. Ami a gyógyítási lehetőségeket illeti, jeleidé <? 32 ilyen intézet áll rendelkezésünkre., de mée: 75-re volna szükség. Azt hiszem, ezek az adatok mindennél világosabban bizonyítják, hogy a nemibetegségek ellen való küzdelem szempontjából ugyancsak elengedhetetlenül szükségesek a javaslatban foglalt szigorú rendelkezések. A törvényjavaslat harmadik része egyes népegészségügyi törvénypik intézkedéseinek módosítását tartalmazza. Ezek közül csak a foTitosabbakat említem fel. Az első ilyen intézkedés az, hogy az olya? gyógyászati anyag és készítmény, amely ellen kifogás emelhető, elkobzandó. Ennek szüksége tudomásom szerint egy konkrét eset kapcsán merült fel az utóbbi időben. Az orvosi segély igénybevételének kötelezettsége az eddigi helyzettől eltérőleg a 18. életéiig terjed ki, ami szintén nagy haladást jelent és különös fontossággal bír. A gyógyszertárakat ezentúl országos pályázat útián kell betölteni, a kézigyógyszertárakat pedig ezentúl nem a törvényhatóság első tisztviselője, hanem annak meghallgatásával a belügyminiszter engedélyezi. Az Országos Közegészségügyi Intézet ellenőrzési és vizsgálati joga a javaslat eredményeként fokozottabb mértékben nyer biztosítást. ^ Igen fontos intézkedése a javaslatnak az is, hogy a magánlaboratóriumi vizsgálatok ellenŐrzésének jósa is mosta belügyminiszter hatáskörébe kerül. Végül egy részletintézkedése a javaslatnak az Országos Közegészségügyi Tanács esküjére vonatkozó szakasz. Utoljára hagytam — szándékosan — a bábákra vonatkozó intézkedés-csoport felemlítését. A bábagyakorlattal kapcsolatos anomáliák, azt íbiszem, közismertek. A javaslat szakít az eddigi gyakorlattal, amennyiben nem elégszik meg azzal, hogy számukra oklevelet adnak és ennek alapján azután szabadon működhetnek, hanem az oklevél mellett még külön működési engedélyhez is köti a bábák .működését. A működési engedély természetesen csak a magánbábákra vonatkozik, mert hiszen a hatósági bábák más úton-módon nyernek alkalmazást. A hatósági bábák elmozdítása meg nem felelés esetén fegyelmi úton, a rendes szabályok érvényesítésével megtörténhetik, ellenben a magáobábák működési engedélyének visszavonásáról a javaslatnak részletesen kellett intézkednie. A javaslat taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, amikor a magánbába működési engedélyét vissza kell és vissza lehet vonni. A hatósági bábákra vonatkozólag is fontos intézkedést tesz a javaslat annyiban, amennyiben illetményeik megállapítását a belügyminiszterre kívánja bízni. Ennek az intézkedésnek felvétele azért volt szükséges, mert ismeretes a jelenlegi helyzet, amikor a községek lakóinak számához igazodva állapítják meg a bábák fizetését 150, 300, 450 és 600 pengő évi összegekben és peditr aszerint, hogy minél nagyobb a hatósági bába működési területe, annál magasabb fizetést kap. Ez természetesen anomáliákhoz vezet, mert hiszen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy évi ílü pengőből egy szülésznő sem tud megélni, különösen családfával együtt, a nagvobb lakott helyen működő hatósági bába jobban juthat mellékereset^ez. mint a kisebb, pár száz lakosú helyen működő bába, A magánbábák elmozdíthatására, illetőleg a működési engedély bevezetésére viszont az a tény bírta rá a kormányt, hogy a magánbábákat a jelenleg fennálló törvényes rendelkezések alapján egyszerűen nem lehet elmozdítani működési helyükről, amiből természetesen sok veszély származik. Felvetve itt is azt a kérdést, hogy szükséges-e a bábakérdés szabályozása, legyen szabad felemlítenem, hogy 1932—33-ban a miniszteri biztos vizsgálatokat végzett a szülésznőkre vonatkozólag. Felülvizsgált 5583 bábát, s ezek közül csak 863-at talált megfelelőnek, 3087-et átmenetileg hasznavehetőnek. 1109-et pedig teljesen hasznavehetetlennek volt kénytelen nyilvánítani. Ha most ebhez a számhoz még hozzávesszük azt, hogy 1932-ben intézeten kívül történt 116.597 szülés közül csak 18 830-nál működött közre orvos, vagyis az intézeten kívüli szüléseknek csak 16-2%-ánál, akkor egyrészt világosan áll előttünk az az óriási népegészségügyi és népszaporodási veszedelem, amelyet a kellő gyakorlattal nem rendelkező és ellenőrzés alatt nem álló bábák működése jelent, másrészt viszont világosan áll előttünk a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezéseinek óriási jelentősége és időszerűsége is. A törvényjavaslat negyedik része a büntetőjogi szankciókat foglalja magában. Ezeket három, csoportra lehetne osztani. Nevezetesen a hivatással együttjáró titoktartást megszegőkre nézve vétséget állapít meg a javaslat és annak büntetését három hónapi fogházban szabja meg. Azután taxatíve felsorol 16 esetet, amelyeket kihágásnak nyilvánít és büntetésüket két hónapi elzárásban állapítja meg, két esetet pedig ugyancsak kihágásnak minősít, de talán enyhébb és kisebb jelentőségű voltukra való tekintettel megelégszik azok pénzbüntetésével. A törvényiavaslat azután felhatalmazást kíván adni a belügyminiszter úrnak arra, hogy az általa rendeletben megállapított szabályok ellen vétőket ugyancsak két hónapi terjedhető elzárással lehessen sújtani. A törvénjavaslat ötödik részében a társadalombiztosító intézményekkel kapcsolatosan felmerült kérdések nyernek részletes szabályozást. Ez a rész annyira magától értetődő, hogy nem kívánok ismertetésébe bocsátkozni. Külön