Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Az országgyűlés képviselőházának 6U. ül az egyes tisztviselő itt veszti el már független ségét, bizonyos lekötelezettségi helyzetbe_ jut és ennek súlyát érzi. Ezt én mint volt tisztviselő mondom, aki jól ismerem a tisztviselőtársadalom gondolkodását, gondolkodásának struktúráját. Azok mind szomorúan tudják ezt, meri amikor a választás megvan, még az is, aki győztesen került ki belőle, arra emlékszik vissza, hogy milyen kálváriát kellett végigjárnia heteken és hónapokon keresztül. r Amikor azonban az egyik oldalról látom a választási rendszer nagyon sok hibáját, akkor visszaemlékezem politikai tanárom kijelentésére, aki azt mondta, hogy a nyilt választás az, amely a nemzeti és emberi öntudatot emeli, mert hiszen őszintén és becsülettel kell hitvallást tenni, hogy e mellett vagy a mellett az álláspont mellett vagyok-e. Ma már túlhaladott álláspont. De mindenesetre azt látom, hogj amikor a választandók közt megvan a konkurrencia és mindegyik előhozza a listáját, akkor kereszttel meg van jelölve, hogy ki szavaz rá. 500 bizottsági tag közül bálunk annyi volt, — az egyik jelölt bekeresztezett 400-at, s azt | mondta: ezek biztosan megígérték, ezek az én 1 embereim. Ugyanakkor jön a másik és az 420 | szavazott mutat ki; tehát itt valami nem stim- i mel. Látjuk tehát, hogy minden választást aa j a bizonyos kontroverzia, ez a titokban való ígérgetési rendszer előzi meg. A tisztviselő tekintélyét ez az egész dolog, ez az egész kálvária járás semmiesetre sem emeli. .Nézetem szerint azonban mégsem szabad a választási rendszert elejteni, nem tehetjük ezt az önkormányzati erő veszélyeztetése nélkül. -Két fórum, két tényező az, ahol a választási rendszert okvetlenül fenn kell tartani, bármilyen rendszer következzék is, mégpedig az alispán és a tiszti főügyész választásánál. Mégis csak az az alispán személyesíti meg az önkormányzatot, a tiszti főügyész pedig a törvények, a törvényes szokások, a kormányrendeletek és a törvényes jogszabályok őre. Ök ketten azok, akik esetleg a kormány rendelkezéseivel, törvénytelen, törvényt sértő intézkedéseivel szemben az 1907:LX. te, vagyis a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szóló törvénycikk alapján az önkormányzat védelmében a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz felírhat. Nem lehetséges tehát az, hogy az önkormányzatnak következetesen valamennyi tisztviselője és elsősorban az alispánja függőségi helyzetben legyen a kormányzattól, mert hiszen sok esetben előfordulhat az, hogy nekik kell a kormányzattal szemben a m. kir. Közigazgatási Bíróságtól jogsegélyt kérni. Méltóztassék nekem megengedni, hogy még röviden áttérjek a vármegyei tisztviselők gaz' dasági helyzetére. Nagyon megnyugtatott engem a miniszterelnök úrnak egy kijelentése, amelyben azt mondta, hogy a tisztviselők fize- J tését általában rendezni fogják. Nézetem szerint korpótlékban részesítendő minden tisztviselő, viszont csak a kvalitásos emberek legyenek azok, akiknek magasabb pozícióba kell jutniok. Ez igazságos, alapos meggondolást feltételező és biztosító intézkedés lesz, ha így lesz és meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr kijelentése alapján ez valóra is válik s ebben minden tekintetben megnyugod- | hátik a nemzeti közvélemény. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy ma meg bizonyos jogszabályokkal állunk szemben, kénytelen vagyok kritika tárgyává tenni két vonatkozásban a fennálló jogszabályokat a varmegvei tisztviselők helyzetét illetőleg. Elsősorban ése 1939 december 7-én, csütörtökön. 771 abban a vonatkozásban, hogy az 1929 :XXX. te. éppen^ a tisztviselők megfelelő javadalmazása indokából bizonyos korpótlékot biztosított. Azokat, akik bizonyos állásban a legmagasabb fokot elérték és tovább nem mehetnek, bizonyos pótlékokban részesítik. Ezzel szemben azután később bizonyos javadalmakat csökkentő törvényes felhatalmazás alapján kiadott, rendelet értelmében olyan intézkedés látott napvilágot, mely szerint ezeket a pótlékokat csak 50% erejéig tudják be a nyugdíjba. Ez régi sérelme a közigazgatási tisztviselőknek. Most, a fizetések javítása tekintetében bizonyos kormányhatósági és feltétlen beváltásra kerülő kijelentések voltak. , Kérem mindenesetre a közigazgatási tisztviselők e régi sérelmének a reparálását. Egy másik sérelem az, hogy a vármegyei aljegyzők és szolgabírák nagyon gyengén vaunak dotálva, illetőleg a VII. rangosztályba nem juthatnak be, bármilyen hosszú ideig szolgáltak. Különösen a szolgabírák helyzete nagyon mostoha. Ezek falun élnek, bizonyos reprezentációt kívánnak tőlük, nekik minden, közérdekű mozgalomban ott keil lenniök, a főszolgabírók helyettesei, velük osztják meg a közigazgatási munkát, indokolt ' tehát, hogy ezeknek életstandardja emeltessék és pedig úgy, hogy a VII. rangosztályba is bekerülhessenek bizonyos idő multán és dotálva legyenek azért a munkájukért, amelyért ezt az előnyt nyilván megérdemlik. Ezeket kívántam a községi és a vármegyei életből itt szőnyegre hozni. Figyelmébe ajánlom at. Háznak és a kormánynak a vármegye sorsát, jövőjét, mert amint a múltban ők voltak az alkotmányos magyar nemzeti élet teherhordozói és biztosítékai a magyar nemzeti szellemnek a legnehezebb történelmi időkben, éppúgy ők lesznek a hordozói a népi politikának is és szorgalmas, kitartó népszerető munkájuktól függ ennek a népi politikának valódi végrehajtása és sikere. Mégegyszer kijelentem, hogy az appropriációs javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Bródy András! Elnök: Bródy András képviselő urat illeti a szó. Bródy András: T. Ház! Sajnálatomat kell kefejeznem afelett, hogy a meghatalmazási vitánál más elfoglaltságom miatt nem szólalhattam fel, mint pártom vezérszónoka és így mondanivalómat egy órai időtartamra kell szorítanom. Örömömre szolgál azonban, hogy felszólalásom előtt végigélvezhettem azt a sok értékes felszólalást, amely ebben a Házban a vita során elhangzott. Figyelemmel kísértem minden megnyilatkozást és az az érzésem, hogy ennek a vitának minden szónoka bizonyos letompított hangon beszélt. Valahogy úgy vágyunk vele, hogy ha kint elborul az ég, dörög és villámlik, akkor bent a szobában is az emberek halkabbra fogják a szót. Ez talán természetes és magától értetődő, de ha a felszólalások a vita során a körülöttünk dúló viharok miatt voltak halkabbak és tartózkodóbbak, akkor ez nemcsak természetes, hanem figyelemreméltó, értékes és dicséretes jelenség is, mert egy bizonyos nemzeti önfegyelemre vall, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyre ma inkább van szükség, mint bármikor, (ügy van! Úgy van! jobbfelől.) ha nemzeti és állami létünket csorba nélkül át akarjuk menteni a jövőbe. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Es